Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-85

Az országgyűlés felsőházának 85. ülése ellátása céljából. Az első alkalommal, amikor a kereskedelemügyi miniszter úr ezt a kérdést behozta, én visszatartattam azzal, meg fogom nézni, hogy akár magánbirtokosok, akár államkincstári erdők útján nem volna-e módunkban ezt a szállítást eszközölni. Ezt a szállítást azonban így nem tudtuk lebonyolítani és így kénytelen voltam hozzájárulni ahhoz, hogy a Máv. a külföldi ajánlatot elfogadja és külföldi fával bonyolítsa le ezt az akciót. (Gróf Hadik János: Ez sem áll!) En nem tuddom, hogy miért ez a 3000 vágón fáj, mert nekem az a 277.000 vágón fáj, nem ez a 3000 vágón. De akárhogyan fáj, ezen sem én, sem ő nagyméltósága változtatni nem tudunk, mert elvégre 12 millió katasztrális hold erdőnkből elvesztettünk 10 milliót, maradt 2 millió katasztrális hold erdőnk, és éppen ezért 277.000 vágón fát teli évente behoznunk. Hiába akarjuk, hiába okoskodunk, ezen nem tudunk változtatni. (Gróf Hadik János: A fabehozatali kell csökkenteni a hazai protegálásával, különösen akkor, ha az olcsóbb!) Szóváteszi ő nagyméltósága, hogy az Erdészeti Egyesület nincsen érdekképviseleti szervnek elfogadva. Az Erdészeti Egyesület éppúgy, mint az Omge. és éppúgy, mint bármely más érdekképviselet, érdekképviseletnek van elfogadva. Ezt éppen az bizonyítja legjobban, hogy ő nagyméltósága elnöklete alatt az új erdőtörvényjavaslat olyan beható és hosszú tárgyalás alatt állott az Erdészeti Egyesületnél, amire én kértem ő nagyméltóságát, és ő nagyméltósága nekem olyan kiváló szolgálatot tett, hogy mindazokat a fontos kérdéseket az Erdészeti Egyesületben letárgy altatta és azt a törvényjavaslatot tárgyalásra alkalmassá gyúrta át. Ez bizonyítja a Legjobban, hogy mi az Erdészeti Egyesületre nagy súlyt helyezünk és éppúgy, mint az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, az Erdészeti Egyesületet is érdekképviseletnek elfogadjuk. (Gróf Hadik János: A miniszter úr szeretné, de az erdészeti főosztály nem engedi!) Az Erdészeti Egyesület nem törvényen alapuló szerv, ez szabad társulás útján létrejött egyesület, amelyeit mint ilyet mindenkor igénybeveszünk és érdekképviseletnek elfogadunk, de miután nem törvényen alapuló szerv, ennélfogva törvényes érdekképviseletté nem tehetem^ tehetném akkor, ha egy törvényjavaslattal, éppúgy, mint az Országos Mező; gazdasági Kamattát, törvényes érdekképviseletté alakítanánk át. Szóvátette továbbá ő nagyméltósága — igen-igen éles bírálattal — a külföldi borházak ügyét. Én nem hiszem azt, hogy a Felsőház kíváncsi volna arra, (Gróf Hadik János: Méltóztassék a Felsőházra bízni, hogy mire vagyunk kíváncsiak! Jogunk van mindent megkérdezni!) hogy a berlini borházban miiyenek a kondérok és milyenek a sparherdek. Ném hiszem, hogy erre kíváncsi voíkia a Felsőház. A Felsőház joggal kíváncsi, kell, hogy kíváncsi legyen arra, kell érdeklődnie aziránt, hogy a borpropagandával mit értem el, de ezek a részletek olyanok, amelyek igazán nem tartozhatnak ide. Amint nem tartozhatnak a pletykaper eb sem a magyar királyi Kúriához, mert annak más a feladatta, úgy a Felsőháznak sem lehet érdeke és feladata azt kutatni, milyenek a főzőüstök és a kondérok a berlini borházban. (Gróf Hadik János: Az is pletyka, hogy az volt kiírva: «Königliehe Ungarische Staatskellerei?») Ez nem tartozik ide. Ami nekem fájt ő nagyiméltósága kijelentésében, az az, hogy ide bedobta azt, hogy a ber- I 1930. évi június, hó 27-én, pénteken. 335 lini borháznál egymillió kárt szenvedtünk. (Gróf Hadik János: Nem sokkal kevesebbet! Tessék kimutatni!) Ez a fórum olyan, hogy innen messze elhangzik a szó, és nagyon komolyan veszi a közvélemény azt, amit innen hall, mert feltételezi, hogy itt már minden a legobjektívabb, a legkomolyabb és a legbehatóbb bírálat révén kerül a nyilvánosság elé és nem azért, hogy a nyilvánosságot feleslegesen nyugtalanítsa. (Ügy van! Ügy van!) Éppen ezért ez nekem" fáj. fájdalmas volt az, hogy a berlini borháznál veszteség ért bennünket, ezt én fájlalom a legjobban. De méltóztassék elképzelni, hogyha mindezek a gazdasági nehézségek mindenhol kiütköznek, csak abban a széles keretben, amelyben én dolgozom, nem lehet és nem szabad bajnak lenni? Ezt én nem tudom, elérni, ő nagyméltósága sem tudná ezen a helyen elérni. Azért senki nem tud és nem tudhat felelősséget vállalni, hogy egy ilyen nagy keretben bajok ne történjenek. Miért történtek bajok? Azért, mert az a fél, akivel szerződtünk, nem jól gazdálkodott. Ez nem az én bűnöm, nem az én hibám, hanem azé, aki a szerződést vállalta és rosszul gazdálkodott, saját vagyonát is elgazdálkodta, nehézséget okozott nekem is és kárt okozott annak az ügynek, amelynek érdekélben mi a borházakat felállítottuk. (Gróf Hadik János: Mi volt Hamburgban? Mi volt Londonban?' Ezt méltóztassék megmondani!) Kérem, ne méltóztassék azt mondani, hogy a londoni borház be van zárva, hogy a zürichi borház be van zárva. Ezek a legjobban mennek és propagálják a magyar bort. Nagyméltóságodnak irkafirkáinak leveleket, s Nagyméltóságod ezeket a komolytalan irka-firkákat idehozza. (Gróf Hadik János: Tessék tárgyilagosan cáfolni!) Én Nagyméltóságodnak rendelkezésére állok bármikor, méltóztassék hozzám jönni, és a felvilágosítást mindig megadom. (Gróf Hadik János: Tessék azt az ország színe előtt elmondani, bizalmas felvilágosításra nincsen szükség!) Az érdekelheti a mélyen t. Felsőházat, hogy mit eredményezett ez a borpropa^ ganda. (Ügy van! Ügy van!) Erre vagyok bátor rámutatni. 1925-ben a borkivitel teljesen megakadt. 384.000 katasztrális hold szőlőterülete vain a csonka országnak. Hogy közgazdasági, szociálpolitikai ós népfoglalkoztatásá szempontból milyen jelentősége van ennek a kérdésnek, ez -— azt hiszem — itt bővebb fejtegetésre nem szorul. (Gróf Hadik János: Ügy van!) Az 1925. évben 25.364 métermázsa Ibort (vittünk ki 1,745.000 pengő értékben. Akkor rátámadtak a kormányra, hogy ezen a téren kell valamit csinálni, az Istenért, mert a borunk itt marad, nem tudjuk azt pénzzé átváltoztatni és egész szőlőgazdaságunk csődbe fog kerülni! A magyar bor hírneve külföldön teljesen tönkre volt menve. «Keine ungarische Weingestíhenk!» — ez volt már a cégér. Az volt a feladat tehát, hogy vigyük oda a magyar bort, a hamisítatlan magyar bort, tegyük le a külföld asztalára, ismertessük meg a külfölddel, hogy a jó magyar r bor hírnevének a külföldön való helyreállítása révén piacot tudjunk biztosítani a magyar bor számára. (Gróf Hadik János: Helyes!) Ezért vittük ki külföldre a magyar bort és ezért tettük oda azt a tokajit, amelyt ek most olyan hírneve van, hogy teljesen visszanyerte régi becsületét. Most ezzel a borpropagandával értük el azt, hogy az 1925. évi 25,000 métermázsával szemben, — mert métermázsában számítja a vámhivatal ezeket a szállítmányokat — 1926-ban 42.768 métermázsa