Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-89

Az országgyűlés felsőházának 39. ül hézséggel, ezer kellemetlenséggel és szerintem teljesen lebonyolíthatatlan módszereket statuált és határozottan káros lett volna, örömmel állapítom meg tehát, hogy a kormány erről letért, ez most már post festa, ennélfogva erről nem beszélek tovább. Ami mármost magát a törvényt illeti, én ezt a törvényt csak kerettörvénynek tekintem, amely kerettörvénynek tartalmát meg fogja adni az a számtalan, azt hiszem, 19 vagy 20 rendelet, — nem is olvastam meg — amely ebben a törvényben provideálva van. Ha ezek a rendeletek olyan szellemben fognak alkottatni, amint az a gyakorlati életnek megfelel, amint azt a követelmények magukkal hozzák, amint azt a gyakorlati emberek is helyesnek és keresztülvihetőnek fogják találni, akkor ezek a rendeletek egyrészt kitölteni fogják azt a kerettörvényt, másrészt pedig meg lesz azon pénzügyi kérdések foganatosításának a lehetősége, mint amelyek részben a záloghitel, a varránshitel, részben pedig az esetleges gabonavásár1 ásnak, a kivitelnek előmozdítására tendáló egyéb intézkedések; mert ha ezek nem lesznek kellőleg beállítva, ha ezek nem fognak helyesen beillesztetni ebbe a keretbe, akkor céltalan lesz az egész törvényjavaslat, mert ez ennek a conditio sine qua non-ja. A magam részéről be kell vallanom, azt hiszem és a pénügyminiszter úr ő excellenciájának egy tegnap elhangzott nyilatkozata is megerősít engem abban, hogy a varránshitel keresztülvitelének lehetősége e késedelmes tárgyalás következtében máris hónapokra ki van tolva. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Azt én nem mondtam.) Nem tudom elképzelni, hogy egy komolyan létesítendő ilyen intézmény, különösen, ha terjesztik több más pénzintézetre, kellően funkcionálhasson, ha kellő előkészítés nem történt volna ezelőtt hónapokkal, és a helyzet az lesz, hogy bár itt vagyunk az aratás befejezése felé, a cséplés kezdetén, kényszerkínálat fog bekövetkezni. Figyelemreméltó- továbbá az is, hogy azok a piacok, amelyekre mi kimehetünk, az utóbbi időkben olyan mérvű vásárlást folytattak, hogy jóformán teljesen el vannak látva. Jugoszlávia máris felkínált nagy mennyiséget lényegesen olcsóbb áron, tehát a mi reánk nézve tekintetbe jövő piacok felvevőképessége annyira csekélynek mutatkozik, hogy ilyen hitelezési, előlegezési művelet nélkül itt tényleg kényszereladások fognak bekövetkezni, a jelenlegieknél szerény véleményem szerint — aem akairok rossz próféta lenni — még sokkal rosszabb árakon. Mert a kötelezettségek megvannak a gazdákra nézve. Itt van az adónegyed esedékességének ideje, a cselédbérek fizetése, az esetleges adóságok, szóval ezerféle kötelezettség, amely kényszereladásra kényszeríti az illetőt. Hogy ennek milyen kihatása lesz, ha nincs meg a mód bizonyos mérvű hitelezésire, azt előre láthatjuk. A hitelezésre vonatkozóan azonban figyelmeztetnem kell a gazdákat, hogy ezzel ne méltóztassanak könnyelműen bánni és ne méltóztassanak azt egy teljesen indokolatlanul elképzelt spekulációra felhasználni, mert óriási veszély rejlik abban, ha a gazdák azt hiszik, hogy a búza visszatartásával és a hitelnek túlzott igénybevételével felfelé fogják kényszeríteni az árakat. Éppen az ellenkezője fog bekövetkezni és erre kötelességszerűen erről a helyről is bátor vagyok az egész magyar gazdatársadalom figyelmét felhívni, (Helyeslés jobbfelől) Mint előbb említettem, a törvényjavaslat kihatását a jövőre nézve abszolúte nem tudjuk elképzelni és azt hiszem, ugyanebben a helyzetêse 19êÔ. évi július hó B-án, kedden. 411 ; ben vaumak azok a mélyen t. kormánykörök is, | akik e javaslat elkészítésében közreműködtek és mindazok, akiket ez a törvény érdekel. Nem tudjuk elképzelni, hogy ennek minő kihatásai lesznek. Ezért úgy & kormánynak, mint az érdekképviseleti szerveknek kötelességük, hogy éber figyelemmel kísérjenek minden legkisebb j mozzanatot, minden legkisebb tén'yt, amely úgy magyarázható, mint e törvény kihatásának eredménye, legyen az az élet lényeges (drágítása, legyenek bizonyos ferde kinövések, amelyek előreláthatóan lesznek, hiszen — mondom — majdnem lehetetlenség ilyen törvényjavas-' ; latot úgy konstruálni, hogy hibás következmé; nyék ne álljanak elő. Majdnem mindenütt lát! hatók ilyenek, de különösen ilyen fontos gazdasági jellegű törvénynél, amely kihatásaira : nézve mindenki előtt nagy X-ként áll. Örömmel állapítom meg azt, hogy a tör| vén y javaslatban úgy a kisiparnak, mint a cse! kélyebb kataszteri jövedelmű birtokosoknak felsegélyezésére intézkedések történitek, ame| lyeket a magam részéről a legnagyobb mértékben helyesnek, üdvösnek és méltányosnak tartok. Ami mármost a mezőgazdasági üzemekkel | való egyforma és igazságos elbánást illeti, bizony a törvényjavaslat intézkedései folytán igen különleges helyzetek állnak elő. Hogy csak egyre hivatkozzam, egyes üzemek költségei feltétlenül drágulnak a törvényjavaslat által. Felhozom például csak az erdőüzemeket. Az olyan ; birtokok, amelyek kizárólag erdőterületekből állanak, nagyobbmérvű személyzetük illetményeire és munkásj árán dóságokra ezeknek a ga\ bonianeműeknek megvásárlására lévén kényszerítve, mert ők maguk ezeket nem termelik, természetesen kénytelenek lesznek búzaár plusz boletta megvenni az illetményekhez szükséges gabonát. Ügy szintén áll ez a szőlőbirtokosokra nézve, akiknek kizárólag szőlőbirtokuk van és akik szintén kénytelenek az élelmet megvenni a boletta felárával. Itt tehát egy bizonyos diszparitásból áll elő olyan gazdasági üzemeknél, amelyek nagyon belterjesen kezeltetnek, ahol a gabonatermelés csak másodrangú tényként szerepel, amelyek főleg ipari növények termelésére fektetik a fősúlyt, tehát a boletta felárának jövedelmét a gazdaságukban eladó menynyiségü gabonában alig fogják megtalálni. Egy szerintem teljesen érthetetlen, vágy talán az én laikus felifogásommal nem érthető intézkedést tartalmaz a 2. § első pontja, amelynek szószerinti szövege a következő (olvassa): «Gabonajegy kísérlete nélkül szabad átruházni azt a gabonát: 1. amelyet a mezőgazdák egymás között mezőgazdasági vagy háztartási célra ruháznak át.» Ezt nem tudom megérteni, mert ez sokféleképpen érthető. Azt gondolom, hogy ennek az volna az intenciója, hogy a gazdák egymás között való vásárlásánál nem kell gabonaijegy, — de méltóztassék keresni azt a naiv embert, [gazdát, aki elad a másik gazdának gabonát anélkül, hogy az megfizetné neki a bolettát. Ilyem embert nem fognak találni. Ez az intézkedés tehát csak a cserére vo-; natkozhatik, ha szőről-szőrre cserélnek, vagy arra :.' az esetre, 'ha például a haszonbérletek átadásánál vagy átvételénél a bérbeadó az instrukció fejében ottlevő vetőmagot és konvenciógabonát, vagy ilyenfélét ad át. Szerintem tehát ez nincs eléggé világosan szövegezve, mert igenis érthető belőle az is, ha a gazdák egymás^ között vásrolnak például illetményre gabonát, mert hiszen vannak gazdaságok, amelyek rozsot egyáltalában nem termelnek, hanem rendesen a szomszédjuktól vesznek, így is lehetne ezt magyarázni. Széfig