Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-71

50 Az országgyűlés 'felsőházának 71. ülése 1929. évi december hó 12-én, csütörtökön. alapján lett elfogadva. Igaz, hogy maga a leg> felsőbb bíróság a forgalmi élet terén már próbálkozik ezen enyhíteni s egy másik formában is igyekszik ezen 32 éves elévülési idő alól szabadulni, azt mondván, Ibogy olyankor, amikor valamely szerződés teljesítésének elmaradása folytán valakit kár ér és az illető a meghatározott, például 8—10 hónapon belül nem lép fel igényével, feltételezi róla a bíróság, hogy belenyugodott abba, hogy ez az üzlet sztornírozva van kártérítés adása nélkül; mert hiszen, akinek kára van, annak is idejében föl kell lépnie s nem szabad ellenfelét bizonytalanságban hagynia. Helyes volna-e meghagyni e rendszert itt a kereskedelmi társaságnál is: helyes volna-e meghagyni azt a szabályt, amely a kereskedelmi törvény rendelkezéséből folyik, ahol az van mondva, hogy a részvénytársaság közgyűlésének határozata megtámadható a jegyzőkönyv bemutatásától számítva 15 napon belül, ha az alaki szabályba vagy alaki törvénybe ütközik. Minden bírói joggyakorlat azt mondja, — nem is mondhat mást — hogy más törvényes szabály hiányában, anyagi okokból pedig 32 éven belül támadható meg a határozat. És mikor valaki ravaszai! anyagi jogba ütköző részvénytársasági intézkedést nyomban nem támad meg, de két-három év múlva élni akar jogával és keresettel lép fel, akkor a bíróságnak kell arra az álláspontra helyezkednie és kimondania, hogy aki a sérelmesnek mondott közgyűlési határozatnak az alapján valamely jogot érvényesített, például osztalékot vett fel, az hozzájárultnak tekintendő ezen határozathoz és most már nem támadhatja meg azt, különben a részvénytársaság létalapját ingatná meg az ilyen megtámadási per, amely ugyan két-három év múlva, de a 32 éves elévülési határidőn bérül indul meg. Ilyen gyakorlatot akarui'k-e, vagy világos tételes jogszabályt? Ez a törvényjavaslat új jogszabályt alkot és ötéves elévülési időt állapít meg. Ezt az intézkedést csak helyeselni lehet és én a legmelegebben hozájárulok ehhez. Az elévülés tekintetében azonban szinté a merültek fel aggályok, mert a 10., 11., 18., 34., 4L, 54. és 81. §-okban meghatározott ötéves elévülésnél az elévülési időpont meg van pontosan határozva. Ellenben a 48., 60., 72., 73., 85., 103., 104. és 107. §-okban megállapított elévüléseknél szintén öt év van meghatározva, nincs azonban a kezdő időpont megjelölve. Ennek megvan a maga helyes jogi értelme, mert az első csoportba tartozó esetek olyanok, ahol a társaság kebelén belül történik mulasztás, ahol a tagnak az a ioga. hogy valamit követelhessen, ha szabálytalanság történik, könnyen mefvau adva attól a perétől forrva, amelyben szabálytalan vagy jogialan intézkedés történt. Tehát itt nem lehet azt az általános szabályt alka^nazni, hogy aki kárt okoz, annak kártérítő kötelezettsége attól az időnonttól kezd elévülni, amely időpontban a károsuH személy erro^ a kárról és a kártevő személyekről értesül. Ugyanis ez az á'talános szabály. A második csonortban felolvasott elévü

]

ési időknél nagyon helyes és természetes, — mert itt súlyos aktív károkozásról van szó, amelynek nem lehet rövidebb kezdő időnontot meghatározni- — hoe-y rövidebb ideig tartson az elévülés; ahol tehát csak utólag jönnek rá a machinációkra, ezeknek a machinációknak tudomásulvételétől számítva kell megadni a lehetőséget arra. hosy kártérítésre való igényt érvényesítsék. Hiszen a törvény még a^ról is intézkedek, hogy olyan esetekben, amikor az Ötéves elévülési idő kezdete magában a törvényben van meghatározva, ezt a kezdetet kizárja és más elévülési időt ismer, ha csalárdságról van szó. Aki tehát csalárdul jár el, nem védekezht-tik ezzel a meghatározott kezdetű elévülési idővel s annak a kezdő időpontnak a törvényben való meghatározásával, mert az felelős az elévülési időn át, attól az időponttói kezdve, amikor csalárdságára rájönnek, a természetes elévülési időn belül. A közkereseti társaság, ha befejezi a maga gazdasági feladatát, feloszlik; ha nem tudja befejezni a tagok magatartása folytán, akkor feloszlatandó vagy feloszlatható. Ezek az intézkedések majdnem azonosak a kitűnően bevált kereskedelmi törvénynek a közkereseti társaságokról és a betéti társaságokról szóló intézkedéseivel; csak egy új van közöttük, amelyre felhívom az igen t. Felsőház figyelmét. Itt a cégbiztosnak is megadatik az a jogkör, hogy ha azt tapasztalja, hogy a társaság a maga feladatát nem teljesíti, vagy nem tudja teljesíteni, vagy azzal visszaél, ő is keresetet indíthat a társaság feloszlatása iránt. Kifogás tárgyává tétetett, hogy a 86. ^ szerint ha a tag egy éven belül hitelt ad a társaságnak és ezen az egy éven belül a társaság esődbe kerül, ez esetben az illető a maga követelését nem érvényesítheti. Ennek elhagyását kívánták és egy új szakasz felvételét, amelynek értelmében (olvassa): «Vétséget követ el és három évig terjedő fogházzal büntetendő

1 az a társasági tag, aki mint a társaság t hitelezője, a társaság csődjében koholt követelést jelent be.» En azt hiszem, hogy ennek a törvényes intézkedésnek beiktatása teljesen felesleges, mert ilyen intézkedés van élő törvénytárunkban. A csődtörvény 265. §-a ugyanis ezt mondja (olvassa): «Vétséget követ el és három évig terjedhető fogsággal, továbbá 1000 forintig terjedhető pénzbírsággal és hivatalvesztéssel büntetendő az, aki azon célból, hogy a közadóstól magának vagy másnak előnyt szerezzen, a csődeljárásban koholt követelést jelent be, vagy ilyen követelés bejelentésére más személyt használ fel.» Ebiben a §

J

ban mindazok a kritériumok is fellelhetők, amelyek az indítványban, illetőleg a tervbe vett szakaszban foglalatnak. Másrészről pedig, am elv tag a társaságnak hitelt nyújt egy éven belül, annak a társasági tagnak vagy ismernie kell a társaság helyzetét, vagy ha nem ismeri, akkor a kellő gondosságot mulasztotta el. Ilyen tagnak azt a be

;

ne-t megadni, hogy az ő követelését is érvényesíthesse a csődben, nem helyes, mert ez a korlátolt felelősségű társaság — mondjuk — haldoklásának meghosszabbítása, a nélkül, hogy érvényre tudott volna . jutni a társaságnak nyújtott hitel; mert ha^ érvényre jutott, akkor úgysem kerül csődbe a társaság és nkkor ennek a szakasznak alkalmazása felesleges. • A korlátolt felelősségű társaság ebben a formájában az életnek eery új intézménye lesz, amely az én egyszerű véleményem szerint is, de a jogi irodalom és a gazdasági élet szakértő tényezői szerint is olyan institúció lesz, amely lehetővé teszi az egyéni munkával meg nem valósítható gazdaeáfri céloknak társulás alapián való megvalósításai Ehhez azonban egy szükséges: az. hogy a társaságnak megalakulása, a meg-alakult társaságnak üzletvitele közterhekkel túl

c árosán ne legyen r megterhelve. Ezért az együttes bizottság indítványozza, — és ezt az indítványt előteriesztem a mélyen t. Felsőháznak elfosad^s vép-ett— hogy mondassékkí (olvassa): «A Felsőház felkéri a m- kir. pénzügyminisztert olyan törvényjavaslatnak sürsrős beterjesztésére, amely a korlátolt felelősségű tár-