Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-89
416 Az országgyűlés felsőházának 89. ülése 1930. évi július hó 8-án, kedden. nők Ür! Mélyen tisztelt Felsőház! Méltóztassanak megengedni, hogy tüzetesebben foglalkozzam a búzakérdéssel, mert annak megismerése nélkül ezt a törvényjavaslatot helyesen elbírálni nagyon nehéz lesz. Közép-Európa termelési egységei tönkrementek. Közép-Európában 14 vámsorompó van, ami & mezőgazdasági termelést rendkívül megnehezítette. Valamikor Ázsia vallási villongások következtében ment tönkre és lett másodosztályú világrésszé, most nemzetiségi okokból folytatunk Közép-Európában olyan rettenetes kereskedelmi és mezőgazdasági politikát, hogy egészen (bizonyos, hogy rövid idő múlva Amerikának leszünk vazallusai. A búzatermesztés Magyarországon kritikussá vált. Három millió katasztrális holdon termeszt a magyar gazda búzát és nincs utfma kellő jövedelme. Ha hozzászámítom hogy egymillió katasztrális holdon rozsot is termel haszon nélkül, akkor méltóztassék figyelembevenni, hogy 9 millió katasztrális hold közül 4 millió katasztrális holdon a gabonafélék a gazda munkáját és tőkéjének a kamatját nem térítik meg, jövedelmét nem biztosítják. Ilyen körülmények között ezelőtt vagy három esztendővel Hamburgban megjelentek a kanadai nagy hajók. Ezek a hajórészvénytársaságok a háborúban óriási jövedelmet biztosítottak a társaságoknak úgy, hogy tudomásunk szerint ezek a hajótársaságok egy-egy hajót mérlegeikben már csak egy dollárral ' képviseltetnek. Azonban ott is rendkívül nagy a munkahiány, ennek következtében foglalkoztatják a hajókat és akár követ, homokot, vagy búzát szállítsanak Hamburgba, megjelentek ott. Megjelentek a hajók 3 év előtt nagytömegű Manitoba-búzával. Es ezzel a magyar gazdáknak óriási konkurrenciát szereztek. Szükséges tehát, ihogy a Manitobát jobban megismerjük és vele szembeszálljunk, mert különben búzakatasztrófa előtt állunk. Éppen ezért tüzetesebbéin kívánok foglalkozni a Manitoba-búzával. Kanadában Manitoba országrészen termesztenek tavaszi búzát, amelynek az a jelentősége, hogy 30 millió katasztrális holdon — méltóztassanak elképzelni! — olyan fajtákat termesztenek, melyeknek szerencsés^ összekeverése folytán egyforma tömegű búzát hoznak a hajókon Hamburgba. Az amerikai élelmesség és reklámképesség «epecoral» ' jelszóval, sőt az amerikai állam ráfizetésével, — mert 1 pengő 70 fillérért érkezett ez a búza métermázsánként Hamburgba — óriási reklám• mai árasztotta el egész Közép-Európát, mondván, hogy a Manitoba-búza azért értékes, mert kelési energiája és vízfelfogó képessége egyedüli a világon, amivel nem versenyezhet semmiféle más búza. Hogy állunk ezzel a kérdéssel? Annál a körülménvnél fogva, hogy a Manitoba-búza, amelyet Saskatchevan és Alberta tartományokban is termesztenek, tavaszi búza, nálunk már elvesztette termelési értékét, mert hiszen a gazdák nagyon jól tudják, hogy a tavaszi búza összehasonlíthatatlanul hátrányosabb értékű, mint az őszi búza. A gazdák nagyon jól tudják, hogy a termelést a gabonatermesztés terén úgy biztosíthatják, ha minél több területet tudnak ősszel búzával bevetni, mert ezzel a tavaszi munkák megenyhülnek és jobban megoldható a munkabeosztás. Az a megoldás tehát, hogy mi Manitoba-búzát hozzunk ide és Manitoba-búzát termeljünk Magyarországon, lehetetlen, mert ott egészen más a klíma, s ezért a tavaszi búza jobban sikerül, Nálunk a tavaszi búzát azért mondják a gazdák ravasz búzának, mert ha tavasszal egy kissé elkésnek a búzavetéssel, akkor az nem sikerül. Igaz, meg kell említenem, hogy a tavaszi búzák sikértartalom tekintetében nálunk is sokkal jobbak, mint az őszi búzák, de ha tekintetbe vesszük, hogy a tavaszi búza sokkal ' kevesebbet terem katasztrális holdanként, és bizonytalan is, a magyar gazda a tavaszi búza termelési értékét soha sem fogja az őszi termelési érték fölé emelni. Megjelent a Manitoba-búza és azt mondották, hogy annak kelési energiája nagyobb. De hogyan kell ezt valamiképpen az egész KözépEurópa tudtára hozni? Az amerikai reklám ügyesen megnyerte a nemzetközi szociáldemokratákat is, akik Genfben egy kongreszszust^ tartottak és elhatározták, hogy a pékeknek éjszaka sütni nem szabad, hanem csak reggel 5 órától kezdve; naert azok is embetrek. Ezt mi magyarok is egészen jóhi «emuén e-ifogadtuk, nem gondoltunk arra. hogy ebben tulajdonképpen milyen nagy reklám van a magyar búza ellen. El is rendelte a magyar kormány, hogy Budapesten sem szabad a pékeknek éjjel sütni. Ennek az lett az eredménye, hogy miután a malmok nem válogatják a búzát, hanem 76 kilogrammos üzemsúly szerint vásárolják, nem volt bizonyos, hogy a pékek milyen kelési energiájú lisztet kapnak és ennek következtében megtörtént, hogy az egyik esetben megkelt a tészta reggel, a másik esetben nem; úgy, hogy a pékeknek körülbelül 60—70 ezer pengő büntetést kellett volna fizetni, amint méltóztatnak rá emlékezni, a törvényhozás nekik elengedett. A Manitoba-búzának elismerem, kétségtelenül megvan az a kiválósága. — sok egyéb hátránya mellett, — hogy a kelési energiája nagyobb — mint általában minden tavaszi búzának is nagyobb, — s ennek következtében gyorsabban kel reggel és így a pékeknek éjjel tényleg- nem szükséges dagasztani. De mésr egy nagy előnye van és pedig az, hogy a vízfelfogó képessége is nagyobb. A vízfelfogóképesség megint egy új értékmeghatározás, amely most a gabonakerskedelemben divattá vált és azzal nekünk is számolnunk kell. Mi az a vízfelfogóképesség'? Ha a pék 100 kilogramm lisztből süt és hozzákever vizet, akkor különböző vízmennyiség" szükséges a liszthez, hogy a tészta megfelelő legyen. Vannak olyan arányok, hogy a 100 kilogramm liszthez 48 kilogramm víz szükséges, de van amelyik fel tud venni 74 kilogramm vizet is. Mármost ha a tésztát a kemencében megsütik és ha a pék ügyesen süt, nem égeti meg és túlságosan nem szárítja ki. akkor csak 13% víz vész el. A nagyiparban tehát nem közömbös az, hogy a pék hány kilogramm vizet ad egy kenyérben. Ilyen reklámmal dolgoznak a magyar búza ellen. Nagyon természetes, hogy különösen Németországban, Ausztriában és Csehszlovákiában is, ahol nagyok az agrár véd vámok a háború után nagyobb mértékben kezdtek búzái is termelni, de búzájuk nem jól sikerül, a minősége gyenge. Hiába. Németországban, Ausztriában, Csehszlovákiában, de még Olaszországban sem tudnak olyan búzát termeszteni, mint nálunk az Alföldön. De itt van a Manitoba-búza. Annak kelési energiájával a rossz német, osztrák, csehszlovák és olasz búzákat is megjavítják összekeverés által, minek következtében a Manitoba-búza, mint javító búza nagyon jól érvényesül. Ezelőtt három esztendővel történt meg az