Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-89

416 Az országgyűlés felsőházának 89. ülése 1930. évi július hó 8-án, kedden. nők Ür! Mélyen tisztelt Felsőház! Méltóztassa­nak megengedni, hogy tüzetesebben foglalkoz­zam a búzakérdéssel, mert annak megismerése nélkül ezt a törvényjavaslatot helyesen el­bírálni nagyon nehéz lesz. Közép-Európa termelési egységei tönkre­mentek. Közép-Európában 14 vámsorompó van, ami & mezőgazdasági termelést rendkívül meg­nehezítette. Valamikor Ázsia vallási villongá­sok következtében ment tönkre és lett másod­osztályú világrésszé, most nemzetiségi okokból folytatunk Közép-Európában olyan rettenetes kereskedelmi és mezőgazdasági politikát, hogy egészen (bizonyos, hogy rövid idő múlva Ame­rikának leszünk vazallusai. A búzatermesztés Magyarországon kriti­kussá vált. Három millió katasztrális holdon termeszt a magyar gazda búzát és nincs utfma kellő jövedelme. Ha hozzászámítom hogy egy­millió katasztrális holdon rozsot is termel ha­szon nélkül, akkor méltóztassék figyelembe­venni, hogy 9 millió katasztrális hold közül 4 millió katasztrális holdon a gabonafélék a gazda munkáját és tőkéjének a kamatját nem térítik meg, jövedelmét nem biztosítják. Ilyen körülmények között ezelőtt vagy három esz­tendővel Hamburgban megjelentek a kanadai nagy hajók. Ezek a hajórészvénytársaságok a háborúban óriási jövedelmet biztosítottak a társaságoknak úgy, hogy tudomásunk szerint ezek a hajótársaságok egy-egy hajót mérle­geikben már csak egy dollárral ' képviseltet­nek. Azonban ott is rendkívül nagy a munka­hiány, ennek következtében foglalkoztatják a hajókat és akár követ, homokot, vagy búzát szállítsanak Hamburgba, megjelentek ott. Meg­jelentek a hajók 3 év előtt nagytömegű Mani­toba-búzával. Es ezzel a magyar gazdáknak óriási konkurrenciát szereztek. Szükséges te­hát, ihogy a Manitobát jobban megismerjük és vele szembeszálljunk, mert különben búza­katasztrófa előtt állunk. Éppen ezért tüzete­sebbéin kívánok foglalkozni a Manitoba-búzá­val. Kanadában Manitoba országrészen ter­mesztenek tavaszi búzát, amelynek az a je­lentősége, hogy 30 millió katasztrális holdon — méltóztassanak elképzelni! — olyan fajtá­kat termesztenek, melyeknek szerencsés^ össze­keverése folytán egyforma tömegű búzát hoz­nak a hajókon Hamburgba. Az amerikai élel­messég és reklámképesség «epecoral» ' jelszó­val, sőt az amerikai állam ráfizetésével, — mert 1 pengő 70 fillérért érkezett ez a búza métermázsánként Hamburgba — óriási reklám­• mai árasztotta el egész Közép-Európát, mond­ván, hogy a Manitoba-búza azért értékes, mert kelési energiája és vízfelfogó képessége egyedüli a világon, amivel nem versenyezhet semmiféle más búza. Hogy állunk ezzel a kérdéssel? Annál a körülménvnél fogva, hogy a Manitoba-búza, amelyet Saskatchevan és Alberta tartomá­nyokban is termesztenek, tavaszi búza, nálunk már elvesztette termelési értékét, mert hiszen a gazdák nagyon jól tudják, hogy a tavaszi búza összehasonlíthatatlanul hátrányosabb ér­tékű, mint az őszi búza. A gazdák nagyon jól tudják, hogy a termelést a gabonater­mesztés terén úgy biztosíthatják, ha minél több területet tudnak ősszel búzával bevetni, mert ezzel a tavaszi munkák megenyhülnek és jobban megoldható a munkabeosztás. Az a megoldás tehát, hogy mi Manitoba-búzát hoz­zunk ide és Manitoba-búzát termeljünk Ma­gyarországon, lehetetlen, mert ott egészen más a klíma, s ezért a tavaszi búza jobban sike­rül, Nálunk a tavaszi búzát azért mondják a gazdák ravasz búzának, mert ha tavasszal egy kissé elkésnek a búzavetéssel, akkor az nem sikerül. Igaz, meg kell említenem, hogy a tavaszi búzák sikértartalom tekintetében ná­lunk is sokkal jobbak, mint az őszi búzák, de ha tekintetbe vesszük, hogy a tavaszi búza sokkal ' kevesebbet terem katasztrális holdan­ként, és bizonytalan is, a magyar gazda a tavaszi búza termelési értékét soha sem fogja az őszi termelési érték fölé emelni. Megjelent a Manitoba-búza és azt mondot­ták, hogy annak kelési energiája nagyobb. De hogyan kell ezt valamiképpen az egész Közép­Európa tudtára hozni? Az amerikai reklám ügyesen megnyerte a nemzetközi szociál­demokratákat is, akik Genfben egy kongresz­szust^ tartottak és elhatározták, hogy a pékek­nek éjszaka sütni nem szabad, hanem csak reg­gel 5 órától kezdve; naert azok is embetrek. Ezt mi magyarok is egészen jóhi «emuén e-ifogad­tuk, nem gondoltunk arra. hogy ebben tulaj­donképpen milyen nagy reklám van a magyar búza ellen. El is rendelte a magyar kormány, hogy Budapesten sem szabad a pékeknek éjjel sütni. Ennek az lett az eredménye, hogy miután a malmok nem válogatják a búzát, hanem 76 kilogrammos üzemsúly szerint vásárolják, nem volt bizonyos, hogy a pékek milyen kelési energiájú lisztet kapnak és ennek következté­ben megtörtént, hogy az egyik esetben megkelt a tészta reggel, a másik esetben nem; úgy, hogy a pékeknek körülbelül 60—70 ezer pengő büntetést kellett volna fizetni, amint méltóz­tatnak rá emlékezni, a törvényhozás nekik elengedett. A Manitoba-búzának elismerem, kétségte­lenül megvan az a kiválósága. — sok egyéb hátránya mellett, — hogy a kelési energiája nagyobb — mint általában minden tavaszi búzának is nagyobb, — s ennek következtében gyorsabban kel reggel és így a pékeknek éjjel tényleg- nem szükséges dagasztani. De mésr egy nagy előnye van és pedig az, hogy a vízfelfogó képessége is nagyobb. A vízfelfogóképesség megint egy új érték­meghatározás, amely most a gabonakerskede­lemben divattá vált és azzal nekünk is számol­nunk kell. Mi az a vízfelfogóképesség'? Ha a pék 100 kilogramm lisztből süt és hozzákever vizet, akkor különböző vízmennyiség" szüksé­ges a liszthez, hogy a tészta megfelelő legyen. Vannak olyan arányok, hogy a 100 kilogramm liszthez 48 kilogramm víz szükséges, de van amelyik fel tud venni 74 kilogramm vizet is. Mármost ha a tésztát a kemencében megsütik és ha a pék ügyesen süt, nem égeti meg és túl­ságosan nem szárítja ki. akkor csak 13% víz vész el. A nagyiparban tehát nem közömbös az, hogy a pék hány kilogramm vizet ad egy ke­nyérben. Ilyen reklámmal dolgoznak a magyar búza ellen. Nagyon természetes, hogy különösen Németországban, Ausztriában és Csehszlová­kiában is, ahol nagyok az agrár véd vámok a háború után nagyobb mértékben kezdtek búzái is termelni, de búzájuk nem jól sike­rül, a minősége gyenge. Hiába. Németország­ban, Ausztriában, Csehszlovákiában, de még Olaszországban sem tudnak olyan búzát ter­meszteni, mint nálunk az Alföldön. De itt van a Manitoba-búza. Annak kelési energiájával a rossz német, osztrák, csehszlovák és olasz búzákat is megjavítják összekeverés által, mi­nek következtében a Manitoba-búza, mint ja­vító búza nagyon jól érvényesül. Ezelőtt három esztendővel történt meg az

Next

/
Oldalképek
Tartalom