Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-89

^^^™ •™ Áz országgyűlés felsőházának &9. ülése 19

êô. évi július ho 8-án, kedden. 421 viseletek résztvettek ,á kérdés tárgyalásában még a parlamentet megelőzőleg, ennél a kérdésnél baj nem lehet. Rámutattam azonban már tegnap az együttes bizottságban arra, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak a gabonajeggyel foglalkozik, hanem két intézményt is ültet át a magyar jogrendszerbe. Az egyik a gabona ingójelzálog, a másik pedig a gabona előre való megvásárlásának szabályozására vonatkozó kérdéskomplexum. A harmadik intézményt pedig a gabonahatáridőüzletet, lényegében, vérében érinti s ennek következtében .akkor, mikor arról van szó a törvényhozás munkájában, hogy ilyen három intézmény közül kettő bekerül törvénykönyvünkbe, egy pedig esetleg kikerül onnan, a sürgősséget indokoltnak nem tartom, mert ez a sürgősség azt jelenti, hogy a Felsőház tagjai nem tudnak a törvényjavaslattal foglalkozni, nem tudják azt megjegyzésekkel kísérni és ha gyorsított a törvényhozás tempója, esetleg rossz intézményeket kapunk, aminthogy ezt leszek bátor .éppen e felszólalásom során kifejteni. En nem fogadtam el tegnap sem a javaslatot, ma sem tudom azt elfogadni, de azért félreértések elkerülése végett már az elején sietek kijelenteni, hogy érdemileg a mezőgazdák felsegítését, a gabonajegy ellenértékével, vagyis a három pengővel feltétlenül helyesnek és indokoltnak tartom, nemcsak a mezőgazda szempontjából, mert végtére ne tagadjuk, ne vonjuk kétségbe azt, hogy maga a gabonajegy és a gabonajegy kíséretében járó általános forgalmiadónak lényeges emelése, amely a lisztnél átlag 10%-ot tenne ki, esetleg 12%-ot... (Cicatricis Lajos: Nyolcat!) Átlagában mondottam. Ha tehát a kenyérlisztnél 4%, akkor kell, hogy a finomabbaknál több legyen, mint 8%, mert különben nem kapjuk a törvényben foglalt számot. (Cicatricis Lajos: így igen!) A törvényjavaslat csak az átlagot mondja, nem használja ugyan az «átlag» szót, de szószerinti rendelkezéséből kitűnik az, hogy a kenyérliszt forgalmi adójának csökkentése inpliciter azt jelenti, hogy a nullásliszt forgalmiadójának emelése fog bekövetkezni, f mert hiszen az egész adóalapnak végeredményben 8%-ot kell kitennie. (Cicatricis Lajos: Így rendben van!) Ez tehát, es ezt nem lehet kétségbevonni, drágítást jelent. A drágítással szemben a széles néprétegek természetesen idegenkedéssel viseltetnek. Végtére olyan nehéz, válságos időket élünk, hogy sem a közterhéknek, sem a magánjogi alapon álló terheknek emelkedése nem viselhető el. Aki azonban beható stúdiium tárgyává teszi a dolgokat, az mégis, arra az eredményre kell hogy jöjjön, hogy ezt a gazdasági marazmust, amiben élünk, mozdulatlanságában megtartani nem szabad. Valahol, valamiképpen^ meg kell mozdítani a gazdasági életet, és én is helyeslem és természetesnek tartom, hogy ^ a mezőgazdaságnál történik ez a megmozdítás. (Helyeslés a középen.) A fogyasztórétegek joggal számolnak azzal, r hogy amikor a mezőgazdaságból ez a lökés megindul, aiz továbbádatik az összes többi foglalkozási osztályoknak és a gazdasági életnek szerfelett finom csatornáin keresztül az az előny,, amely a mezőgazdának közvetlenül adatott, közvetve eljut az ipari munkáshoz, (Cicatricis Lajos: Nagyobb vásárló erő!)^ eljut az entellektuellhez, eljut az iparoshoz és eljut a kereskedelemhez. Ha ez nem történnék meg, nagy baj volna. Én számítok arra, hogy megtörténik és bízom abban, hogy az igen 1 kormány gazdasági politikája arra fog irányulni, hogy az az előny, amelyet ez a törvényjavaslat a mezőgazdaságnak megad, továbbmenjen az összes foglalkozási körökön keresztül, mert hiszen végeredményben azok az előnyök, amelyekben részesül az ipari munkás és az entellektüel, ugyancsak visszahatnak a mezőgazdaságra a fogyasztóerőnek emelkedése révén. (Ügy van! Uf'V van! a középen. — Cieatricis Lajos: Nagyobb vásárló ereje révén!) A magyar mezőgazdának ideális helyzete és álma az kell, hogy legyen, hogy a belső fogyasztóerő emelkedésével a mezőgazdasági termékek itthon fogyás ztassanak el, mert hiszen a kivitel természetesen költséges, és ez végeredményében mindenkire visszahat. így engem, amikor érzem az idegenkedés pszichológiáját minden újabb tehertétellel szemben, egyénileg az nyugtat meg, hogy ez a teherviselés nem más, mint a gazdasági életnek az a meglökése, amely szükséges ahhoz, hogy holnaptól kezdve valamivel kedvezőbben éljen mindenki és mozogjon minden. Elfogadom azt a tételt, hogy világválság van és hogy Magyarország a maga gazdasági életével voltaképpen ebben a világválságban benne van és hogy Magyarország nem képes a világválsággal szemben abszolút eredményeket elérni. Csák egyet ne méltóztassanak elfelejteni. Azokon a kihatásokon kívül, amelyek a világválságból folyólag érezhetők, nekünk, fájdalom, speciális bajaink is vannak. Nem kívánok rámutatni a mi szerencsétlen Trianonunkra, amely éppen ezzel a kérdéssel kapcsolatban mutatkozik .abban, hogy íme importállamból kiviteli állammá lettünk .és ennek következtében egész politikánkat át kell idomítanunk ezen a téren (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) De amikor azt mondom, hogy számítok arra, hogy a gabonajegy előnye végeredményben eljut az utolsó r iparosmunkásig, (Ügy van!) a kereset fokozásában is, akkor kénytelen vagyok arra kérni az igen t. kormányt s a közvetlenül érdekelt miniszter urat, hogy abban a gazdasági politikában, amely ezután következik, méltóztassanak erre figyelemmel lenni. Körforgás ez, amelyet nem lehet megállítani sem akkor, ha rosszul megy a dolgunk, sem akkor, ha jól megy a dolgunk. Körforgás ez, amely kivétel nélkül valamennyiünkkel szemben érezteti hatását. Én csak a kereskedelem érdekében kívánok egy szót szólni. Ez a boletta önmagában nem lesz panacea. A magyar gabonakereskedelemre szüksége lesz a magyar mezőgazdánalk, amíg ez az ország él és amíg itt közgazdasági élet folyik. (Ügy van!) Szükség van egy kereskedelmi osztályra. Most csak^ a gabonakereskedőről beszélek, aki ' tudásánál, . r az adott szó szentségénél fogva híres,, aki bejárta az egész világot és akit mindenütt tisztelettel fogadtak. Ennek a magyar kereskedelemnek azonban a^ rendeletekben, amelyek a törvény megszavazása után ki kell, hogy bocsáttassanak, kérem megfelelő elismerését, megfelelő igénybevételét, teljes és tökéletes belekapcsolódását a gazdasági masinériába. Aki a gabonakereskedővel negatív álláspontra helyezkedik. állítólag az érdekek strikt szigorú megoszlásának szabályát tartva szem előtt, az rossz, nagyon rossz gazdasági politikát követ. Nem én vagyok hivatva arra, hogy ezek! kel a gazdasági kérdésekkel behatóan foglal-