Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-89

Az országgyűlés felsőházának 89. ülése 1930. évi július hó 8-án, kedden. 417 az eset, hogy a malmok külföldre szállított lisztjét a külföldiek kifogásolták és azt .mondták, hogy a magyar liszt nem az, ami volt. Akkor a malmok azt mondták, hja, a magyar gazdák elrontották a búzát. A gazdák pedig azt mondták, hogy a nemesítők rontották el; szóval, amikor baj van, senkisem vállalja a bait és egvik a másikra akarja kenni a felelősséget, nedig a kérdés egészen egyszerű. A malmok abban hibáztak, — bár őket ezen a helyen bántani nem akarom, mert igen nehéz helyzetben vannak — hogy a háború alatt egyáltalában nem haladtak és az amerikai malmok technikai berendezése is sokkal különb, mint a mi malmainké, pedig a mi malmaink a békében elsők voltak a: világon. A külföldi malmok, különösen az amerikaiak és a németek kondicionálnak. Ez a kondicionálási szerkezet, ' gépberendezkedés egy malomban az én megállapításom szerint körülbelül 140.000 pengőbe kerül, minek az a feladata, hogy a búzát előkészítse az őrlésre. Az előkészítés jelentősége azért nagy, mert, ha a malom szárazon őröl, akkor az aleuron szemcséket is beleőrli a korpába és ennek következtében a korpa ugyan jobb lesz, de kevesebb sikert fog tartalmazni a liszt. Tehát hogyan kell megmenteni az összes sikérmennviséget, a

;- legértékesebb részét a búzának? Kondicionálással! A kondicionálás pedig abból áll. ha a" búzát megmossák. — aminek következtében tisztább lesz a liszt is — és azután hőfuvalattal megszárítják a búzát, de olyanformán hogy a- búzának mindenütt 16—17% vízmennyisége kell, hogy maradjon. Ennek ; az eljárásnak az lesz a hatása, hogy az őrlés alkalmával a búza héja lemezesen elválik a sikérrétegről. és í^v kevesebb siker lesz a korpában, de több siker lesz a lisztben és véeerpdménvben sokkal kiválóbb lisztet fogunk előállítani. A debreceni Istvánmalom, azután a csabai malom tudomásom szerint kondicionálnak és azt hiszem, a budane«ti malmok is rájöttek erre és ezt a befektetést ők is megcsinálták.' Okvetlenül szükség van erre, mert különben mi a külföldre az árut nem tudiuk iól előkészíteni. Nem olyan nagy boszorkányság az a kondicionálás! A jóravaló falusi menyecskék, amikor méff nem jártak selyemharisnyában. — méltóztassanak csak visszaemlékezni — mindig megcsinálták ezt a kondicionálást. Mielőtt elvitték a, búzát a malomba, megmosták, lenedőn kiterítették, a nanon megszárították és csaik akkor vitték a malomba, dagasztottak is gyönyörű kénye- * reket. De ma ez kiment a divatból, nem csinállak, nem csinálják a malmok sem, pedig éppen ma erre igen nagy szükség van. Miben hibáztak à gazdák 1 A gazdákat okolni nem tudom. Mi az osztrák-magyar birodalomban éltünk, amely ideális gazdasági ea-vséfr volt. Akkor nem törődött senkisem azzal, hogy micsoda kelési energiája, micsoda vízfelvevőképessége van a lisztnek, mennyi az aibszolut súlya stb. és mennyi a larmlási százalék. Ezzel az osztrák-magyar birodalomban senkisem törődött. A börzén 76 kilogramm üzanszsúllyal ment a búzái, és biztosan mindenki el tudta adni. Ezt az előnyt is elvesztettük. Hiába, gazdaságilag nagyon lehet sajnálni, hogy az osztrák-magvar birodalom elveszett, mert ez ideális gazdasági egység volt és a mi terményeink ott egészen jól elhelyezhetők voltak. Nagyon természetes, hogy a gazdának régen is az volt a törekvése, hogy nemcsak minél jobbat, hanem minél többet is termesszen. Méltóztatnak emlékezni, még mindig fülünkben FELSŐHÁZI NAPLÓ. V. cseng az a jelszó, hogy ahol egy kalász terem, teremjen kettő, és nem törődtünk azzal, hogy milyen annak minősége; mert ha 76 kilogrammot nyomott, akkor a börzén a búzát egészen biztosan el tudtuk adni és az árával legtöbbször meg is voltunk elégedve. És jöttek a nemesítők is. A nemesítők megjavították a magyar búza hibáit. Nagyon helyesen. Itt az ország színe előtt kötelességemnek ismerem, hogy a nemesítőket védelmünkbe fogadjuk, amennyiben ők nagyon szép munkát teljesítettek, mert az ország átlagtermését 2—3, sőt 4 métermázsával is fel tudták emelni. Mi volt a hibája a magyar búzának "í A magyar búzának az volt a hibája, hogy vékony volt a szalmája, könnyen megdőlt, rövid és elvékonyodó volt a kalásza, kicsiny volt a termése. E mellett azonban megvan az a kitűnő tulajdonsága, hogy fagyálló és e tekintetben legjobb az egész világon, mert a Manitoba nem fagyálló. Nagyon természetes, hogy a nemesítés úgy indult meg, hogy először a hibákat igyekeztek kiküszöbölni, de úgy, hogy a búza jó tulajdonságai megmaradjanak. A nemesítés lehet négyféle. Nemesíteni lehet kiválasztás útján, spontán variáció útján, keresztezés útján és művelés útján. Nemesítoink kiválasztás útján nemesítettek és pedig ia tiszavidéki búzából indultak ki, később pedig a diószegi búzából és azután a délsomogyi búzából. Mindegyik irányt egészen szépen megjavították, úgyhogy bővebb termésű lett a búza, jobb alakú kalásza lett és e mellett jól áttelelt, mert természetesen ez a tulajdonsága megmaradt, de vastagabb és mégis rugalmasabb lett a szalmája és nehezebben dőlt meg. Most azonban előállt az a helyzet, hogy ez mind nem elég. A magyar búzának olyan tulajdonságának is keU lennie, hogy sok vizet vegyen fel a lisztje és olyan tulajdonságának is kejl lennie, hogy lapulási százaléka 40 milliméter legyen. Mert a magyar búza értékmeghatározását ezentúl nem hektolitersúllyal határozzák meg csupán, hanem abszolút súllyal. A külföldi kereskedelemben nem elégszenek meg azzal, ha én azt mondom, kérem nekem nagyszerű búzám van, 82 kilót nyom hektoliterenként. Nem ér már semmit. Azt kérdezik, mi az abszolút súlya, és itt két számhoz ragaszkodnak. A príma primisszima búzától megkövetelik, hogy 30 gramm legyen 1000 szem súlya és a másodrendű búzától, hogy 35 gramm legyen. Egészen új értékmeghatározással állunk tehát szemben és ezzel okvetlenül számolnunk kell. Most már menjünk tovább. Előálltak olyan javaslatok is, miután nem érdemes Magyarországon búzát termeszteni: hagyjuk abba. Ezt kérem nem lehet megcsinálni. Mi par excellence búzatermelők vagyunk, minket talajunk és klimánk egyenesen arra kényszerít, hogy búzát termesszünk, hiszen azért termesztünk is 3 millió katasztrális holdon, mert eddig az volt a mi legbiztosabb termelésünk. Olyan gondolatok is felvetődtek, hogy termesszünk hagymát, cukorrépát, dohányt, stb. Ezek mind elenyésző csekélységek. Még talán leginkább állattenyésztéssel volna lehetséges leszorítani a búzaterületet, de ezt sem leihet számattevő mértékben, mejt ha csak 20%-kal szorítjuk le a 4 millió katasztrális holdnyi területet, amelyen, ma gabonaféléket termesztünk, akkor is 800.000 hold szabadul fel. Már pedig a 800.000 holdra szükséges állatállományt beszerezni, azt biztosan értékesíteni a jelenlegi körülmények között alig lehetséges s az rendkívül nagy tőkét igényel; és az állatot nem lehet olyan biztosan a maga idejében eladni, mint a gabonafélét. Az állat 67