Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-89

410 Az országgyűlés felsőházának 89. fogadásához a jelenlevő felsőházi tagok kétharmad 'részének hozzájárulása szükséges. Kérdem tehát, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy a mai napirendünk 2—5. pontjai alatt felvett tárgyakról szóló bizottsági jelentések a három nap közbevetése nélkül mai napirendünk keretében sürgősen tárgyalhatók legyenek, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a sürgősségi indítványt a házszabályok rendelkezésének megfelelő módon elfogadta Az imént elfogadott sürgősségi 'indítvány folytán papirend szerint következik a közgazdasági és közlekedésügyi, közjogi és törvénykezési, valamint a pénzügyi bizottságok együttes jelentésének tárgyalása az »egyes gabonaneműek értékesítése érdekében szükséges intézkedésekről« szóló törvényjavaslat tárgyában. Mielőtt a törvényjavaslat tárgyalását megkezdenénk, bejelentem, hogy az igazságügyminiszter úr a házszabályok 45. §-a alapján a törvényjavaslat tárgyalásának tartamára miniszteri megbízottként dr. Ángyán Béla államtitkár urat jelentette be. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. Borbély György jegyző: (olvassa a bizottságok együttes jelentését). Elnök: Szólásra, következik gróf Somssich László őnagyiméltósága. Gróf Somssich László: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház! Mielőtt felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára áttérnék, méltóztassanak megengedni, hogy az igen t. kormányhoz egy komoly intelmet intézzek. Már néhányszor volt alkalmunk tapasztalni, Ihogy a kormány jónak látta a Felsőház elé az utolsó percben, az idő rövidségének kényszerítő hatása alatt, beterjeszteni törvényjavaslatokat, az azokhoz való hozzászólást és alapos tanulmányozást így mintegy lehetetlenné téve (igaz! Ügy van! jobbfelől) és ez jogosan azt a látszatot kelti, hogy a kormány a Felsőházat deklásszifikálja. A magam részéről határozottan óvást emelek ez ellen a gyakorlat ellen, niert így nem tételezhető fel komoly törvényhozói munka, főleg ebben az igen t. Házban, amelynek magas színvonalú vitái, tagjainak minden kétségen felül álló magas szakértelme megkívánja és megköveteli azt, hogy oly módon kezeltessék, amely mód a Ház méltóságának megfelel. Nem szabaid megtörténnie annak, hogy törvényjavaslatok a bizottsági tárgyalás előtt tíz perccel adatnak át az idő rövidsége miatt a tagoknak. Ez semmiféle tekintetben nem akar éllel bírni a mélyen t. Felsőház elnölksége és annak irodája ellen, mert nagyon jól tudom, hogy milyen óriási magy munkát végzett az igen t. elnöki tanácsosi hivatal, hanem ez a körülmény kizárólag abból állott elő, hogy kényszerhelyzetben lévén, ennek az egész ügynek ilyen gyors és kényszerített ütemben való lebonyolítása vált szükségessé. Nagyon kérem a kormányt, méltóztassék ettől az eljárástól eltérni, a javaslatokat kellő időben letárgyaltaim, az ahhoz szükséges előkészületeket kellő időben megkezdetni és akkor ilyen eset nem fog megtörténni. (Ügy van! jobbfelől.) Áttérve felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára, méltóztassék megengedni, hogy az igen t. Ház türelmét a lelhető legrövidebb időre vegyem igénybe, mert tudom, mit tesz az, ha ilyen előrehaladott nyári időben kényszerülünk Budapesten ülni és ezt a törvényjavaslatot és még egyebeket tárgyalni. Mielőtt a tulajdonképpeni tárgyra rátérnék, ülése 1930. évi július hó 8-án, kedden. i 'méltóztassék megengedni, hogy egy megállapítást tegyek. Bizonyos oldalról az a vélemény hangzott el, hogy a magyar gazdatársadalom nines egységes állásponton, nem speciálisan ezzel a javaslattal, hanem azzal az intencióval szemben, amelyet a kormány a mezőgazdaság felsegítése céljából szándékozik követni. Azt hiszem, teljes joggal megállapíthatom azt, hogy a magyar gazdatársadalom elismeréssel viseltetik a kormány jó szándéka iránt. (Ügy van! jobbfelől.) Itt csak niüanszokban vajinak differenciák, (Ügy van! Ügy van!) és ezek a differenciák is bizonyos lelkiismereti kérdések abból a szempontból, hogy milyenek lesznek ennek a törvénynek kihatásai a jövőre nézve, amit még egyikünk sem képes megítélni, ha szívére teszi a kezét. (Ügy van! jobbfelől.) E törvényjavaslat tárgyalásainak előzményeit is legyen szabad kissé megvilágítanom. Tegnap is bátor voltam ezt tenni, itt talán ismétlésekbe^ bocsátkozom. Amikor e törvényjavaslat kérdése, egyáltalában a gazdasági kérdések megoldása felszínre került, az érdekképviseletek vezetői összehivattak és bizalmas tárgyalásokban, egymásután nem tudom hány, 4 vagy 5 ilyen tárgyaláson a kérdés mégvitattatott. Természetesen, minthogy a tárgyalások bizalmasak voltak, nem volt módjukban az illető érdekképviseleti vezetőknek a tárgyalásokat, az ő érdekképviseleti szerveiknek, mondjuk, nagyobb körével közölni és

f így elnyerni azt a megnyugvást, hogy az ő egyéni véleményük — mert csak ezt tudták ott hangoztatni — teljes egészében visszhangra talált, nincsenek-e talán jobb felfogások, célravezetőbb módusok, amelyek ( ilyen megvitatás alkalmával mindig felszínre * kerülnek. Ezekután kiragadom a miniszterelnök úrnak akkor elhangzott nyilatkozatát, amely, azt hiszem, abszolúte nem titok, mert hiszen gazdaságilag terjesen helyes megállapítás. Á miniszterelnök úr, amikor ezek a tárgyalások folytak, annak a véleményének adott kifejezést, hogy ő is belátja, hogy a kormány Programmjának lényege nem lehet egyedül a kenyérgabona árainak emelését célzó intézkedések megtétele, mert ezeknek az intézkedéseknek ki kell terjedniök a gazdasági élet minden vonalára, ezeknek ki kell terjedniök a különböző termények értékesítésére, — legyenek ezek szántóföldiek, vagy állati termények feldolgozott állapotban — egyszóval az egész mezőgazdasági élet mindenféle jövedelmi forrására. (Ügy van! jobbfelől.) Nekem tehát fel kell tételeznem, hogy ez így lesz és azt hiszem, hogy csak abban a feltevésben lehet a törvényjavaslatot elfogadni, ha mi ezt úgy tekintjük, mint egy láncszemét annak a imiáltalunk, mindnyájunk által várva-várt gazdasági programmnak, amelyet a miniszterelnök úr ő excellenciája ezeken a tárgyalásokon nagy vonásokban, talán nem mindent felölelőleg, de kifejtett. Ez a törvényjavaslat tehát, amely a kenyérgabona árait hivatva van javítani, csak egy része annak a programmnak. En, mint már előrebocsátottam, elismerem a kormány jószándékát ebben a törvényjavaslatban a termények árának javítása tekintetében és abbeli megnyugvásomnak is kifejezést kell adnom, hogy a kormány eltért attól a szándéktól, amely az eredeti törvényjavaslatban foglaltatott, és amely rendkívül veszélyeket rejtett magában, az őrlési jegy statuálása által, amely egy személyes ellentétet idézett volna fel a tulajdonos, s az ő munkásai és alkalmazottai között ezer ne-