Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-85

Az országgyűlés felsőházának 85. ülése nem tudja prezentálni a gabona- és lisztkísérleti állomás, csak az utána következő, az 1932. termelési évben lesz készen ez a tudománvos megállapítás s akkor fog azután megkezdődni nagyobb tempóban a mennyiségi és minőségi termelés is és a kettő párhuzamban fog haladni. Mélyen tisztelt Felsőház! Ugyancsak Hoyos ő méltósága a kamarai képviselet arányosítását is kéri s ebben a tekintetben határozati javaslatot nyújtott be. A határozati javaslat alapján azt kéri ő méltósága, hogy^ az érdekképviselet a nagyobb birtokosok arányos képviseletét biztosítsa, továbbá, hogy a mezőgazdasági kamarák fenntartási »költségéihez a törvény 47. §-a alapján az állami hozzájárulás megadása törvényhozásilag biztosíttassék. Ami a nagybirtokosok arányos képviseletét illeti, jól méltóztatnak tudni, hogy az 1920 : XVIII. tc-ben, amely a kamaráról szól, öt kúria van felállítva: nagybirtokos, középbirtokos, kisbirtokos, törpebirtokos és munkáskúria. Ezekbe paritásosán vannak beválasztva a tagok. En nem hiszem azt, hogy az öt nagybirtokos egyenlőt jelent az öt munkással, mert az öt nagybirtokos nagyobb intelligenciájával, nagyobb f tudásával, széles látókörével, irányító képességével jobban tudja érvényesíteni Ötös létszámát, mint az Öt munkás. , De ha hozzávesszük ezekhez a középbirtokosokat, azok ugyancsak nagyobb súllyal bírnak, több intelligenciával, nagyobb befolyással és vezetőképességgel rendelkeznek. (Gróf Hoyos Miksa: Egyforma szavazattal rendelkeznek csak!) Igen, de a kisbirtokosokat mindig oda kell számítani. Egyébként én ez elől nem zárkózom el. Tíz év óta állanak fenn a kamarák. Megjegyzem, sokkal jobban szeretem, ha a nagybirtokososztály több kedvvel megy be a kamarákba. Azt látom, hogy nem szeretik a kamarát, ami érthetetlen. Azt szeretném, ha azzá tennék a kamarát, amivé tenni akarjuk. (Helyeslés. — Gróf Hoyos Miksa: De csak így lehet azzá tenni!) Azt szeretném, ha intenzívebb munkát fejtenének ki és nem zárkózom el ez elől, de olyan értelemben, hogy inkább az érdekképviseletek legyenek képviselve a kamarában, a gazdasági egyesületeket vonjuk be (Felkiáltások a középen: Részletkérdés!) és azok révén jöjjenek oda be a különböző kategóriák. (Gróf Hoyos Miksa: Meglátjuk! Rendben van! Köszönettel tudomásul vesszük!) Ez részletkérdés, amelynek rendezése elől nem fogok elzárkózni. A kamarák támogatását szintén hatványozottabban kéri ő méltósága. Bátor vagyok közölni a mélyen tisztelt Felsőházzal, hogy ebben az évben 450 ezer pengőt adtam a kamaráknak. Most utóbb adtam 30—30 ezer pengőt kamaránként, öt kamaránál ez 150 ezer pengő. 120 ezer pengőt beállítottam a költségvetésbe, mert a törvény 58. §-a expressis verbis úgy intézkedik, hogy az Országos Kamara költségvetésének 50%-át költségvetésileg kell biztosítani. Ebben az esztendőben tehát 720 ezer pengőt áldoztam a kamarákra. Nem mondhatja senki, hogy ebben a tekintetben is nem gondoskodtam megfeleloleg; elmentem a szükséghez képest addig, ameddig csak el tudtam menni. Megengedem, hogy voltak még olyan kívánságok, amelyek indokoltak voltak, de nem rajtam múlt, hogy most 'momentán ezeket teljesíteni nem tudtam. En a kaimarákna nagy súlyt helyezek^ és az indokolt korrekciókat, amiket ott az élet szükségessé tesz és felvet, nagyon szívesen koncedálom s pedig azért, mert azt szeretném, 1930. évi június hó 27-én, pénteken. 337 ha ugyanarra a nívóra emelkednének a magyar kamarák is, amilyen nívón a német kamarák vannak (Elénk helyeslés.) és az érdekképviselet szempontjából és a gazdatársadalom védelme^ szempontjából olyan hatványozottan dolgoznának, mint ahogyan a német kamarák dolgoznak. Koncedálom azt, hogyha nagyobb összeg állana a kamarák rendelkezésére, sokkal nagyobb eredményt tudnának elérni s sokkal több sikert tudnának felmutatni, amit én várnék is tőlük. Mégis csak alkalmazkodnunk kell azonban azokhoz a lehetőségekhez és ahhoz a pénzügyi kerethez, amely számunkra a mai szűkös viszonyok között adva van. Pálóczi-Horváth ő méltósága a komlótermelés válságáról beszélt. A komlótermeléssel tényleg olyan válságba jutottunk, hogy az árak Ötven év óta nem voltak olyan alacsonyak, mint amilyen alacsony árak ma vannak, Ugyanezekkel a nehézségekkel küzd azonban a külföld is, hiszen éppen napokban érkeztek be hozzám jelentések arról, hogy külföldön is óriási nagy komlóterületeket, amelyek igen jó termőterületek voltak, teljesen kivágtak, mert azok nem fizették ki a termelési költségeket sem. Ma már 100 pengő a komló ára, sőt úgy tudom, már 50 pengőért is adták, holott, amikor ezeket a területeket telepítettük, 2000 pengő volt métermázsánként, tehát olyan rettenetesen leesett, hogy most már igazán gondoskodnunk kell arról, hogy azok a gazdák, akik telepítéssel foglalkoztak, ezen a bajon valahogyan átsegíttessenek. A szükséges intézkedéseket már meg is tettem és remélem, hogy a komlótermelőket át fogjuk segíteni a mai bajon abban a reményben, hogy a komlóárak valahogyan mégis csak fel fognak menni, másrészt pedig a hazai sörgyárakkal igénybe tudjuk vétetni a hazai koimlótermelést, amit eddig még elérni nem sikerült. Mélyen t. Felsőház! Mészáros István ő méltósága a mezőgazdasági munkások szociális biztosításiról szóló törvényjavaslatot sürgeti. Ebben a tekintetben az az állásnontom. hogy bár mindenben egyetértek azzal, amit Mészáros ő méltósága itt elmondott, és bár a törvényjavaslat már készen van, nem tartom az időt alkalmasnak arra, hog^ ezt az óriási terhet a termelőkre most ráhelyezzem, mert hiszen hiába akarnánk, nem volna képes elbírni ezt a terhet a termelés, éppen azért tehát nem áll most módomban e tekintetben a törvényhozási intézkedést megtenni. Azt / tervezem azonban, hogy az önkéntes^ biztosítást fogom kiterjeszteni a mezőgazdasági munkásoknál is olyanformán, hogy a befizetett tagdíjak egy részét az állam fedezné, úgyhogy nagyobb számban tudnák az önként belépni kívánókat a biztosítási intézetbe felvenni s a biztosítás áldásaiban részesíteni. Ha ezt sikerül abban á keretben^ kiterjeszteni, ahogy én tervezem, nagy mértékben tudjuk átsegíteni őket szociális problémájuk szempontjából arra az időre, amikorra azután a gazdasági helyzet alkalmas lesz arra, hogy egy messzemenő teljes reformmai jöjjünk s ezt a problémát megoldjuk. Nem akarnék tessék-lássék intézkedést tenni ebben a kérdésben, amely komoly szociális reformot kíván. Amennyiben az elintézésre ez az idő nem alkalmas, várni kell a jobb időkre ezen a téren is, az általam említett módon azonban lendíteni kívánok ezen a kérdésen. Borbély ő méltósága a Hortikultúra ügyét tette szóvá. A Hortikultúra olyan intézmény, amely igen szépen van elgondolva, a rossz gaz-