Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-85

Az országgyűlés felsőházának 85. ülés nyemet újból kifejteni, hiszen most is folynak bizonyos bizalmas tárgyalások, amelyekről természetesen én sem tudnék itt szólni, miután tagja vagyok annak a bizonyos bankárbizottságnak, amely ezeket a kérdéseket most a pénzügyminiszter úr felkérésére tárgyalja, Én tehát röviden csak arra szorítkozom, hogy kijelentem: fenntartom teljes mértékben eddig kifejtett álláspontomat és annak érdekében tovább is a legerélyesebben harcolni fogok. Ugyanez áll a boletta-kérdésre is. A bolettakérdés folytonos változásokon ment keresztül. Az első tervezet, amëly a gabonaár emelésére szolgált volna és amelyet a gazdatársadalom képviselőivel a kormány letárgyalt, az volt, hogy akikor 50 főgyűjtő, 250 algyüjtő óriási raktárak építése és egy nagyszabású intervenciós vásárlás volt, mint egyedüli boldogító megoldás tervbe véve. Ügy állították be, hogy az intervenció nemcsak a világpiaci árak nívójára, hanem még esetleg azon felül is fel fogja majd a búza árát emelni. ^Ez persze általánosságban a búzatermelők részéről nagy lelkesedéssel fogadtatott, de a kormány belátta, hogy ez keresztülvihetetlen és ettől a tervtől elállt. Es ha nem is egyes felvilágosítások alapján, hanem talán kis gondolkozás és egyes miniszter urak belátása következtében tényleg megállapíttatott a kormány kebelén belül is, hogy ezt az első tervet megcsinálni nem lehet. Akkor jött az a honmentő tény, hogy Balkányl úr egy tervezetet nyújtott be, és mindenki azt hitte, hogy most már ezzel a bolettarendszerrel meg van mentve a »haza, ez nagyszerű dolog. r Akkor ismét éjjel-nappal folytak a tárgyalások, persze, mindenféle ellenvetések merültek fel, és kisült, hogy ez a Balkányi-féle tervezet nem jó, más valamit kell csinálni. A bolettát fenn kell tartani, de máskép kell a kérdést rendezni. Amikor azután az általános felzúdulás jelentkezett, még pedig a kisgazdák részéről is, mert úgy látták, hogy ez a teher még azokra a gazdákra is hárul, akiknek nincs eladó búzájuk, akkor kisütött a kormány egy olyan tervet, hogy ez a teher az őstermelőket nem fogja érinteni^ hanem csak a többi fogyasztó rétegekre fogják ezt áthárítani. A magam részéről igazán nem vagyok tájékozva, hogy melyik tervről lehet ma beszélni. Igaz, hogy egy nyomtatott javaslatot terjesztettek a Képviselőház elé. Azokat azonban, akik e javaslatot különböző fázisaiban kritizálták, ezért súlyos vád alá helyezték és azt mondták róluk, micsoda gondolat, hogyan lehet ilyen kitűnő dolgot megakadályozni, hogyan lehet a gazdatársadalom felsegítését így megakadályozni és kifogásolni! Es ezekután megérkezik a miniszterelnök úr, a tanítóbácsi a léniával (Derültség.) és azt mondja elsősorban, hogy a losztőrlési adó gondolata nem ér semmit, ezt el kell ejteni, pedig ezt kifogásolni néhány nappal előbb még hazaárulás számiba ment. Hogy a mai terv nem fog-e még tízszer is megváltozni, azt nem tudjuk. Ennek köfvetkeztében nem vagyok abban a helyzetben, hogy a íboletta-javaslatról véleményemet .nyilvánítsam. Ez a javaslat a Pelső»ház elé kerül, de talán még mielőtt idekerül, lesz alkalmam nekem is a nyilvánosság előtt a véglegesnek mondott tervezetet elbírálni. Mindenesetre, iha a híresztelések megfelelnek a tényeknek, az új terv is nagyon antiszociálisnak mondható, mert a mezőgazdaság megsegítésével járó terheket áthárítja nagyrészben a nem őstermelő fogyasztóközönségre, ami nézetem szerint a legnagyobib mértékben antiszociális. Itt nem arról van szó, hogy vám1930. évi június hó 27-én, pénteken. 341 védelemmel és más ilyen okoskodásokkal megmagyarázzuk, hogy ez a terv jó és nem lehet mást csinálni, itt arról van szó, hogy a mai izzó (hangulatban minden olyan lépést el kell kerülni, amely a ibékét az egyes társadalmi rétegek között alkalmas megzavarni. A birtokososztálynak elsősorban kell kerülnie egy olyan 'megoldást, amely szembeállítja megint a várost a faluval, a kis exisztenciákat a birtokosokkal, mert ennek a konzekvenciája sokkal súlyosabb, mint minden -más baj, amely alatt ma nyögünk. Maga az a körülmény, hogy mi áthárítjuk a (fogyasztókra ezt a terhet, elegendő volt arra, hogy részben igazoltan, résziben ürügyül felhasználva egy agitáció induljon meg, és fog folytatódni a birtokososztály ellen, amit [mindenképpen el kell kerülni. A miniszterelnök úr előállt azzal, hogy akik nem fogadják el a tertvet vigyázzanak, mert ha nem fogadják el a tervet, akkor nem lesz semmi és akkor nem fogjuk többé a birtokososztályt támogatni. Azt is mondta, 'hogy azok vonuljanak vissza és menjenek falura. En szívesen megyek falura s azt hiszem, Iha falura megyünk mindketten, akkor talán ebben a kérdésben inkább nekem fog igazat adni a falu népe, mint a miniszterelnök úrnak, vagy bármely miniszter úrnak, aki elszánja magát arra, hogy ebben a kérdés-ben a falu 'hangulatát meghallgassa és arról meggyőződjék. Ismételten kijelentem, hogy ezt a javaslatot antiszociális megoldásnak tartom, mert van más megoldási mód is, amellyel lehet — mert kell is — megsegíteni a íbirtokososztályt. Ilyen megoldás mellett a megoldás terhét nem rójuk reá a fogyasztóközönségre olyan értelemhen, hogy a legszükségesebb élelmicikkeket terheljük meg, ami természetesen egyúttal nagy drágasággal is járna, mint azt már a múltkor voltam bátor jelezni, hanem elosztjuk különféle állami jövedelmekre az emelést és akkor észrevétlenül, játszva be lehet hozni azt az összeget, amelyre szükség van, hogy a birtokososztálynak komoly és szükséges támogatása megtörténjék. Zsitvay.igazságügyminiszter úr, aki a kultuszminiszter úr nevében beszélt, kifogásolta az én 'beszédemnek következő passzusát (olvassa): «A kultúrpolitika terén is oly túlzásokat tapasztalunk, amelyek az ország gazdasági erőforrásait messze túlhaladják. À kultúra magas fokra való fejlesztése csak ott indokolt, ahol megvannak a gazdasági előfeltételek. Ahol azonban nyomor van, ahol mindenkinek nehézségei vannak a mindennapi kenyér megszerzésével, ott ez a fokozatos nagy fejlesztése a kultúrának nem indokolt.» Kifogásolta Zsitvay igazságügyminiszter úr azt is, hogy azt mondtam, hogy nem vesszük figyelembe, hogy a falu népének egyrésze már mezítláb jár és ezt kvázi bizonyos izgatásnak minősítette, vagy szerette volna annak beállítani. Visszaemlékeahetünk arra, hogy egy pár hónap előtt a kormány maga, azt hiszem a mezőgazdasági kamara indítványára, nagy csizmaakciót akart indítani, mert belátta azt, hogy a falu népe ma már nem tudja megfizetni a csizmáját, Hogy azután ez rosszul volt tervezve és nem sikerült, az más kérdés, de maga az a tény, hogy egy csizmaakciót akartak indítani, amelynél az volt a cél, hogy olcsó csizmához juttassák a falu népét, azt bizonyítja, hogy mezítláb jár már sok kisember azokon a vidékeken, aihol szegénység uralkodik. Helyt

1 álló megjegyzés volt tehát részemről, hogy amikor ilyen bajok uralkodnak és ilyen szegénység van, — reméljük, hogy csak átmene55*