Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-70

28 Az országgyűlés felsőházának 70. ebben az emlékirat, akként szavaimban is igenis kifejezést akartam adni annak a fájdalomnak, amelyet nemcsak az Erzsébet Tudományegyetem, hanem Pécs város, a Dunántúl is érez afelett, hogy az egyetem szenved, hogy az egyetem nem fejlődhetik, sőt elsorvad azért, mert nem részesül osztó igazságban. En nagy kultuszminiszterünk nevét szeretném megkímélni attól, hogy az a vád tapadjon hozzá, miszerint ő, aki jósággal, szeretettel letelepítette az egyetemet Pécsett, azt később elsorvadni engedi. Pécs sz. kir. város, a Dunántúl pécsi egyeteme, amely egyúttal az ország egyeteme, joggal elvárhatja, amit ez emlékirat végén kifejez (olvassa): «Az ország nemzeti műveltségének eredményes erősítése és emelése végett elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk a tudomány művelése és oktatása szolgálatában álló valamennyi főiskolának egyidejűen, párhuzamosan, arányos mértékben, egyenletes fejlesztését. Erre az álláspontra és a vele képviselt országos közérdekre támaszkodva emeljük föl sürgetően kérő szavunkat a törvényhozás mindkét házához és a magyar királyi kormányhoz. Az új egyetemek továbbépítő munkáját kellő arányban igazságosan osszák meg a debreceni, szegedi és pécsi egyetemek között f és addig is, amíg a ország megteheti, hogy a pécsi egyetemet a másik kettőéhez hasonló nagyszabású beruházásokkal építse tovább, egyelőre legalább a Dunántúl egyetlen egyetemének akadálytalan továbbfejlődéséhez megkívánt legszerényebb szükségleteiről történjék mihamarább tervszerű, kellő gondoskodás. Bízva-bízunk igazságos kérésünk teljesítésében és ezzel annak elismerésében, hogy a Dunántúl pécsi egyeteme is az egész ország egyeteme.» Mélyen t. Felsőház! Tisztelettel kérem, hogy ezt az emlékiratot, valamint a törvényhatóságok részéről ezeket a pártoló feliratokat a Felsőház közoktatási bizottságának javaslatához képest pártolól&g, mégpedig sürgős további elintézés végett méltóztassék kiadni a kultuszminiszter úr ő nagyméltó s ágának és a nagyméltóságú kormánynak. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik Lenhossék Mihály ő méltósága. Lenhossék Mihály: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen tisztelt Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) A legmelegebb együttérzéssel olvastam a; pécsi Erzsébet-egyetem kérésének teljesítésére; vonatkozó memorandumot és hallgattam az ebben a tárgyban elhangzott beszédeket. En szív-. vei-lélekkel hozzájárulok ahhoz a kérésükhöz, hogy azok az anyagi eszközök, amelyek az

j egyetem fejlesztéséhez szükségesek, az ország pénzügyi viszonyaihoz mérten az egyetemnek rendelkezésére bocsáttassanak. Már a közoktatásügyi bizottság ülésén szerencsém volt kifejteni, hogy én nem tartozom azok közé, akik sajnálják, hogy négy egye-j temünk van, akik sokallják az erre fordított költségeket. En ezeket a költségeket nem tartom luxuskiadásoknak. Az orvosképzés, a tanárképzés céljaira kevesebb egyetem is elég volna, de nem tudom például aláírni azt a gyakran hangoztatott tételt, hogy a szellemi proletariátust növeli az, hogy négy egyetemünk van, mert meg vagyok róla győződve, hogyha két egyetemünk lenne, akkor is éppen annyian iratkoznának be, mint most a négy egyetemre. De nagyon fontos szempont az, hogy négy ilyen magasabb kultúrintézményünk van, amelyekben magasabbrendű munka folyik, amelyekben a tudományos kutatás otthonát leli, amelyekben fiatal, a kutatásra te1929. évi december hó 11-én, szerdán. hetséggel megáldott erők érvényesülhetnek és szárnyaikat kibonthatják, szóval, hogy négy olyan kultúrközpontunk legyen, amelyekből a művelődésnek és a kultúrának sugarai áradnak szét nemcsak közvetlen környezetünkbe, hanem az ország területére, sőt az ország határain túl is dicsőséget és becsületet szerezve a magyar névnek. (Ügy van! Ügy van!) A legmelegebben hozzájárulok tehát a pécsi egyetem fejlesztéséhez. Azonkívül még azt is kiemelném, hogy a revízió szempontjából sem egészen közömbös ez a kérdés. Nem tartozom azok közé az optimisták közé, akik azt hiszik, hogy kultúrfölényünkkel hazánk lecsatolt területeiből egy tapodtat is visszaszerezhetünk, azonban nem közömbös, hogy megnyerjük-e a külföld szimpátiáját, amelyet meg is nyerhetünk, ha látja, hogy nehéz és szűkös viszonyaink között is igyekszünk a legmagasabb kultúra színvonalán maradni. Szerintem ugyanis nagyon jelentékeny tényező a külföld szimpátiája, amely ebben a tekintetben is számbaj ön. Máskülönben az előterjesztés mellett vagyok az egyetemekkel szemben tanúsítandó egyenlő elbánás szempontjából is. Ügy veszem észre ugyanis, hogy különösen az építkezések szempontjából a pécsi egyetem csakugyan elmarad a debreceni és a szegedi egyetemek mögött. De éppen ennek az arányosságnak a kívánalma késztet engem arra, hogy talán visszaélve a Felsőház türelmével és kissé elkalandozva a szőnyegen fekvő tárgytól, a budapesti egyetemnek, különösen orvosi karának egyes pótlást kívánó hiányaira is rámutassak. Jól tudom, hogy közoktatásunk lelke és szakavatott vezetője nagyon is ismeri ezeket a hiányokat és hő vágya, hogy a hiányokon segítsen és tudom azt • is, hogy az ország kedvezőtlen anyagi viszonyai kötik össze kezét, nem tartom azonban fölösleges cselekedetnek, ha szóba hozom mindezeket a hiányokat, feltárom a helyzetet a t. Felsőház előtt és beviszem a közvélemény tudatába a budapesti egyetem orvosi kara támogatásának és fejlesztésének sürgős szükségességét. A budapesti egyetem nagy nemzeti értéket képvisel, az orvosi fakultás különösen, mert olyan nagy név, az emberiség nägy, elsőrendű jótevőjének működése, emléke fűződik hozzá, aminő Semmelweis volt. Azonkívül a budapesti egyetem nemcsak az orvosképzésnek elsőrangú tényezője nagy látogatottsága miatt és nemcsak a tudományos kutatás fontos gócpontja, hanem az 1900 ágyszámot tartalmazó klinikája révén a hazai és a fővárosi közegészségügynek is nagyon nevezetes faktora. A budapesti egyetem nagyon régi múltra tekinthet vissza. Százötven évvel ezelőtt, 1770-bén alapította Mária Terézia királynő Nagy szóm - batban, de már hét év múlva, 1777-ben először Budára és a következő évben Pestre került az egyetem orvosi kara. Az orvosi kar azután a klinikák kellő átalányával nagyon kielégítő működést fejtett ki a háborúig. Talán azt emelném ki, hogy az egyetem első nagy fellendülését a nyolcvanas évek elején érte el, Trefort minisztersége alatt, nagyemlékű Markusovszky közreműködésével, amikor nagyon sok klinika és intézet épült. r Másik nevezetes etapja a fejlődésnek azután a jelen század elejére esik, 1904-re, amikor a 11. beruházási törvényjavaslat alapján megkezdődött a második külső klinikai telep kiépítése. Azóta a fakultás a háborúig kellő mértékben tudta hivatását kifejteni. A klinikák elég