Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-85
332 Az országgyűlés felsőházának 85. ülése 1930. évi június hó 27-én, pénteken. landó tárgyát, állandó napirendjét képezték a gazdagyüléseknek és gazdaankéteknek és amikor végre mindezeket a kérdéseket rendezni kivárta és egy törvényjavaslatba foglalva a Ház elé terjesztette, akkor általaiban a rendezésnek ezt a módját megellenezte minden tényező és úgyszólván senkinek megelégedésével nem találkozott. Felmerült ia kérdés és állandó követelés tárgyát képezte, hogy^ valamiilyen prémium formájában árkiegészítést nyerjen a búzaár, ott és akikor, aimdkor a termelési költség alácsökken és bizonyos prémiumot kapjon a gazda, hogy kivédje azt a nagy veszteséget, amely a katasztrofális áresésből ráhárult. A törvényjavaslatban ez benne foglaltatik. A másik nagy panasz az volt, hogy a raktárhálózat felépítése még mindig nem történt meg és így a mai tőzsdei és nehéz hitelviszonyok között kárt szenved a gazda, aki az aratás után azonnal piacra kénytelen dobni áruját, ami károsan befolyásolja az áralakulást a tőzsdén, tehát a rabtárrendszert kell bevezetni és rendszeresíteni. Így a gazda beraktározza a maga áruját és a benaktározás révén a raktárelőleg és raiktárhitel kérdését .is meg kell oldani. Régi követelése a gazdáknak az, ami az általam említett törvényjavasil'aitban ibennfoglaltatik. Különös követelése volt a gazdáknak továbbá, hogy a zöldhitel kérdését oldják meg. A zöldhiteluzsoránál a hozzám befutó jelentésekből látom, • hogy olyan súlyosan kihasználták és kiuasorázták a gazdiaközönséget, hogy voltak, akik 10—12 pengőért összevásárolták a zöld búzát és a nehéz^ hitel viszony okkal küzdő gazdát így használták ki, aki, hogy valamiképpen pénzhez jusson, képes volt olyan áron is eladni zöldbúzáját, amely rá nézve teljesen biztos veszteséget, 50%-os árveszteséget jelentett a termény értékesítésénél. Állandó kívánság volt az, hogy ebben a tekintetben is történjék kormányintézkedés, hogy az uzsorától a kisebb embereket, ímert hiszen ezek nagyobbára kisexisztenciák, megvédjék. Egy résri kívánsága volt a gazdaközönségnek, hogy a határidőüzletet bizonyos formában megrendszabályozziuk. Jól tudjuk, hogy a tőzsde olyan komplikált szerkezet, amelyhez nyúlni igen nehéz kérdés. Jól tudjuk azt is, hogy a határidőüzletnek megvan a jelentősége, és jól tudjuk azt is, hogy avatatlan kézzel ehhez nem lehet és nem szabad hozzányúlni. Azt látjuk azonban, hogy a féktelen spekuláció, amely az értéktőzsdén elvégezte a maga dolgát, ma már a gabonatőzsdére megy és az egész .világon a gabonatőzsdéken folyik tovább az a fékezhetetlen spekuláció, amely nem néz .semmi más érdeket és szempontot, mint a maga kis nyereségét, és nem törődik azzal, hogy milyen romboló hatással van az, hogy természetellenes árakat produkál a spekuláció magára a termelésre, a gazdákra. így szánta el magát a kormány arra, hogy a fedezetlen határidőüzlet kérdését megrendszabályozza olyan formában, hogy a fedezetlen üzletkötésektől a jogvédelmet megvonja, és fellebbezés esetén fórumként a tőzsdebírósággal szemben a Kúriát jelöli meg. Nem hiszem, hogy ez a tőzsdére valami messzemenő kihatással volna, és hogy az aggodalom, amely a tőzsde embereit ezekből az intézkedésekből kifolyólag eltölti, indokolt volna. Magának a tőzsdének is be kell látnia, hogy ezeket az intézkedéseket meg (kellett tenni, mert ezeknek elmaradása egyet jelentett volna a spekuláció valóságos elfajulásával. Régi kívánság volt továbbá, hogy a belső kenyérfogyasztás rendezése tekintetében történjék kormányintézkedés, és pedig azért, mert a rozstermelő államok nemcsak a termelést forszírozzák, hanem a kenyérfogyasztást is szabályozták olyanformán, hogy a rozsfogyasztást kioiraiánynatóságilaig rendelték el, hogy ezáltal importjukat lecsökkentsék. Innen van, hogy a rozskiyitelnél teljesen megakadtunk, — hogy így fejezzem ki magamat — és azok a területek, amelyek a talaj és éghajlati viszonyok miatt mást mint rozsot termelni nem tudnák, óriási veszteségeket szenvednek. Ezeket a területeket másra kihasználni jóformán nem is lehet. Ezért határozta el a kormány, hogy a rozs keverését bizonyos százalékban nálunk is behozza, hogy a^ rozs fogyasztása belső területen b'iztoisíttaseék, hogy a belső területen ezáltal 6—700.000 niétermáizsa rozs fogyasztását biztosítsa, ami által azután ugyanolyan kvantum szabadul fel, amely megfelelően befolyásolni tudja kereskedelmi mérlegünket. Amikor ezeket a fontos és messzemenő kérdéseket felölelő javaslatot hozta a kormány, amely érinti a termelést, érinti a fogyasztást, a kereskedelmet, a hitelviiszonyokat és érint sok mindent, akkor mindenki ellene fordult ennek a javaslatnajk. Nem restellem megvallani, hogy kezdetben nekem is messzemenő aggodalmaim voltak, amely aggodalmaik később a javaslat módosítása következtében eloszlottak. Ha az érdekeltek közül valaki ezt a javaslatot melegen üdvözölné, ez azt jelentené, hogy valamely érdekeltség a másik rovására előnyöket szerez általa. De amikor mindenki ellene van valamely intézkedésnek, akkor rendszerint eltalálta a kormány a helyes utat, amely sem jobbra, sem balra külön a másik rovására előnyöket nem biztosít. (Gróf Hadik János: E» már nem egészen így van!) és valószínű, hogy ez a javaslat lesz az, amely ezt a problémát meg fogja oldani. Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után az idő rövidségére való tekintettel távirati stílusban rátérjek azokra a kérdésekre, amelyek tárcámmal kapcsolatban az általános vita során elhangzottak. Legelsősorban gróf Somssieh ő méltóságának felszólalásával kívánok foglalkozni. Gróf iSomssich ő nagyméltósága kifogásolta azt, hogy az akciók sok irányúak és helyesebbnek tartaná, ha azok egyrészét beszüntetnék és az egész súly egy-egy nagyobb cél kitűzésére fordíttatnék. Ezzel a kérdéssel már képviselőházi beszédemben is foglalkoztam. Azok az akciók, amelyek az én tárcám keretében lebonyolíttatnak, mind külön-külön jól átgondolt Programm alapján hajtatnak végre. Az összes akciók egybevéve képeznek egy programmot, s ezek a termelés összes ágazataira kihatnak, amelyek közül nélkülözni egyet sem lehet. n Ezek az akciók vonatkoznak a talaj mű velésre, talajjavításra, vetőmag kiosztásra, vetçmagtisztításra, gyümölcsészetre, kertészetre, műtrágyára, a trágya okszerű kezelésére, fásításra stb. stb. Ezek az akciók olyanok, amelyek szerves egészet képeznek és összefüggnek egymással. Ha ezekből valamelyiket kiemeljük és mindazokat a fedezeteket, amelyek ezekre az összes akciókra fordíttatnak, erre az ^egy célra fordítjuk, ezáltal a többi elmaradt ágazatok szenvednének. Sokkal többet veszítenénk azáltal, ha egy akciót kívánnánk favorizálni és az összes fedezetet egy akcióra fordítanánk, amit most az összesre fordítunk. Az ellen lehet szót emelni, hogy az akciókra kevés pénzt fordítunk és ezeket mind külön-külön erőteljesebben kellene forszírozni, hogy ezzel a ter-