Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-85

338 Az országgyűlés felsőházának 85. ülése 1930. évi június hó 27-én, pénteken. dálkodás (következtében azontban ez az egész intézmény csődbe került Valamilyen más formában kell a problémát, ezt a szép elgondolást megoldani, abban a keretben, amelyben most van, nem látom semmiféleképpen sem életképessé tehetőnek. Gondoskodni fogok azonban arról, hogy a kérdés rendeztessék. (Gróf Hadik János: Mint a makói (hagymának!) Nem én vagyok az oka, nem én vezettem. Gondoskodni fogok azonban arról, Ihogy azokon a területeken, melyekre nézve leszerződtek, károsodás ne érje az embereket és a termelt áru értékesíthető legyen. Waldbott Kelemen ő méltósága az erdőgazdaságról mondott igen figyelemreméltó, igen okos, igen komoly és igen szakszerű, beszédet. Csak aat közlöm ő méltóságával, hogy élvezettel hallgattam végig ezt a nívós, tárgyilagos, az erdőgazdaságot érintő igen értékes felszólalást és bátor vagyok közölni azt is, hogy mindazokban az alapelvekben, amelyeket ő hangoztatott, egyetértek vele és mindazoknak a javaslatoknak, amelyéket .ő 'beszédében említett, a kidolgozása már folyamatban is van és amint teljesen találkozott itt a felfogásunk és elgondolásunk, remélem, hogyha ezeket az intézkedéseket végre tudjuk ihajtani és ki tudjuk munkálni, erdőgazdaságunkon nagyot tudunk lendíteni és a fásítás és erdősítés kérdését is rövid idő alatt programmaszerűen tudjuk 'majd lebonyolítani. Szőke Gyula ő méltósága a vízitársulatok ügyét tette szóvá és a felügyeleti hatáskör szempontjából azt tette kifogás tárgyává, hogy a földmivelésügyi miniszter nem eléggé gyakorolja felügyeleti jogát- a vízitársulatokkal szemben. A víziitársulatok autonóm testületek, autonóm hatásköriben 'hozzák meg a maguk határozatát és teszik meg intézkedéseiket. Az az eset, amelyről itt ő méltósága említést tett, már többször feküdt előttünk, de többségi szavazat hozta létre azt a határozatot, amelyet ő itt megellenez és kifogásol, és én felügyeleti jogon nem avatkozhatom bele abba, hogy iki miképpen szavazzon. Ha ott nagyarányú többségi szavazat ezt a határozatot produkálta, én azt felügyeleti jogomnál fogva nem semmisíthetem meg azért, mert a kisebbség azzal nincs megelégedve. (Ügy van! Ügy van!) A többi felszólalt felsőháza tag urak is ugyanazokat a kérdéseket vetették fel, amelyekre már bátor voltam válaszomat megadni. Azokban a válaszokban, amelyeket eddig adtam, a válasz bennfoglaltatok azokra a kérdésekre is, amelyekre névszerint külön-külön nem válaszoltam. . Mélyen t. Felsőház! Méltóztatnak látni, hogy a mi gondozásunkra bízott értékek felett mi tiszta, kézzeL komoly értelemben, körültekintően és becsületesen őrködünk és mindent elkövetünk, hogy hazánkat legjobb tudásunk és becsületünk szerint tiszlta kézzel szolgáljuk. (Helyeslés.) Méltóztassanak azzal a megértéssel viseltetni a mi nehéz munkánk iránt, amely megértés szükséges ahhoz,, hogy eredményeket érjünk el. Ápoljuk az egyetértést, az egymás iránt való kölcsönös tiszteletet és megbecsülést és vállvetett munkáival dolgozzunk ezért . a hazáért. Ha. eat megtesszük, nincs az a nehézség,, amelyen ezt az országot átmenteni nem tudjuk. Abban a reményben, hogy mindez meglesz, kérem a mélyen t. Felsőházat, hogy az előttünk fekvő költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: A Jhjelügyíminiszter úr ő excellenciája kíván szólani. . Scitovszky Béla belügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! A magam résziéről csak egészen röviden kívánom a szólás jogát igónybevenni, amennyiben a felsőházi tag urak tárcámmal igen gyéren és kis mértékben méltóztattak foglalkozni; de kötelességem, hogy a felhozottakra a magam reflekszióit is megtegyem. . Abban a kellemetlen helyzetben érzem magam, hogy bár ritlklán részesülünk elismerésben és dicséretben, ez alkalommal ebből a kevésből is elhárítsak magamtól valamit. Huszár Aladár ő méltósága az 1929 : XXX. te. előnyeit domborította ki és elismeréséit fejezte Ki azért, hogy annak bizonyos részei az életben beváltak. En korainak tartom ezt az elismerést, de éppúgy korainak tartom azt a kritikát is, amellyel a még alig életbelépett fővárosi törvényt Szőke Gyula és Bittner János ő méltóságaik illették. Ezek a törvények elsősorban nem a mának, hanem hosszabb időre, egy távolabbi jövőnek készültek, az életbe még jóformán át sem menteik es így nem igényelhetnek sem dicséretet, sem kritikát. Meg kell várni, míg ezek a nagy alkotások az életbe átmennek és az élet fogja kitermelni azt a kritikát, amelyet tényleg megérdemelnek. Az intenciók azonban feltétlenül jók, de hogy az életben úgy fognak-e beválni, amint intendáltatott, azt csak maga az élet fogja megmutatni. Éppen azért kérem aa igen t. felsőházi tag urakat, igyekezzenek odahatni, hogy szeretettel hajtsák végre ezeket a törvényeket, s akkor mindenesetre abban az intencióban fognak végrehajtatni, amelyben megalkottattak. Éljenek velük szemben az életben kritikával is, ha az, életben nem úgy válnak be, amint az óhajtandó, és maga az élet adja meg azokat a korrekciókat, amelyek lehetővé teszik, hogy az életbeléptetés során a nehézségeken átesve, abban a szellemben hajtassanak végre, amely szellemben megalkottattak. A székesfővárosnál feltétlenül lesznek nehézségek az átmenetnél. Hiszen ezzel számoltunk. Talán nem is egy évet, talán több évet fog igénybe venni, amíg az új törvény a maga medrét, kerékvágását meg fogja találni. De nagyon fontos — és erre nyomatékkal mutatok rá, — hogy akik hivatottak annak az életbe való átvitelére, akik hivatottak az életben ennek a nagy fának gyökereit elhelyezni, azok imaguk. legyenek áthatva attól a szent tudattól, hogy ők elsősorban felelősek ennek a törvénynek a törvényhozás intenciói szerinti átültetésére. Mert ha ez nem így történik, akkor hiábavaló volt az egész törvényalkotás és hiábavaló volt az az intenció és szándék, amely ezeket a törvényeket létrehozta. Azoknál van tehát a felelősség súlypontja, akik hivatottak ezeket a törvényeket életre kelteni. Meg vagyok győződve arról, hogy a nehézségek ebben a tekintetben nem fognak senkit elkedvetleníteni; a nehézségekkel számolni kell, számolni kell azzal, hogy adott viszonyok között kell végrehajtani e törvényeket. Nem is ebben látom a nehézséget, hanem abban, hogy igenis meg legyenek győződve arról, hogy ezek a törvények az ország érdekében hozattak, magasabb intenciók szerint és hogy ezeket az intenciókat úgy értsék meg, amint — ahogy említettem volt — a törvényhozás maga is kívánta és amelyek szerint a törvényeket megalkotta. Éppen ezért nem kívánok most részletesen belebocsátkozni ezeknek a törvényeknek végrehajtásába és erre a leghivatottabb dicsérőnek és a leghivatottabb kritikusnak az elkövetkezendő időket látom. De méltóztattak a közigazgatás érintésé-