Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-85

342 Az országgyűlés felsőházának 85. ült tileg, mert lehet azokon segíteni komoly és céltudatos gazdasági politikával, — akkor ilyen időben ? ne fejlesszük a kultúrát azért, hogy mi első szerepet játsszunk és hogy büszkén hirdethessük azt, hogy Magyarországon milyen nagyszerű kultúrpolitikát csinálunk. Mint beszédemben is mondottam, nem azért kifogásolom kultúrpolitikánkat, mert nem jól vagy értelmetlenül van irányítva, ellenkezőleg, elismerem a kultuszminiszter úr nagy talentumát és nagyon szép elgondolásait, azonban ez nem egy mára való, mert ha valaki éhes és nincs betevő falatja, akkor hiába ígérem neki, hogy micsoda gyönyörű világ lesz itt tíz év múlva, mert addig éhen hal. Ezt akartam csak az igazságügyminiszter úrnak válaszolni. Azt hiszem, kifogásolta azt a megjegyzésemet is, hogy itt palotákat, báli termeket építenek. Nem akarom ezzel a Felsőházat fárasztani; ha szükséges, majd a nyilvánosság előtt nagyon -zívesen fel fogom sorolni mindazokat az építkezéseket, amelyeket teljesen feleslegesnek tartok és nemcsak, hogy feleslegesnek tartok, hanem állítom, hogy nagyon rossz benyomást keltenek, mert elvégre a belügyi fogadóterem ügyénél maga az a tény, hogy amikor mindenki ilyen nyomorban van, akkor itt fogadótermeket építenek, már elkeserítő. Az igazságügyminiszter úr is megszívlelhetné megjegyzéseimet, nagyon ajánlom neki is. Sajnálom, hogy nincs itt, mert az igazságügyi építkezéseket is ebből a szempontból revízió alá kellene venni. Ma nem tudok pozitív adatokkal előállni annyira, ^mint amikor azt fogom mondhatni, hogy járásbíróságot egy vidéki kis városban úgy építettek, hogy az épület külső frontjának kiképzése 65.000 pengőbe került, nem mondhatom azért, mert lehet, hogy csak 59.500 pengőbe került, szóval adatok nem állanak rendelkezésemre, de horribilis összeg lett erre elköltve, ami vagy nemtörődömség következménye, vagy azért van, hogy a vállalkozó jó üzlethez jusson, vagy pedig egy magyar nagyzási hóbort, de amikor ilyen nyomorban van az ország, akkor nekünk nincs szükségünk X ezer pengőbe kerülő homlokzatkiképzésekre, akkor építsenek egészséges, egyszerű szobákat, ahol a hivatalok rendesen működhetnek, és ejtsük el ezt a luxust, amely teljesen indokolatlan és amely csak elkeseríti azt a népet, amely igazán bajban és nyomorban van. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Moist áttérek Vass József népjóléti miniszter úr beszédére, ö rámutatott arra, hogy milyen hiányok vannak az egészségügy terén. E tekintetben »mindazt, amit az egészségügyről mondott, teljesen aláírom, helyeslem, de ha igaz az, hogy ilyen falusi egészégházak vannak tervbe véve és azokat nem lehet létesíteni, mert nincs pénz, akkor még inkább áll ez a kultúrpolitikára. Még inkább áll az, hogy ott kezdjünk takarékoskodni és először gondoskod junlk f a nép jólétéről és a népegészségről. Egy egészséges, yagyoniíag rendezett nép megengedhet magának minden luxust arra, hogy igazán a kultúrnépek között vezetőszerepre is törekedjék. Tehát itt is fordított a sorrend az én nézetem szerint. A népjólétig miniszter úr azt mondja, hogy a minisztertanácsiban, de máshol is mindenhol szakadatlanul panaszkodik és figyelmeztet a szociális bajokra. Az a körülmény, hogy Vass miniszter úr azt a kritikát, amelyet én gyakoroltam az ő politikája felett és főképpen az ő kiszólásai felett, ha jól értettem, kritikán alulinak minősítette, ez nekem mindenesetre lehet is-e 1930. évi június hó 27-én, pénteken, kellemetlen, de nem akadályoz meg engem abban, hogy folytassam ezt a lenézett és lekicsinyelt kritikát mindaddig, amíg meggyőződésem engem arra kényszerít.. Azt mondja: a kis embereket kell emelni és a miniszter úr kalapácsa az oszitalybaremak. Ha a népjóléti mi'niiszter úr eltérve az ő egészségügyi politikájától és más szociális intézmények ügyétől, foglalkozni akar a falusi néppel is, akkor ajánlom a miniszter únniak, hogy ne olyan beszédeket tartson, amelyeket, minit látja, így lehet félremagyarázni. Itt -a Felsőházban már kinyilatkoztatta azt, sőt a mai nap is kájelentette, hogy neon akar osztályellentéteket szítani. Akkor tévedni méltóztatott, elvetette a sulykot, mert igenis ezek a beszédek^ nagyon is alkalmasak erre. Akkor méltóztassék ebben az irányban is sürgetni, kopogtatni és követelni, hogy a falu népének igazi érdekeit szolgálják. Az a helyes szociálpolitika. Ha én azt látom, hogy az adóterheket nem bírja el az a kisember, ha azt látom, hogy a kartell túlkapásai következtében a mezőgazdasági üzeméhez szükséges anyagokat túldrágán szerzi be

% ha azt látom, hogy terményeit nem tudja értékesíteni és ha azt látom, amit '& leginkább kell hangsúlyoznom, hogy • hitel-igényei nincsenek évek óta kellően kielégítve, mert ebben is bizonyos mulasztást követett el a kormány, akkor az a falusi nép hálás lesz annak a kormánynak és hálás lesz f mindazoknak, akik az ő jólétét, az ő boldogulását ilyen érteleimben fosdák felkarolni. (Vass József munkaügyi- és népjóléti miniszter: Ebben teljesen egy nézeten vagyunk!) Kerülni kell tehát minden ellentétet. Méltóztatik nagyon jól tudni, hogy a bolsevizmus idején hajótörést szenvedtek a repülő vigécek agitációi a falu népén, mert akkor azt mondták az emiberek: most azt mondod 'nekem, hogy annak az X birtokosnak mindene a mienk és hogy azt osszuk fel, de ha ez meglesz, az én húsz-harminc holdamat fogod felosztani, és a tehenemből kifejt nyolc liter tejből egyet a községházán megkapok, a többit pedig be kell szolgáltatnom, akkor a falusi nép józan gondolkozásán, ellenállásán bajótörtént szenvedtek ezek a romboló agitáeiók. Most már ők is változtattak 'természetesen világszerte taktikájukon és belátták azt, hogyha egy társadalmi felfordulást akarnak előidézni és ha az ő felforgató r élveiket érvényesíteni akarják, ki kell használni a mostani meglévő hangulatot és mindent el kel] követni, hogy a birtokos osztály ellen izgassák a falu népét. Ez az izgatás folyamatban van és t azt hiszem, hogy ez ellen nagyon kevés történik a közigazgatásíi hatóság részéről, bizony elvétve törődnek ezzel a kérdéssel, de nem igen vannak öisszeforrva a nénlélekkel. nem figyelik a hangulatot kellő mértékben. Mi a községekben főszolgabírót akkor látunk, amikor autón keresztül robog a falun és amikor foglyokra vadászik, és látjíuk akkor, amikor bíróválasztás van. mert akikor a törvény előírja, hogy neki kell elnökölnie. (Zaj. Felkiáltások: Nem mindenhol!) Bizonyos helyeken nem, de vannak bizonyos helyek, ahol meglehetősen el van hanyagolva a közigazgatás. Ma is az volna a főszolgabíró igazi feladata, hogy gondoskodna arról, hogy ezek a szélső agitációk lábra ne kanjának. Mármost, ha valaki akármilyen okból- akár magasabb szempontokból elkezd beszélni a nagybirtokok, a latifundiumok ellen és ezt összekapcsolja bizonyos földosztással, ez feltétlenül tápot ad annak az agitációnak, amely arra irányul, hogy ellentéteket szítson, a kis-