Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-85

336 Az országgyűlés felsőházának 85. ülése 1930. évi június hó 27-én, pénteken. bort vittünk ki 2,900.000 pengő értékben, l92H>en 61.536 métermázsát 4,923.000 pengő értékben, 1928-ban 121.998 métermázsát 9,929.000 pengő értékben és 1929-ben 312.658 métermázsát 17,418.000 pengő értékben. Tehát megtizenkétszereztük a borkivitelt a borpropaganda útján. (Gróf Hadik János: De nem a borházak útján!) Svájcba pedig ennek révén 32-szeresre emeltem a kivitelt. Az áldoaat, amelyet hoztam a bor propagandájáért, kifizette magát. Ez a cáfolhatatlan eredmény, amellyel nem lehet vitatkozni. Ez igazolja, hogy indokolt és helyes volt tehát az, hogy az állam is áldozatot hozott, és azt hiszem, a mélyen t. Felsőház igazat ad nekem abban, hogy ezen a téren a további áldozatoktól sem lehet és szabad elzárkózni. (Helyeslés.) Rendkívül fontos közgazdasági és szociálpolitikai érdek fűződik ahhoz, hogy bortermelésünk rentabilitását megőrizzük, annál is inkább, mert ez a 384.000 katasztrális hold nagyobbára hegyvidéken és olyan homokterületeken van, ahol más mezőgazdasági munkát kultiválni nem lehet. Azonkívül óriási nagy jelentőség fűződik ahhoz, hogy népünket foglalkoztatni tudjuk akkor, amikor ez amúgyis nagy nehézséget okoz, úgyhogy ezen a téren a kormánynak a további áldozatoktól sem szabad elzárkóznia. Mélyen it. Felsőház! Ugyancsak ő nagyméltósága a bor fogyasztási adó elengedés ének a kérdését is szóvátette. En már voltam bátor ebiben a 'tekintetben nyilatkozni, hogy a kormány szintén rendezni kívánja ezt a kérdést. A községek háztartásáról szóló törvényjavaslat rendelkezései kapcsán fog itt történni rendezés. Mint bölcsen méltóztatnak tudni, a borfogyasztási adó beszedése most a- községeknek van átengedve, és máróWiolnapra nem lehet ezt a kérdést megoldani, mert háztartási és költségvetési zavarokat okozna az egész vonalon a városoknál és a községeknél. Ott, ahol bortermelés és borfogyasztás van, maga a. pénzügyiminiszter úr nem tudta volna rendezni a kérdést, hanem csak törvényhozási úton lehet a kérdésit megoldani. Gróf Hoyos Miksa ő méltósága kevesli azt az összeget, amelyet mi a szakoktatásra költöttünk. Azokkal ia fejtegetésekkel teljesen egyetértek, amelyeket ezen a téren Hoyos Miksa ő 'méltósága kifejteni szíves volt. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy a szakoktatás, illetve szaktudás az, amelynek útján várhatjuk^ csak népünktől a kor kívánalmainak megfelelő modern termelést. Ezen a téren tehát a kormánynak áldozattól visszariadná szintén nem szabad. A háború előtt volt három gazdasági akadémiáník, azonkívül volt 9 földiníves-iskolánk. Az én miniszterségem ' alatt csináltam három új földmíves-iiskolát és pedig Szekszárdon, Kehidán és Csermajorban, úgyhogy most már 12 földniíves-iskola van. Csináltam továbbá 9 új téli gazdasági szakiskolát és rendeztem 28 téli gazdasági tanfolyamot. Űj téli gazdiasági szakiskolákat csináltam Nagykőrösön, Csongrádon, Berettyóújfaluban, Mátészalkán, Hajdúdorogon, Mohácson, Székesfehérváron, Baranyaszentlőrinoen és Szombathelyen. Ezek onind új intézmények, amelyek az én miniszterségem alatt létesültek. Mint méltóztatnak látni, ezen a téren sem hanyagoltaim el kötelességemet, hanem mindent elkövettem, hogy ezeknek a céloknak szolgálatába megfelelő összeget állítsak be és mulasztás itt ne terheljen. Készíttettem^ r egy szakoktatási programmot ^amelynek alapján 25 év alatt kellett volna kiépíteni minden vármegye területén egy földmíves-iskolát és minden járás területén egy téli gazdasági szakiskolát. Pénzügyi okokból azonban ez a prograimin nem volt végrehajtható, és éppen azért most csak lassúbb tempóban törekszünk, úgy, ahogy az ország pénzügyi viszonyai megengedik, előbbrevinni ezt a kérdést. A lisztkísérleti állomás költségvetését is keveselte gróf Hoyos ő méltósága. Vagyok bátor közölni, kogy a kíséfletügyi intézmények részére legutóbb nagyobb fedezetet biztosítottam és így a lisztkísérleti állomás részére is. (Helyeslés.) A lisztkísérleti állomás feladatává tettem a búzakataszter felállítását, s ezt a munkát a lisztkísérleti állomás már el is végezte. Most már azután megfelelő búzatípusoknak kísérleti úton való megállapítása a legalaposabb vizsgálat alapján kell, hogy kövesse a gabonakataszter felállítását. Jól tudom, hogy a gabona- és lisztkísérleti állomásra fokozott munka vár, és kissé ki fog bővülni a munkaköre, mert a gazdaközönség nagyobb igényt fog támasztani vele szemben. Éppen azért helyeslem azt, amit Hoyos ő méltósága és Somssich ő nagyméltósága "itt szintén szóvátettek, hogy tudniillik helytelen, hogy ezeknél a kísérleti intézményeknél díjakat szedünk a vizsgálatokért a gazdáktól, hanem az volna a helyes, ha teljesen díjtalanul végeznék a vizsgálatokat, és az állam nem akarna itt financiális előnyöket biztosítani magának a vizsgálati díjakból. Ezt az álláspontot teljesen osztom, és amennyiben a pénzügyminiszter úrral meg tudunk egyezni, aki szintén meglehetősen megértő ebben a tekintetben, ezen a téren is rendezést fogunk végrehajtani. A búzakataszter után a meerfelelő búzatípusok megállapítása okoz még nehézséget és szenved haladékot. Az eddigi búzanemesítők csak a kvantumra helyeztek súlyt és a búzát csak abban az irányban tenyésztették, hogy a hozam szempontjából érjenek el nagyobb eredményt, továbbá fagyálló, rozsdaálló, keményszalmájú, korábban érő fajtákat tenyésztettek ki. A minőségi termelésre azonban nem helyeztek súlyt, mert ez a probléma nem tolult olyan súlyosan előtérbe, mint ahogy az a legutóbbi időkben bekövetkezett. Ma a termelési versenyben és a túlTodukció következtében abba a helyzetbe jutottunk, hogy csak a megfelelő sütőképességű és sikértartalmú jobb és acélosabb búzák kerülhetnek elsősorban piacra. A nemesítést tehát most már ki kell terjesztenünk a minőségi termelés irányában is. (Gróf Hoyos Miksa : Természetes ! ) A helyzet úgy áll, hogy a gabona- és lisztkísérleti állomás egy vizsgálatból és egy évfolyam terméséből nem képes végleges álláspontot elfoglalni, nem pedig azért, mert a legmodernebb laboratóriumi vizsgálat sem tudja ebből végleg megállapítani a minőséget, mert ugyanazon a talajon, ugyanabból a búzaminőségből egyes évfolyamok között, habár csak nüanszbeli, de eltérések mégis vannak à szerint, hogy érettebb volt-e a búza, amikor arattak, vizes volt-e az az esztendő vagy száraz volt, vizes volt-e a talaj, aimikor arattak, vagy pedig száraz volt. Ezek mind befolyásolják a sikértartalmat és a búza belső értékét, habár csak nagyon^ csekély mértékben. Éppen ezért a gabona- és lisztkísérleti állomás előterjesztése szerint legalább is háromévi átlag szükséges ahhoz, hogy a vizsgálat alapján egy végleges álláspontot foglalj on el és megállapítsa azokat a búzafajtákat, f amelyeknek továbbtermelését azután a belső érték szempontjából a legmeszszebbmenőleg forszíroznunk kell. Ez még egy évet vesz igénybe, úgyhogy az 1931. termelési évben ezt a végleges megállapítást sajnos, még