Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-70

26 Az országgyűlés felsőházának 70. ülése 1929. évi december hó 11-én, szerdán. más a helyzet a nagybérlővel szemben, amikor például egyik örökös egy majorját át akarja venni, kiegyezik a bérlővel vagy lejáratkor simán átveszi a majort. E szempontból nagy óvatosság szükséges. Mélyen tisztelt Felsőház! Mindezek a röviden előadott kérdések gondos és megfontolt mérlegelést igényelnek, amihez idő kell, nyugalom kell és alapos, szakszerű tárgyalás és megvitatás. Itt országosan nagyfontosságú kérdés rendezéséről van szó és ez indított engem arra, hogy a tegnap felolvasott határozati javaslatot benyújtsam. Azt hiszem, kötelességet teljesítek, ha hozzájárulok, hogy a Felsőház a kormánynak módot ad arra, hogy, amint említettem, kellő megfontolással foglalkozzék ezzel és ha időt adunk a kérdésnek minden oldalról való megforgatásához. Véleményem szerint, ha ezt az időt három hónappal meghosszabbítjuk, lehetségessé fog válni egy megfelelő törvényjavaslat elkészítése, amely törvényjavaslat lehetőleg számol az általam felsorolt valamennyi ténnyel, és amely nem köti meg fölösleges béklyókkal a gazdasági életet és a földbirtokos egyéni szabadságát. (Igaz! Ügy van!) Kérem a mélyen tisztelt Felsőházat, méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Tisztelt Felsőház! A házszabályok 39. §-a értelmében az előterjesztő indokolásának meghallgatása után a Ház vita nélkül határoz, kívánja-e a határozati javaslatot tárgyalni? Felteszem tehát a kérdést, méltóztatnak-e kívánni, hogy gróf Somssich László előbb indokolt határozati javaslatát tárgyalja a Felsőház? A -miniszterelnök úr kíván szólani. Gróf Bethlen István miniszterelnök: Nagyméltóságú Elnök tJr! Mélyen tisztelt Felsőház! A határozati javaslathoz a magam részéről is hozzájárulok és kérem, hogy azt a mélyen tisztelt Felsőház elfogadni méltóztassék. A kormány a maga részéről készen van azzal a törvényjavaslattal, amellyel a törvényhozás elé kívánt lépni; felvévén azonban az érintkezést az érdekelt körökkel, elsősorban az Országos Magyar Gazdasági Egyesülettel és a Kamarákkal, arra a meggyőződésre jutott, hogy a be-, terjesztendő törvényjavaslat nem minden tekintetben fedné az érdekeltek álláspontját. Tekintettel arra a körülményre, hogy a kormány igen nagy súlyt helyez arra, hogy ebben a kérdésben lehetőleg consensus jöjjön létre és e consensus alapján terjesztessék a javaslat a törvényhozás elé, a maga részéről is hozzájárul ehhez a halasztáshoz és kéri ennek elfogadását a mélyen tisztelt Felsőház részéről. (Elénk helyeslés.) Elnök: Felteszem újból a kérdést: Méltóztatnak kívánni, hogy gróf Somssich László előbb indokolt határozati javaslatát a Felsőház tárgyalja? (Igen!) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a határozati javaslat tárgyalását határozta el, így tehát ez ki fog nyomatni, szét fog osztatni. Egyúttal felteszem a kérdést, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy gróf Somssich László határozati javaslata a bizpttsági tárgyalás mellőzésével már a legközelebbi ülés napirendjére tűzessék ki? (Igen!) H*

1 igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik, a közoktatásügyi bizottság jelentésének folytatólagos tárgyalása a pécsi m. kir. Erzsébet Tudományegyetem továbbfejlesztése tárgyában a Felsőházhoz intézett feliratokról. A szónokok sorában következik Övári Ferenc ő méltósága. (Nincs itt!) Ha nincs itt, akkor következik Igaz Béla ő méltósága. Igaz Béla: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen tisztelt Felsőház! Pécs mindig kulturváros volt, kulturváros volt Pécs a múltban és a jelenben is az. Kultúrája mellett szól a múltban a számos római műemlék, amelyet ott találtak és emellett szól az a körülmény, hogy már Nagy Lajos korában egyeteme volt. Hogy a jelenben kulturváros, azt bizonyítják újabb műemlékei, elsősorban fényes székesegyháza és azok a nagyszámú tanintézetek, amennyi kevés vidéki városban található. A legfényesebben bizonyítja azonban azt, hogy Pécs kulturváros, az a tény, Pécs városának az az elhatározása, hogy amikor ahhoz a megtisztelő feladathoz jutott, hogy a hontalanná vált Erzsébet-egyetemnek hajlékot és otthont adjon, ezt a legnagyobb készséggel és örömmel teljesítette; meg akarta ezzel mutatni, de meg is mutatta, hogy múltjához méltó akar és tud is lenni. Hogy azonban ezt a feladatot teljesíthesse, ahhoz jelentékenyen hozzájárult Örök elismerést érdemlő, akkori püspöke, gróf Zichy Gyula, aki jelenleg kalocsai érsek. Pécs közel másfél év alatt a nehéz viszonyok ellenére, amelyek akkor Pécsett voltak, a szerb megszállás és pusztítás után, egytől-egyig megértő áldozatkészséggel teljesítette mindazokat a kívánalmakat, amelyeket vele szemben ő nagyméltósága a kultuszminiszter támasztott. Es hogy Pécs ezt teljesítette, bizonyítja ő nagyméltóságának a városhoz intézett leirata, amelyben ezeket mondja: «Amilyen nagy, sőt mondhatni óriási áldozatot jelent most otthont és hajlékot nyújtani az egyetem elhelyezésére, époly nagy, a történelmi idők szavát megértő és a kérdés horderejét kellően mérlegelő áldozatkészséget tapasztaltam Pécs sz. kir. város közönsége részéről akkor, amikor a legnagyobb szeretettel és megértéssel fogadja és öleli magához a hontalanná lett magyar királyi Erzsébet Tudományegyetemet, amikor elismerésreméltó áldozatkészséggel siet segítségemre. Pécs sz. kir. váró közönségének e nemes áldozatkészsége biztosítékot nyújt nekem a jövőre nézve s hiszem, hogy az a nemzet és az az ország, amely a megpróbáltatások és sanyargatások idejében nagynak tudott mutatkozni, az a békés és boldog fejlődés nagyságát és dicsőségét méltán fogja kiérdemelni.» Mélyen tisztelt Felsőház! Hogy Pécs a kultúrát mindig nagyra becsülte, azt bizonyítja továbbá ez az emlékirat is, mert ez arról szól, hogy Pécsnek fáj, hogy az egyetem, amelyet szerencsés volt megkapni, sorvad. Ezzel az emlékirattal maga ő nagyméltósága a kultuszminiszter úr is foglalkozott és elolvasásának hatása alatt, amint a költségvetés során elmondott rövid beszédemben jeleztem, egy nagyon kedves cikket írt Magyar Heidelberg címmel a Pesti Naplóba. Szíves örömmel olvasta mindenki, akinek a lap a kezébe jutott. Igaz, elismerte ő nagyméltósága, hogy Pécs kulturváros, méltó ahhoz, hogy egyeteme legyen, egyeteme maradjon, mégis a továbbfejlesztést, amelyet ez az emlékirat annyira sürget, attól teszi függővé, hogy mit ad Pécs városa. Mélyen tisztelt Felsőház! Mit adott Debrecen, mit adott Szeged? Meg vagyok győződve, e két város is mindent odaadott, amit adhatott, de Pécs sem zárkózott el és hogy nem zárkózott el és mindent adott, amit adhatott, azt legfényesebben igazolja, ha röviden felolvasom azt, hogy mit adott az egyetem céljaira. (Olvassa): «Átadtuk az egyetemnek a városi fiu- és női kereskedelmi iskolák Váradi Antalutcai modern épületét a sebészeti klinika hasz-