Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-89

Az országgyűlés felsőházának 89. ül Én azt hiszem, (hogy a kormány megfelelő hitelnyújtással sokat tehetne, hiszen itt főleg kisemberekről van SZÓL EZ tulajdonképpen vé­delem volna a kisember számára, hogy az ne legyen a zöldlkitelnyujtással kiuzsorázva. Na­gyon helyes, nagyon fontos és nagyon szüksé­ges intézkedés volna ez, ha azonban a kormány gondoskodott volna annakidején, amikor látta ezt a nehéz gazdasági helyzetet, látta a kisem­berek, a kisexisztenoiák nehéz helyzetét, egy igazán olcsó és altruista alapom nyújtott köl­csönről, akkor az a kisember nem lett volna kénytelen uzsorásokhoz fordulni és tőlük zöld­hitelt igénybe venni. Ezt azonban elmulasztot­ták és ezért állott elő ez, a nehéz szituáció. Mármost áttérek még a javaslatnak külö­nösen/ .sérelmes intézkedéseire, amelyekkel kap­csolatban egy határozati javaslatot kívánok majd előterjeszteni. A határozati javaslat indo­kolása ia következő: A törvényjavaslat 8. §-ában foglalt rendel­kezés, amely hivatva volna a gabonaértékesí­tési aliap egyik jövedelemforrását biztosítani, a gyakorlatban úgy sem fos: említésreméltó eredményeket elérni. Az a körülmény, hogy a vámőrlés nincsen korlátozva és nincsen meg­terhelve forgalmi a d'óval. — amint azt már Somssiclhi László őnagym éltósága is nagyon helyesen említette — természetszerűleg: oda fog vezetni, hogy a fogyasztóközönség gabonát fog vásárolni és azt majd vámért fogja felőröP tetni, ennek következtében a kereskedelmi mal­mok őrlését nagymértékben csökkenteni fogja ez a körülmény, mert a vámőrlő malmokhoz viszik majd azt a, gabonát azért, hogy kikerül­jék a, forgalmiadó' súlyos terhét. Ez csökkenteni fogja; a piacon a gabona utáni keresletet, ami egyik legfontosabb körülmény, különösen a gaadatársad&lolmra nézve, mert íbiszen — be­széljünk egészen nyíltan — Magyarországon kik azok, akik az aratás és cséplés alatt, vagy még azelőtt és közvetlenül a cséplés után gabo­nát vásárolnak! Ezek a magyar nagy malmok. Ezek vásároltak. Ha ezeknek vásárlása korlátozva lesz akár azért, mert kalkulálni nem tudnak, akár azért, mert a fogyasztóközönség gabonát fog venni és ebben az esetben majd a vámőrlő malmok­hoz megy, akkor megszűnik az a vásárlás iránti érdeklődés a gabonapiacon és majd tulajdonképpen ki lesz szolgáltatva a gazda­társadalom ai gabonakereskedőknek, akik ugyan exportra fognak vásárolni búzát, de csak akkor fogják megvenni a búzát, amikor látni fogják, hogy a gazdatársadalom már kény­telen búzáját eladni, tehát kényszerhelyzet­ben van, és akkor fogják megvásárolni a búzát, amelyet^ exportálni fognak. A nagy malmok működésének korlátozása, megbénítása tehát nagyon komoly kérdés. Hiába beszélnek a malmok ellen és hiába akadtak olyan gaz­dák, akik azt mondották, mit bánom én, hogy a lisztet vigyük-e ki, vagy a búzát. Ez óriási tévedés. Először is, ha a búzát viszik ki, akkor búzával együtt a korpát is kiviszik, atoiire a mezőgazdának nagy szüksége van, másodszor pedig a legbiztosabb vásárlói lesz­nek tulajdonképpen kikapcsolva és nem sze­repelhetnek többé olyan mértékben, mint amilyen mértékben eddig szerepeltek. Ki va­gyunk téve annak a veszélynek, hogyha a malmok látják, hogy nem tudnak kalkulálni, méc malmaik egyrészét be is csukják. Erre igazán nincs szükségünk ma, mert hiszen, ha jól tudom, hóna alá akarunk nyúlni a gazda­társadalomnak, akkor pedig minden olyan in- ! tézkedést mellőzni és kerülni kell, ami a ga­gs e 1930. évi július hó 8-án, kedden. 415 bonának eladását megnehezíti, akár kap bölet­Lrclb 9 ELK ELI; nem kap bolettát az illető. Törekedni kell arra, hogy a gabona eladását mennél jobban biztosítsuk és lehetővé tegyük. Ehhez pedig az kell, hogy azok a cégek, amelyek eddig is nagyban vásároltak gabonát, azért, hogy megőrölj ék . és mint lisztet vigyék ki a külföldre, működésükben ne bénítás s anatk meg, sőt ellenkezőleg, ezeket t nézetem szerint támo­gatni kell. Azok a vámőrlő kis malmok, ahova az egész gabona felőrlése terelődni fog, termé­szetes dolog, ennek bizonyára nagyon fognak örülni és nem akarok általánosítani, de meg­indulnak majd megint bizonyos vidéki kis­malmoknál különféle visszaélések, amelyeket, mint már előbb voltam bátor említeni, ellen­őrzéssel megakadályozni nem igen lehet, csak olyan nagyszabású ellenőrzéssel, amely plyain adminisztrációs költségeket idéz élő, ^ amely költségeket nem érik meg azok az intézkedé­sek, amelyekkel itt a gazdatársadalom hóna alá akarunk nyúlni. E mellett a forgalmi­adónak a különféle lisztfajtákra vonatkozóan különböző mértékben történő megállapítása a gyakorlatban úgyszólván keresztülvihetetlen. Nagyon érdekelne engem megtudni, hogy a kormány mikép "gondolja, hogyan fogja ke­resztülvinni azt, hogy a különféle lisztfaj­tákra különböző mértékben állapíttassék meg a forgalmiadó. Mert hiszen minden malom különféle kiőrléssel dolgozik. A javaslat ama rendelkezésének betartását, amely szerint t a forgalmiadómentes vámőrlésnek csak a saját háztartásban a mezőgazdaságban vagy állat­tartásban felhasznált terményekre nézve van helye, gyakorlatilag ellenőrizni lehetetlen, ha­csak nem állítanak be egy olyan adminisztrá­ciós apparátust, amélv a forgalmiadókból remélt amúgy is problematikus bevételt né­zetem szerint teljésen fel* fogja emészteni. A kormány több ízben hangoztatta, hogy á javaslatot a gyakorlatban úgy kívánja keresz­tülvinni, hogy a lisztárak emelését maiga'után ne vonja. Minthogy ez a lisztforgalmiadó fel­emelése mellett elképzelhetetlen, i nézetem sze­rint indokolt az általam benyújtandó követ­kező határozati javaslat (olvassa): «Utasítsa^ a Felsőház a kormányt arra, hogy ne éljen a ja­vaslat 8. §-ában foglalt azon felhatalmazással; hogy a malmoknak a búza- és a rozsliszt érté­kesítéséből származó bevétele után fizetendő ál­talános forgalmiadó 2%-os kulcsát felemelheti», így nem kell visszaküldeni a javaslatot a Kép­viselőházhoz, amitől természetesen ennél a ja­vaslatnál is fokozottabb mértékben fél .a- kor­mány és ami talán már keresztül sem vihető. • Hiszen a törvényjavaslat 58. §-ában mevan a kormánynak a felhatalmazás (olvassa): «E tör­vény életbeléptetése idejét és az életbeléptető szabályokat a minisztérium rendelettél álla-' pítja meg. A törvény egyes rendelkezéseit kü­lön is életbeléptetheti». Teljesen fogában áll tehát a kormánynak, hogy a törvénynek egyes intézkedéseit azonnal életbeléptesse, egyeseket pedig későbben léptesse életbe, úgyhogy az en indítványom elfogadása nem jelenti azt, hogy a javaslatot vissza kell küldeni, csalk egysze­rűen utasítás a kormány részére, hógy^ezt à sérelmes intézkedést egyáltalában ne léptesse" életbe. Miután attól tartok, hogy indítványomat nem. fogják elfogadni, és miután az egész tör­vényjavaslatot határozottan antiszociálisnak minősítem, ennek következtében a javaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik Ruffy-Vargha Kálmán ő méltósága! Ruffy-Vargha Kálmán: Nagyméltóságú El-

Next

/
Oldalképek
Tartalom