Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-70

Az országgyűlés felsőházának 70. ülése nálatára; a városi szegényház Vitéz-utcai épületét a gyógyszertani, kórtani és közegészségtani intézetek használatára; a városi tornacsarnok épületét ajándékozás útján tulajdonba az anatómiai, kórbonctani, törvényszéki orvostani intézetek céljaira; a nyolc katasztrális hold nagyságú telken létesült városi közkórház és elmegyógyintézet Rét-utca 4. számú épületét, mindennemű tartozékával, berendezésével és felszerelésével együtt az ideg- és elmegyógyintézeti klinika használatára. Jórészt ez tette lehetővé, hogy a jogi és államtudományi, orvostudományi, valamint bölcsészet-, nyelv- és történelemtudományi három kar az államkincstár nagyobbmértékű anyagi megterhelése nélkül olyan rövid idő alatt helyezkedhetett el és kezdhette meg működését. Szolgáltatásaink nagy értéke az államkincstár javára esett óriási megtakarításban fejeződött ki. Az orvoskari intézetek belső elhelyezésének kérdését ugyanis nagyjában új építkezések nélkül az átvett épületek átjavításával, kibővítésével és a régi felszerelések kiegészítésével tudta megoldani, összehasonlíthatatlanul kisebb beruházási költséggel, mintha mindent alapjától kellett volna építeni, berendezni és felszerelni, úgymint az Debrecenben és Szegeden történt. Részint a felsorolt egyik-másik ingatlan átengedésének folyományaként, részint az egyetem újabb elhelyezési szükségleteinek kielégítése végett változatlan készséggel további áldozatokat is hoztunk. Közülük csak a fontosábbak: Az egyetem elhelyezésére t átengedett épületekből kiköltözködött intézményeink részére a legsúlyosabb gazdasági és pénzügyi viszonyok között nagy költséggel új épületet építettünk. A Siklósiutca és Rákóczi-utca sarkán lévő úgynevezett Vadember-szálló egyemeletes épületét az egyetemi diákinternátus és menza céljaira 1923 július 18-án a város közönségének számlájára megvásároltuk és használatra átengedtük, utóbb pedig 1923 decembejr 28-án a megvásárolt felszerelési és berendezési tárgyakkal együtt ajándékozás útján az egyetemnek tulajdonába engedtük át. Ebben az épületben a körülbelül 70 ágyas Erzsébet-kollégium és egyetemi menza van elhelyezve. Az 1924-ik évben az Irányi Dániel-tér alsó részén létesült egyetemi diákinternátus céljára 1300 négyszögöl nagyságú, az Attila-utcai 4. számú telektömbön berendezett bőr- és nemikórtani klinika telkének kiegészítésére pedig 1371 négyszögöl nagyságú telket ajándékoztunk. Az 1926. évtől kezdve évente 8000 pengő készpénzsegélyt juttatunk az egyetem diákjóléti céljaira. Az 1926. évben a Szent Mór pécsi püspökről elnevezett, már most felépült pécsi kir. katholikus tanárképzői intézet és kollégium keretében Pécs szabad királyi város közönsége nevére teljes ingyenes ellátással egybekötött 8000 pengő öszszegű szobaalapítványt létesítettünk; egyúttal az intézet céljára az Irányi Dániel-tér alsó részén 1750 négyszögöl nagyságú ingyen építési telket adtunk és az építkezésre 100.000 pengőnyi pénzösszeget biztosítottunk. A folyó évben tekintélyes pénzbeli áldozatot vállaltunk magunkra abból a célból, hogy a most még ideiglenes, célszerűtlen helyiségekben szorongó «Nagy Lajos kollégium» minél előbb megfelelő végleges elhelyezéshez jusson. Ezenkívül még egyéb, egyenkint fel nem sorolható kölcsönös beruházásokat létesítettünk az egyetem céljai érdekében.» Mindebből világos, hogy Pécs mindent adott, amire képes volt. Azt a hivatást és szerepet, amely a Pécsett elhelyezkedett Erzsébet Tudomány egy ernre 1929. évi december hó 11-én, szerdán. 27 nemzeterősítő kultúrpolitikánkban vár, maga ő nagyméltósága, a kultuszminiszter úr jelöli meg ekként (olvassa): «Most, midőn az egyetem elhelyezése érdekében a szükséges lépéseket megteszem s Pécs szabad királyi varos közönségének nemes áldozatkészségét kérem, azon reményemnek •adok kifejezést, hogy Pécs szabad királyi város vendégszerető falai között otthont találó m. kir. Erzsébet Tudományegyetem hazafias és kulturális működésével nemcsak Pécs városának, de hazánknak is fényt és dicsőséget fog szerezni.» Ez a legilletékesebb helyről jött megállapítása és egyszersmind — programmtételként — elismerése is annak, hogy egyetemünk létesítése és fenntartása nemcsak Pécs és a Dunántúl szűkebb helyi érdeke, hanem az egész ország egyetemes érdeke is. Egyetemünk erre a célkitűzésre már eddig is méltónak és hozzá hűnek bizonyult. A tanítás és nevelés színvonala, a tanulók jelentékeny számában, valamint a kitűnő eredményben nyilvánul. A tanári kar magas hivatásának mindig színvonalán áll. Erről tesznek bizonyságot a tudományos kutatásairól szóló és folyóiratokban megjelenő cikkei, valamint önálló munkái is. A klinikákat hétről-hétre nagyobb számmal keresik fel nemcsak Pécsről és Baranyából, vagy pedig a közeli elszakított vidékekről, hanem a Felvidékről, Erdélyből, sőt még a külföldről is. Hogy a tanári kar igazán hivatásának magaslatán áll, ezt bizonyítja még az a körülmény is, hogy a társadalommal szorosan egybefogva, keresve keresi az alkalmakat, hogy tudományát szélesebb körökben a néppel is közölhesse. Kezdettől fogva bekapcsolódott Pécs városa, valamint közelebbi és távolabbi vidékének szellemi, közigazgatási, közegészségi és a népjóléti vonatkozásaiba. Es mindezek dacára, hogy megvalósította a programmot, melyet maga ő nagyméltósága adott ennek az egyetemnek^ számára nincs Ő nagyméltóságának pénze. Nem tudom, hogy számszerűleg kifejezve mit kapott Debrecen, mit kapott Szeged. Nem irigylem, de Pécs nemcsak adott, hanem kész adni a jövőben is, azt kijelentette abban az emlékiratban, amelyet ő nagyméltósága bokros elfoglaltsága mellett kegyes volt elolvasni. A törvényhatósági bizottság 1928. évi december hó 19-én hozott egyhangú határozat alapján kijelenti, hogy (olvassa): «Arra az esetre, ha a továbbfejlesztés költségeit az államkincstár nem fedezhetné teljes egészükben a saját terhére, Pécs sz. kir. város közönsége — szerényebb vagyoni helyzete ellenére, az adózó polgárok és a városi háztartás anyagi ereje végső megfeszítése árán is — kész a beruházó tőkének tárgyalással egyetértően megállapítandó^ megfelelő részét a saját terhére elvállalni és fedezni. Mindenkit biztosítunk, hogy — mihelyt megtörténik illetékes felsőbb helyen az elhatározó lépés — a város közönsége ezt méltóképpen fogja viszonozni és a tőle telhető legmesszebbmenő készpénzbeli újabb áldozat meghozatalával is igazolni fogja, hogy a dunántúli egyetem sorsát valóban a lelkén viseli.» Itt tehát az áll, hogy Pécs a jövőben is kész adni az egyetem céljaira és mindennek ellenére Péccsel ő nagyméltósága eddig még szóba sem állt. Hogy valaki többet ad, abból nem következik imég, hogy többet is kapjon, különösen abban az esetben nem, amikor ennek a szegény csonka országnak adófilléreiből történik. Távol áll lelkemtől, hogy belőlem kicsinyes féltékenység szóljon. Nem szeretném, ha szavaim bárhol is ellenszenvet keltenének, de amint