Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-71

Az országgyűlés felsőházának 71. ülése 19 «aságokat kiveszi a társulati adó alanyai közül, s az 1925 : IX. te. 13. §-ának hasonszerűségére ezek a társaságok általános keresetiadót kötelesek fizetni, amely továbbá megfelelő illetékügyi intézkedések elrendelésével lehetővé teszi, hogyha vállalkozókedv a korlátolt felelősségű társaság formájának igénybevételével el ne idegeníttessék.» Egyszersmind arra való tekintettel, hogy a mérleg összeállításánál az a törvényes szabály áll fenn, hogy a nem realizált nyereség, mely mégis adó alá vonható, ennek megakadályozása szükséges és indítványozom, méltóztassék az együttes bizottságnak következő indítványát elfogadni (olvassa): «Kéressék fel a m. kir. pénzügyminiszter olyan jogszabály megalkotásáról való gondoskodásra, amely a javaslat 57. $-a 2. bekezdésének 1. pontiában meghatározott árfolyamkülönbözeti tartalékalap adómentességét megállapítja.» \ Az első indítvány indokolására nézve azt bátorkodom felhozni, hogy amikor a társulati j adót 1922-ben újólag szabályozták, akkor a közkereseti társaságot, a betéti társaságot és .-a majdan megalakítandó korlátolt felelősségű társaságot is felsorolták ennek az adónak alanyai között; a pénzügyi közigazgatás azonban meggyőződött arról, hogy annyi költséggel, annyi nehézséggel, annyi számvitellel és ellen- | őrzéssel jár a közkereseti és betéti társaságokra • nézve a mérlegnek bekövetélése és a társulati adónak kivetése, hogy a törvényhozás már 1925-ben szakított ezzel a rendszerrel és a pénzügyi költségvetést kisérő szakaszok között kimondotta, hogy az említett két társaságot kiveszi a társulati adó alól és ezeknek a társula- í toknak tagjait csak az általános kereseti adóval kívánja megadóztatni. Ä korlátolt felelősségű társaságok, amelyek még kisebb felelősséggel dolgoznak, amelyek ; szintén abban a mértékben működnek majd, \ mint a hogyan működtek a közkereseti társasa- ; gok, a betéti társaságok, szintén ki veendők , ezen szabály alól, mert ha a társulati adónak ! komplikált szerkezete ezekre alkalmazást nyer, akkor ezeknek a társaságoknak létrejövétele vagy ki van zárva, vagy a társaságok nagyon hamar tönkremennek. (Ügy van! Ügy van!) Mi az érdeke a törvényhozásnak? A törvényhozásnak az az érdeke, hogy olyan törvényeket iktasson be a törvénytárba, amelyek a való életnek szolgálnak, amelyek lehetővé teszik az * egyesek társulása útján való munkálkodást, . munkálkodásuk eredményének élvezését, nem pedig az, hogy egy törvénnyel, amely végrehajthatatlan, több legyen a mi törvénytárunkban. (Ügy van! Ügy van!) Ez a törvényjavaslat magában foglalja a : csendes társaságokra vonatkozó szabályokat is. Nincs semmi összefüggésben a csendes társaság a korlátolt felelősségű társasággal. A csendes j társaság olyan kereskedelmi forma, amely már ' most is igen sokszor érvényesül a való életben. A bíróságoknak volt is módjuk foglalkozni vele és a Kúria bölcsesége eldöntötte, hogy csendes társaság alatt érti azt a társaságot, amelynél a vállalkozó valakitől nyereségrészesedésre hitelösszeget kap, amelyet a maga vállalatánál felhasznál. Am ami a. bíróságot, a bírói joggyakorlatot illeti, méltóztatnak tudni, hogy a bírói joggyakorlat csak úgy jegecesedhetik ki, ha abban a Kúria bölcsesége határoz és intézkedik, de addig költséggel jár a felek pereskedése, míg végre a jogszabályt megkapja, de ha az nincs beiktatva a határozatok tárába, akkor az az alsó bíróságokra nézve nem kötelező másként, c«ak erkölcsi erejénél fogva. Mégis csak célszerűbb, bölcsebb és okosabb tehát, hogyha 29. évi december hó 12-én, csütörtökön. 51 kereskedelmi jogi tartalmú törvényt létesítünk, abba a csendes társaságról szóló intézkedéseket is belefoglalhatjuk. Amikor a Képviselőház a letárgyalt törvényjavaslatot a Felsőháznak elfogadás és hozzájárulás végett átküldötte, átküldött egy határozati javaslatot is, amely így szól (olvassa): «Az igazságügyi és kereskedelmi minisztereket utasítja a Ház, hogy a rész vény jog reformjáról terjesszenek be a jelen ülésszak folyamán törvényjavaslatot a Képviselőháznak.» Elénk vita támadt ennek a határozati javaslatnak el- vagy el nem fogadása körül, mégis kijegecesedett az a felfogás, hogy azt, van-e szükség részvénytársasági reformra s ha vän szükség, milyen irányban, egy határozati javaslat el- vagy el nem fogadása feletti vitában eldönteni nem lehet. Azonkívül pedig az igazságügyminiszter úr kijelentette, hogy a részvénytársasági reform annak idején a gazdasági érdekképviseletek meghallgatása nélkül úgysem vétetik munkába, ennek folytán az együttes bizottság báró Szterényi József felsőházi tagnak a^t az indítványát fogadta el, amelyet én most előterjesztek elfogadásra (olvassa): «A részvényjog reformja nincs közvetlen kapcsolatban a tárgyalás alatt álló javaslattal, ezért és mert az a kérdés, hogy szükség van-e a részvényjog reformjára, s ha igen, mikor és milyen irányban lesz az megvalósítandó, egy határozati javaslat keretében el nem dönthető: az együttes bizottság a Képviselőház határozati javaslatával érdemlegesen foglalkozni nem kíván s tisztelettel azt javasolja a t. Felsőháznak, hogy a határozati javaslat fölött térjen napirendre.» (Helyeslés.) Ezek után indítványozom, méltóztassék a javaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadni és méltóztassék ezt a három határozati javaslatot is elfogadni. (Heh/eslés. éljenzés és taps a, középen. — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik gróf Hadik János ő excelleneiája. Gróf Hadik János: Nagyméltóságú EIIIÖK úr! T. Felsőház! A javaslatot általánosságban, elfogadom, mert hiszen nagyon fontos az. hogy különösen : a mai tőkeszegény világban a kisebb exisztenciák is társulhassanak, komoly gazdasági tevékenység folytatására s hogy érdekeiket ne egyenként, hanem közösen tudnák megvédeni a nélkül, hogy egész vagyonukkal kelljen szavatolni. Ami Gaár Vilmos ő méltóságának azt a megjegyzését illeti, hogy a kereskedelmi törvénv 5. ^-a kizárja a kisiparosságot ebből a társulási formából, ezt a magam részéről nagyon is helytelennek tartom, s helytelen, hogy annak idején olyan páriáknak tekintették a kisiparosokat, hogy összekeverték a kufárokkal és a házalókkal. Akkor is igazságtalan dolog volt ez, ma pedig méginkább az. Azóta a kisipar is fejlődött, számtalan önálló exisztencía létesült, amelyek, ha most ebben a válságos időben támogatás nélkül maradnak, lehet, hogy el fognak bukni, de mindenesetre komoly tényezői a gazdasági életnek. Ennek következtében azt hiszem, hogy a kisiparosokat kizárni a társulásból, nem lehet és néni igazságos. Különben, is az a meghatáro zás, hogy mi a kisiparos és mi a nagyiparos, meglehetősen bizonvtalan dolog. Vannak olyan kisiparosok, akik 20—25, vagy 30 segéddel dolgoznak és mégis csak kisiparosok. Viszont vannak olyanok, akik alig dolgoznak 5—6, vagy 10 segéddel s mégis ipkább a közép- és nagyobb iparba sorolhatók. Ennélfogva én nem tartanám igazságosnak ilyen módón a kisiparosságot ebből a társulásból kizárni. Nagyon helyes és fontos dolog, hogy a gaz-