Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-70

Az országgyűlés felsőházának 70. ülése Ez a történeti fejlődésnek következménye, hiszen a török hódoltság különösen ezekre a részekre nehezedett rá, és talán később is az Alföld érdekében nem tettük meg mindazt, ami célszerű lett volna. Ügyhogy a debreceni és szegedi egyetemek révén végre az Alföld kultúrája is megkapta azt, ami neki kijár. < Ezekre a célokra a budgetben összesen 1,600.000 pengő van a kultusztárcánál felvéve. Nagyon helyesen jegyezte meg Simontsits Elemér nagyrabecsült barátom is, hogy ezeknek a tételeknek emelését a mai körülmények között .egyáltalában nem lehet remélnünk. Arról van tehát szó, hogy ezt az 1,600.000 pengőt a különböző években hova visszük, hol dolgozzon ez. az összeg egyetemeinknek megfelelő nívóra emelése érdekében. Itt három érdek fog összeütközni. Amint méltóztattak már látni, Lenhossék tudós professzor úr bejelentette a Pázmány Péter Tudományegyetemnek, a budapesti egyetemnek az igényét, amely 1935-ben fogj a fennállásának 300 éves jubileumát ülni és ebből az alkolomból természetszerűleg szeretne is valamit produkálni. De szüksége is van rá. Hiszen hallottuk hosszú felsorolását a kívánságoknak. Itt van a József Műegyetem, amely rámutat arra, hogy a technika rohamos haladása folytán újabb és újabb laboratóriumokra van szüksége, bizonyos dolgokról le nem mondhat. Például a gyengefeszültségű áramok tárgykörének, ahová az egész rádióügy is tartozik, nincs tanszéke a mi Műegyetemünkön. Itt van az aviatika óriási mezeje, ennek sincs tanszéke a Műegyetemen. Természetes tehát^ hogy a Műegyetem is bejelenti á maga igényét. Azután pedig jelentkezik igen szép és jól kifejtett memorandumában a pécsi egyetem, az Erzsébet-egyetem is. Méltóztatnak tehát látni, hogy három nagy igénylő lép fel, és ezek közt itt áll a kultuszminiszter a mäga^ budgetjével, 1,600.000 pengővel, amelynek emelésére, amint mondtam, nincs semmi remény. Nehéz lesz tehát majd a választás. Mindenesetre kötelességem kijelenteni, hogy amint a tiszai^ egyetemek létesülésével az Alföldnek kulturális igényeit kielégítettük, úgy a Dunántúl is méltán jogot formálhat arra, hogy az ő egyeteme se hanyagoltassék el. Nagy súlylyal esik a latba a pécsi egyetem által végzett kutató- és tanító-munkának különös értéke. Magyar relációban a dolgok sokszor egyszerűbbek; az igazi valőrjük azonban kifejezésre jut akkor, ha nemzetközi kontrol alá jutnak. Es nemzetközi kontrol alá jutnak igen sokszor és nagy mértékben a pécsi egyetem tanársegédei, aszszisztensei és adjunktusai a külföldi Collegium Hungaricumok és más ily külföldi intézetek révén. Pécs városa talán a legnagyobb hányadát' juttatja a külföldi kollégiumoknak, és amikor legutóbb Berlinben voltam és alkalmam volt a dahlemi nagy kutató intézet vezetőivel, akik a legnagyobb német tudósok, és a berlini egyetem professzoraival beszélni Becker kultusz- \ miniszter úr villásreggelijén, mind azt kérdezték, hogy minő rendszer szerint válogatjuk mi. ki az ösztöndíjasokat, hogy olyan kitűnő embereket tudunk külföldre küldeni. Akkor kérdezősködtem, hogy kik azok az ifjak, akikkel úgy. meg vannak elégedve Berlinben és Bécsben, és kiderült, hogy ezeknek a fiatalembereknek igen számottevő részét éppen a péesi^ egyetem küldte ki. Ez a nemzetközi kontrol világában megállapított eredmény, amelyet mindig igén komolyan kell venni. A másik dolog az, hogy ez az egyetem és professzorai kiadnak egy «Minerva» című fo1929.. évi december hó 11-én, szerdán. 33 lyóiratot, amelyben hétévi fennállása óta a legértékesebb tanulmányok jelennek meg, amelyekben az egyetemi tanári kar kutató munkája gyönyörűen tükröződik vissza. Ez a folyóirat olyan — magyar ember ilyen alakban tulajdonképpen nem is mondhatná ezt, de lényegében úgy van —, hogyha idegen nyelven jelennék meg, rendkívül feltűnést keltene az egész európai tudományosság előtt. (Elénk tetszés') Ha mint kultuszminiszter látom azt a becsű

1letes kutató és tanító munkát, azt a nagy értékű munkát, amelyet a pécsi egyetem professzorai és különösen annak orvosi és filozófiai kara kifejtenek, akkor tényleg meg kell állapítanom, hogy ez az egyetem igenis méltó arra a segítségre, amelyet kér az ő. boldogulása külső előfeltételeinek megteremtése végett. Miről van itt voltakép szó? A központi épület kiegészítéséről. Mert hiszen bizonyos dolgok Pécs érdekében is történtek. Most épült fel a Maurinum, egy százágyas főiskolai kollégium, azután az Erzsébet-egyetem érdekében a detachirozott, különválasztott kar, a soproni ágostai evangélikus fakultás számára 700.000 pengő költséggel egy megfelelő épület Sopronban. A pécsi egyetemnek tehát tulajdonképpen szüksége van a központi épület kiegészítésére. Es ez a lehetőségek körébe is tartozik, de nem ebben és nem a jövő évben, mert amikor Debrecen is és Szeged is VA millió hozzájárulást adott, amikor e nagy áldozatokat hozta, természetesen kikötéseket is tett, és bizonyos épületek tekintetében ezekkel a városokkal szemben az állam még restanciában van. Ezek a nagy kommunitások méltán hivatkozhatnak azokra a nagy áldozatokra, amelyeket hoztak, és természetesen kívánják az egyetemüknél tapasztalható hiányok pótlását. Ez egy-két év alatt megtörténhetik, és akkor — azt hiszem —- annak sem lesz semmi akadálya, hogy a pesti egyetem hiányos központi épülete kiegészíttessék. Azzal zárom tehát t szavaimat, hogy itt egy 1,600.000 pengős hitel áll a budapesti egyetem, a Műegyetem és az Erzsébet-egyetem igényeivel szemben, valamennyit egyenlő arányban és teljesen kielégíteni nem lehet, de meg vagyok róla győződve, hogy. sor ját fogjuk tudni keríteni a dolgoknak, és-ha'— amint eddig is történt — konzekvensen haladunk mindig egy irányban és nem rontunk le semmit abból, amit az elődök alkottak, végül mégis csak előbbre jutunk. Ezidőszerint azonban nem vagyok abban a helyzetben, hogy ennél megnyugtatóbb felvilágosítást adhassak, de amint kivettem a felszólaló felsőházi tagok szavaiból és a közbeszólásokból is, azt hiszem, ez is volt a kívánság, hogy a most meglévő anyagi eszközökre támaszkodva haladjunk fokozatosan előre okos és igazságos egymásutánban. (Elénk helyeslés.— Gróf Széchenyi Aladár: Egyforma bánásmód!) Záradékul még reflektálni kívánok arra, amit Simoitts its Elemér t. barátom mondott; és ez az, hogy nagyon kívánatos, hogy ä vidéki egyetemek jó professzorai maradjanak meg a vidéken. Ebben a véleményben tökéletesen Osztozom/ Ehhez azonban kettő kell: először-is emberséges lakás, másodszor pedig jó intézet. Deb.' recenben most építettünk nyolc tanári villát, mindegyikben két lakással, úgyhogy tizenhat professzornak megfelelő lakást adhatunk. Sajnos, vidéki yárosainkban a lakásviszonyok nem kielégítők. Igen sok városban vannak jó lakások, de az emberek; földszintes- házakat önmaguk számára építenek és olyan bérpaloták, mint amilyenét a fővárosban vannak, aránylag ki-