Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-70

32 Az országgyűlés felsőházának 70. ülése 1929. évi december hó 11-én, szerdán. az olyan miniszter, aki mindig lerontja elődeinek munkáját. (Úgy van! Ügy van!) Igen drás-a dolog ugyanis az államnak az, ha a következő miniszter mindig mást gondol és újat csinál, mert ez a meglévő áldozatok megsemmisülését és újabb áldozatok hozatalának szükségességét hozza magával. Űgy éreztem, hogy részemről — hogy úgy mondjam — frivolitás lett volna, ha ezt a két törvényt, amely pár hónappal előbb alkottatott meg, semhogy én a kultuszminiszteri széket átvettem, nem hajtottam volna végre. Kám nézve tehát úgy a közgazdasági fakultás létesítése, mint pedig a Ferenc József- és Erzsébet-egyetemek fenntartása egy törvényhozásilag létesített nagy adottság volt, ezzel kellett nekem számolnom. Mármost törvényekben kielégítő volt a helyzet, amelyet átvettem, de ha már a tényleges helyzetet nézzük, az nagyon szomorú volt. Nézzük meg először Budapest két egyetemének, a Pázmány Péter Tudományegyetemnek és a József Műegyetemnek a 'helyzetét, elsősorban, a budapesti tudományegyetemét. Mi, ha viszonyainkat mérlegeljük, egy körülményt mindig szem elől tévesztünk, azt, hogy a bolsevizmus összes közintézményeinket a szó soros értelmében kifosztotta. Ebben a tekintetben például Ausztria hasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetben volt, mint mi. Hiszen a budapesti egyetemeknek gyönyörű műszerbeli készlete, gazdag fehérnemű-felszerelése volt, amelyet — ezt őszintén meg kell mondanom — szétlopkodtak, úgyhogy ott a készletek teljesen elfogytak és valóban rongyokban hevertek a betegek. Ez volt a szituáció. Mi volt tehát az első teendő a- budapesti egyetemnél? A budapesti egyetemnél az első teendő volt a fehérneműek és műszerek pótlása és azonkívül 1 millió aranykorona hitel szerzése az épületek helyreállítása céljából. Ez nagyjában meg is történt, és a folyó költségvetésben sikerült az élelmezési kiadásokat annyira feljavítani, hogy tűrhető állapotok vannak. Sajnos, az 5 százalékos budget-mérséklés, redukálás folytán a jövő évben ezek az állapotok ismét romlani fognak. Mi volt a helyzet a Műegyetemnél? A Műegyetemet befejezték a háború előtt, de a felszerelésre előirányzott költségek a háború következtében már rendelkezésre bocsáthatók nem voltak, úgyhogy a Műegyetemen számos laboratórium és az egyik gépcsarnok — sajnos — még üres; úgyhogy nem köszönhetem eléggé Bud volt pénzügyminiszter úrnak, hogy egymillió aranykoronát bocsátott rendelkezésemre a természettudományi kutatási célokra, amely összegnek első és főrendeltetése volt az, hogy ebből a Műegyetemnek felszereléseit kiegészítsük. Wekerle miniszter úr ő excellenciája pedig a folyó évi költségvetésben már egy nagyobb átmeneti tételt adott és megígérte, hogy ez a következő budgetekben is benne marad, hogy Műegyetemünknek ezeket a felszerelésbeli nagy hiányosságait valahogyan pótolhassuk, ami nekünk kötelességünk már csak azért is, mert azt emelt fővel elmondhatjuk, hogy kevés főiskola van egész Európában, amely hivatásának olyan nagy mértékben megfelelne, mint a, mi Műegyetemünk. Ez volt a helyzet a budapesti két egyetemre nézve. Minő helyzetet találtam Debrecenben? Itt a Nagyerdőn a háború előtt egy gyönyörű klinikai telepet annyira felépítettek, hogy az épü-: let éppen tető alá került, de levakolva már semmi sem volt. Felmerült még jövetelem előtt az a kérdés is, hogy a leszegényedett Magyarország ezt már befejezni nem tudja, és legjobb lesz az épületekben lévő téglát és egyéb anyagokat eladni. Erre én nem vállalkozhattam, de a Kállay Tibor akkori pénzügyminiszter úr által rendelkezésemre bocsátott papírpénzből jórészt befejeztem ezeket az épületeket. Minthogy ez inflációs pénzből ment, a magyar nemzetnek a dolog befejezése, ha ma vesszük a dolgokat, nagyobb áldozatába nem került. Önként értetődik, hogy a debreceni klinikai telep befejezésével kellett a komoly építkezéseket megkezdenem. Mert ha valakinek a resszortjában tető alatt levő épületek befejezetlenül állanak, magától értetődik, hogy mielőtt a másikba kezdene, először azokat kell befejeznie; azt hiszem tehát, hogy a sorrend megválasztása szempontjából ez megint nagy adottság volt, amellyel számolnom kellett. A szegedi egyetem, amikor a miniszteri széket elfoglaltam, már lent volt Szegeden, de tűrhetetlen provizóriumban, úgyhogy^ elszedte Szegednek majdnem összes iskoláit, és egyéb berendezéseit. A pécsi egyetem még itt volt fenn Pesten, illetőleg Budán, a közgazdasági kar pedig egyáltalában nem volt elhelyezve s az előadásokat a régi Képviselőház csarnokaiban tartották. Itt mi volt a feladat, amely reám várt? Pécsett egy igen tűrhető provizóriumot tudtam teremteni; hiszen a pécsi egyetemnek talán még az is volt a későbbi építkezéseknél a baja, hogy a provizórium, amelyet ott teremtettünk, jó volt, és egy jó provizórium mindig azzal a veszéllyel fenyeget, hogy rossz definitivum lesz belőle, ami egy darabig meg is történt. A közgazdasági fakultás számára pedig sikerült megfelelően átalakítanom a tudományegyetemmel szemben a Szerb-utcában a Clarissáknak régi kolostorát, amely egy darabig zálogház volt, úgyhogy itt is tűrhető provizóriumot teremtettünk. Ez volt a szituáció, amelyet miniszterségem megkezdésekor átvettem. Mondom, folytatnom kellett Debrecent, és azután felmerült a kérdés, hogy hát hol építkezzünk tovább. Mi volt az, ami Szeged mellett döntött? Három tényező: Először az, hogy minden egyetemi építkezésnél mi mindig előre bocsátjuk a klinikákat. Miért? Azért, mert a klinika nemcsak oktatási célokat, hanem közegészségügyi célokat is szolgál. A klinika tömegkórház, a klinika a maga külön szobáival igen jó szanatórium és a klinika a maga ambulanciájával — hiszen a klinikára évente a betegek ezrei és tízezrei járnak be — igen jelentékeny szociálpolitikai intézmény. Természetes tehát, hogy mielőtt aulákat és dísztermeket építenék, előbb mindig klinikákat iparkodom létrehozni. Pécsett a klinikák már tűrhető elhelyezésben vannak, Szegeden ellenben valóban minden kritikán aluli volt az, ahogy egy közkórházban ezek a dolgok össze voltak zsúfolva. Hozzájárult még Szeged választásához a következő: Szeged az igen jelentékeny kiadásoknak 50%-át vállalta, tehát csak természetes volt, hogy igyekeztem odamenni, ahol a nagy helyi áldozatkészséget aránylag kisebb állami hozzájárulással kellett kiegészítenem. Hét és fél millió pengőt meghalad az az összeg, amellyel Szeged az egyetemnek létesítéséhez hozzájárult. Éppen a múlt szombaton adtam át az utolsó klinikákat is rendeltetésüknek, úgyhogy az öt új klinika Szegeden már működésben van, és a betegek azokat igénybe is vették. (Éljenzés.) A következő ok ; arra, hogy Szeged elsőbbséget kapott Pécs előtt, és hogy egyáltalában a tiszai egyetemek fejlesztése előhb történt, az Alföld nagy elhanyagoltsága és elmaradottsága volt, szemben a dunántúli állapotokkal.