Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-89
41,2 Az országgyűlés felsőházának 89. ülése 1930. évi július hó 8-án, kedden. rintem tehát ez a szövegezés nem^ világos, úgyhogy célszerű volna a végrehajtási utasításban ezt az intézkedést arra az esetre vonatkoztatni, precizírozni, amikor az az ilyen természetben való cserére vagy haszonbérleti átadásra vagy átvételre vonatkozik. Ami mármost a törvényjavaslat következtében előálló összeg előteremtését illeti, én teljes tudatában vagyok annak, hogy ennek az összegnek előteremtése a költségvetési keretekben lehetetlen, mert erre fedezet nincs. Mi mindannyian azon voltunk, hogy a költségvetés ne emeltessék, hanem ellenkezőleg csökkentessék, ami helyesen keresztül is vitetett, tehát itt feltétlenül gondoskodni kellett bizonyos jövedelmek előteremtéséről. Az előbb is örömmel állapítottuk meg, hogy a nagymérvű forgalmiadóemelés elejtetett és egy csekélyebb mérvű emelést állítottak be. Abbeli reményemnek akarok kifejezést adni, hogy ez sem fog szükségessé válni, hanem lesz mód ennek az összegnek előteremtésére egyéb bevételekből. Azt is hozzá akarom még tenni, hogy még olyan államokban, is, ahol, mondjuk, talán a szociális gondoskodás r még sokkal erőteljesebb •' fokon van vagy vél lenni, mint nálunk, kényszerülve voltak bizonyos élelmiszerekre, fogyasztási cikkekre bizonyos adókat kivetni, hogy a. mezőgazdaságot felsegíteni legyenek képesek. így történt ez például legutóbb Ausztriában, ahol, mint olvastam, a sörnek és a cukornak adóját fel fogják emelni, mégpedig meglehetősen lényeges összeggel és a fogyasztók kénytelenek ezt eltűrni. De a fő az, hogy ezeket a terheket az egész közönségre nézve • egyformán osszák fel és ne érezze az ország egyik fogyasztói köre vagy ága azt, hogy kizárólag vele fizettetik meg a másik osztály felsegítését. Ha ez az egészen helytelen gondolat és beállítás köztudatból kimegy, akkor, azt hiszem, megnyugvást fog találni az ország egész közönsége. A szivart és cigarettát mindenki meg fogja fizetni és sorra kerülnek, egyéb luxus fogyasztási cikkek is, mint^ a kávé, tea, fűszerek. Itt különösen figyelmébe ajánlom az igen t* kormánynak: méltóztassék a legnagyobb szigorral arra vigyázni, hogy a kenyér ára ne drágíttassék meg. (Élénk helyeslés.) ..A kenyér ára már is annyira megdrágult a végtelen sok közvetítő kéz közreműködése folytán, hogy ezen a téren a legnagyobb igazságtalanság áll fenn. (Ügy van! Ügy van!) A kenyér mai ára a 30 pengős búzához van arányítva, nem pedig a 17 pengős búzához. Itt a legerőteljesebb és korlátlan szigorral kell lesújtani azokra, akik a kenyér árát árdrágítás útján erre a nívóra emelték, amely nívó- egyáltalán nem felel meg sem a búza árának, sem a liszt árának. (Ügy van! Ügy van!) Ami a végrehajtás egyéb (kérdéseit és a végrehajtás ellenőrzésére vonatkozó intézkedéseket illeti, tegnap teljes megnyugvással vettem a pénzügyminiszter úrnak a pénzügyi bizottságban tett nyilatkozatát, amely szerint azokat a kisebb deliktumokat, amelyeket tudatlanságból, vagy esetleg a rendelkezések nem kellő ismeretében főleg az első időkben követnek el, enyhén fogja kezelni, viszont azonban ai legnagyobb szigorral fogja fenntartani a súlyos büntető intézkedéseket azokra nézve, akikről fel kell tételezni, hogy ismerik a rendelkezéseket és hogy szándékosan élnek vissza a helyzettel. (Helyeslés.) Ilyen például az az eset is, .almikor a magyar gazdatársadalom kisebb exisztenciáit az esetleges kereskedők vagy azok ügynökei a boletta árának előtérbe helyezésével csekélyebb áron való eladására bíztatják és — magyarul mondva — be is csapják. Igen könnyen előállhat ugyanis az a helyzet, hogy az a vidéki kisgazda, vagy kisember alig van tájékozva« a reális piaci árról, természetesen még kevésbbé a világpiaci árról, tehát azt magyalrázhatják neki: kedves barátom, add ide a búzát 15 pengőért, megtapod a bolettát is, az együtt 18 pengő. Ha ilyen dolgoknak tudomására jönnek, akkor kérlelhetetlen szigorral sújtsanak le aiz ilyenekre és teljesen tiltsák el őket foglalkozásuk további folytatásától. (Helyeslés.) Ez kijátszása volna a legális kereskedelem és rontása a tisztességes kereskedelem nimbuszának és hírnevének. Amennyire lehetséges, szigorúan ellenőrzendő a világpiaci árnak a budapesti árhoz való relációja. Tegnap ezt, a kérdést is felvetették a pénzügyi bizottságban. Nagyon jól tudom, hogy ez meglehetős nehézségekkel jár, mert nehéz megállapítani, hogy mi a tendencia s hogy a gabona milyen célra kell. Annyiféle szempont játszik itt közre, hogy ennek kiszámításai meglehetősen nehéz, de végeredményben mégis lehetséges a hozzávetőleges kiszámítása. Nagyon kérem a kormányt, méltóztassék ezt a kérdést is teljes súllyal ellenőrizni, mert ha megtörténik az, hogy kényszereladások foMán teljes derűt áll be a gabonában, ami nem indokolt, mert a világpiaci ár sem azt mutatja, akkor a kormány hivatása, hogy kellő eréllyel és súllyal lépjen fel. Még csak egyet kívánok felhozni az ellenőrzésre vonatkozóan, és ez: vámmalmok mikénti ellenőrzése. Nagyon tartok attól, hogy itt könnyen előállhat az a helyzet, hogy a fogyasztásnak tetemes mennyisége el fog vonatni a kereskedelmi malmoktól és át fog menni a vámmalmokhoz, hogy kitérjenek a magasabb lisztárak elől. Itt van a szabályozása annak, hogy a rendelet szerint csak a termelőnek van joga vámmalomban őröltetni. Igen nehéz a vámmalmot, mint rendőri hatóságot felhasználni arra, hogy ő állapítsa meg, hogy ki az őröltető. Nem tudom, hogy ezt fogják-e vállalni a vámmalmok, vagy sem, mert ha valakinek visszaadják ezen a címen a gabonáját, akkor a vámmalmok sorsa meg van pecsételve. Tudjuk nagyon jól, hogy a vámmalmok hírneve és kedveltsége attól függ, hogy azok bizonyos kulantériát mutatnak az őröltetőkkel szemben, és ez igen nagyban játszik közre a vámmalmok forgalma szempontjából is. Ha a vámmalom népszerűtlenné teszi magát, azáltal, hogy megbélyegzi ezt vagy azt annak megállapításával, hogy nem jogosult az őröltetésre, ez esetleg a vámmalom egész közönségének elvesztését jelenti. Ha tehát a vámmalom tulajdonosát vagy magát a molnárt akarjuk rendőri hatósággá tenni, úgy az imént említett veszélyen felül előállhat az a veszély is, hogy ezzel olyan tendencia felé megyünk, amely esetleg a fejkvóta megállapítására irányul, hogy tudniillik azt mondják: ennyit szabad csak őröltetni. Ez tehát szintén nagyon veszélyes, mert így esetleg • visszatérünk a háborús intézkedések felé, amikor esetleg odajutunk, hogy egy fejkvótát állapítanának meg, mint megengedett őrlési lehetőséget. Ezek után nekem más mondanivalóm nincsen, csak azt vagyok bátor még előhozni, hogy tekintettel mindazokra az aggályosra, amelyek a törvény kihatásait illetik, és tekintettel arra, ; hogy bizonyos megnyugvást kellene kelteni a közönségben arra nézve, hogy ezek az esetleg