Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-89
420 Az országgyűlés felsőházának 89. ülése 1930. évi július hó 8-án, kedden. iparengedélyt kér és így önálló exisztenciák keletkeznek. Igen helyes a kormánynak az a szociális intézkedése is, hogy azoknak a birtokosoknak, akiknek kataszteri jövedelme az, 50 aranykoronát meg nem haladja, földadóját elengedi, vagyis megtéríti. Ez nagyon helyes szociális intézkedés, de nem tartom egészen méltányosnak. Úgy látom, a kormány abból az elgondolásból indult ki, hogy alapulvette a 10 aranykorona kataszteri tiszta jövedelmet s azáltal, hogy J)0 aranykorona tiszta jövedelemig elengedi a föld adóját, egy 5 holdas magyar gazdát mentesít a földadó alól. Természetes, hogy ahol a -kataszteri tiszta jövedelem kisebb és alacsonyabb, ott az a földterület még nagyobb. Vannak azonban községek, városok és járások, — például az a vidék is, ahova én tartozom — ahol a kataszteri tiszta jövedelem 20 aranykorona, sőt a 20 aranykoronát felülmúlja. Ebben az esetben egy kisbirtokos, akinek három hold földje, tehát 60 aranykorona tiszta jövedelme van, már nem esik ebbe a kategóriába és nem élvezi a kormánynak ezt a kedvezményes intézkedését. Ha összehasonlítom az 5 holdas gazdának és ennek a 3 holdas gazdának egymáshoz való viszonyát és megélhetését, azt hiszem, hogy az az 5 holdas gazda •mégis csak jobban megélhet, mint az a 2—3 holdas gazda, vagy mondjuk, a kataszteri tiszta jövedelme kisebb, de hát több holdja van, mint a 3 holdasnak. Igaz, hogy ennek a 3 holdas gazdának kataszteri jövedelme 60 aranykorona, jobb is a földje, de ezzel szemben sokkal nagyobb az adója, azonkívül még tarthat egy vagy két lovat, megszánthatja a földjét, míg annak a 3 holdas kisgazdának költségébe kerül a földjét megműveltetni. így tehát azt tartom, hogy itt — nem akarom azt mondani, hogy igazságtalanság sújtja azt a magas kataszter alá eső kisbirtokost — de minden esetre hátrányban van ez a 3 holdas gazda. Mélyen t. Felsőház! Nem is olyan régen, amikor Széchenyi Aladár gróf ő méltósága is szóba hozta azt a bizonyos Takács Jánost. Vass József ő excellenciája kijelentette, hogy ezt a Takács Jánost a kormány is segélyezné, ha volna rá módja, de akkor a f öldmívelésügyi miniszter úr azt mondotta, hogy erre nincs törvényes alap. Én ezeket a 60 aranykorona katasztrális tiszta jövedelemmel bíró kisexisztenciákat ilyen Takács Jánosoknak tartom és akkor, amikor itt alkalmam van a Felsőházban egy törvényes alapot teremteni arra, hogy ezek az emberek segélyhez jussanak, tisztelettel vagyok bátor egy módosító indítványt benyújtani, amely a törvényjavaslat I. fejezete 9. §-ának 4. pontjához szól és a következőkép hangzik (olvassa): »Az olyan földbirtokosok állami földadójának kiegyenlítését, akiknek egy község területén levő összes földbirtokainak tiszta jövedelme 50 koronát (58 pengőt) meg nem halad« — most jön az én hozzátoldásom — »és azon városokban, községekben, járásokban, ahol a kataszteri tiszta jövedelemi a 10 aranykoronán felül van, azon birtokosoknak, akiknek összes birtoka 5 katasztrális holdon altul van, állami földadója kiegyenlítését.» Ez volna módosító indítványom. Mélyen t. Felsőház! Én indítványomat megtettem. Nagyon jól tudom, hogy az alsóház már szabadságra ment. Nem is azt kérem, hogy szavazzák meg, — talán nem is szavaznák meg — hiszen ha megszavaznák, az még nagyobb baj volna, mert át kellene küldeni a Képviselőházhoz, és ezáltal a törvény életbelépése akadályoztatnék meg. De amennyiben a kormány ezt rendeletben végre tudja hajtani, fenntartom indítványomat, különben pedig visszavonom. A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: A következő szónok Glücksthal Samu ő méltósága. Glücksthal Samu: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Somssich László ő nagyméltósága mai felszólalásában rámutatott azokra az inkonvenienciákra, amelyeik egy gyorsított tempójú törvényhozásból keletkeznek. Legyen szabad talán ezt a kérdést kissé kibővítenem. Én arra is hivatkozom, hogy az utolsó hónapok tapasztalatai szerint felsőházi ideális törvényhozásnak azt tartják, ha az alsóház által elfogadott szöveg lehetőleg simán és gyorsan fogadtatik el ós a Felsőház a törvényjavaslatoknak beható tárgyalásába nem bocsátkozik, vagy legalább is nem módosít azon, nehogy a törvényhozás menete, javaslatoknak ide-oda küldözésével zavartassák. Én a törvényhozásnak ilyen masinériáját különösen a Felsőház szempontjából, de a magyar törvényhozás szempontjából is igen veszedelmesnek tartom. Pár nappal ezelőtt történt, hogy a francia képviselőház elfogadott egy talán nem nagyjelentőségű törvényjavaslatot a háborúban elesett katonák felmenőinek segélyezéséről. Nem volt meg az összhang az alsóház és a szenátus között és a törvényjavaslat háromszor került vissza az alsóházhoz és Tardieu vissza is tartotta az alsóházat addig, amíg a felsőházzal teljesen helyre nem állt a konszenzus. Ez a testület a törvény által oly módon konstruáltatott, hogy az érdekképviseletek színejava, a törvényhatóságok kiküldöttei, az intellektuéllek kiválasztottjai kerültek ide, nyilván azzal a célzattal, hogy a törvényhozás munkájában tevékenyen résztvegyenek. Merem állítani, hogy a magyar törvényhozás akkor lesz helyzetének magaslatán, ha a Felsőház kiveszi a maga részét annál a benne rejlő nagy erőnél fogva, amelyre az előbb rámutattam és a törvényjavaslatokat beható diskusszió és tárgyalás tárgyává fogja tenni. A törvényhozás nem fogja ennek kárát látni, a kormány bizonyára nem fogja bizalmatlanságnak minősíteni, senki sem fogja mondani azt, (hogy a törvényhozás ilyen úton döcögővé válik. Nekem a parlamentarizmusról ilyen a felfogásom, és meg vagyok győződve róla, hogy az, igen t. Felsőház minden egyes tagja is vallja ezt a szempontot. Hozzájárul ehhez az inkonvenienciához még az, ami a jelen esetben történik, hogy rendkívül gyorsított tempóhan kell dolgozni. A Felsőház tagjai 'hétfőn reggel kapták meg a javaslatot, egy-két órával később már bizottsági tárgyalásra kerül a sor, másnap pedig már ,a plénum elé. Megengedem, hogy ilyen sürgősségekre vannak alkalmak. Fenntartás nélkül ismerem be azt, hogy én a boletta-kérdést ilyen sürgősségi szempontnak tartom, főleg azért, mert a magyar gabonával való kereskedelem teljesen megakadt. Mihelyt «ai boletta kérdése a közvéleménybe bedobatott, azzal sürgősen végezni is kell. Az én értesüléseim is azok, hogy a jugoszláv gabonakereskedelem minket már megelőzött és Csehszlovákiába és Ausztriába irányuló kereskedelmével már rosszabbította a magyar gabonakereskedelem esélyeit. Beismerem, hogy a magyar gabonajegy kérdése par excellence sürerős kérdés, és minthogy a gabonajegy kérdése a közvélemény homlokterében áll immár hetek óta, a sajtó, az érdekkép-