Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-85
Az országgyűlés felsőházának 85. ülése 1930. évi június hó 27-én, pénteken, Báró Wlassics Gyula elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az 1930/31. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Felszólaltak : Vass József népjóléti ós munkaügyi miniszter, Mâyer János földmívelésügyi miniszter, Scitovszky Béla belügyminiszter. A részletes tárgyalásnál : gróf Hadik János, gróf Széchenyi Aladár, Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter, Mayer János földmívelésügyi miniszter, Scitovszky Béla belügyminiszter. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Vass József, Walko Lajos, Mayer János, Sciiovszky Béla. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 2'í vérekor.) (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére gróf Bethlen Pál, a felszólalók jegyzésére pedig Kühne Loránd jegyző urat kérem fel. A Képviselőháztól beérkeztek: a külföldieknek a magyar korona országai területén lakhatásáról szóló 1903 : \ te. egyes rendelkezéseinek módosításáról, a Bogyiszló községnek Tolna vármegyébe való átcsatolásáról és a Bajaszentistván községnek Baja törvény hatósági jogú város területéhez való átcsatolásáról szóló törvényjavaslatok, végül a m. kir. belügyminiszternek az általa több hajóatársaságnak adott engedélyek meghoszszabbítására vonatkozó jelentése. A törvényjavaslatok és a m. kir. belügyminiszter jelentése — előzetes tárgyalás, és jelentéstétel végett — kiadattak a Felsőház illetékes bizottságainak. Napirend szerint következik a pénzügyi bizottság jelentésének folytatólagos tárgyalása az 1930/31. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyában. A népjóléti és munkaügyi miniszter úr o excellenciáját illeti a szó. (Halljuk/ Halljuk!) Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! A költségvetési vitánál néha felmerül az a nézet, hogy a Felsőház, mint törvényhozó nem tudná teljes mértékben, úgy, mint az Alsóház teljesíteni feladatát, azért, mert részleteiben a törvényjavaslaton nem változtathat, de ordine rerum, rendes körülmények között. Azt hiszem, mélyen t. Felsőház, hogy a törvényhozónak nemcsak ebben az értelemben van meg a feladata, nevezetesen törvényt hozni, hanem abban a másikban is: a 'törvény alkalmazását ellenőrizni, tehát a kormányzatot magát ellenőrizni. A költségvetési vita folyamát — amennyire FELSŐHÁZI NAPLÖ. V. a másik Ház teendői engem nem akadályoztak — figyelemmel végighallgatván, azt a benyomást nyertem, hogy a mélyen t. Felsőház törvényhozói kötelességének inkább ezt a másik részét hangsúlyozta ki a mostani költségvetési vitában, nevezetesen képet próbált nyújtani arról, hogy minő szemmel tekinti a kormány egész gesztióját tárcánként és általánosságban. Azt lehet tehát mondani, hogy százszázalékig eleget próbált tenni az igen t. Felsőház a kormányzat ellenőrzésére vonatkozó feladatának. Leszorítva most már feladatomat, tennivalómat saját tárcám kereteire, amikor hálásan megköszönöm azokat a bár gyér, de rendkívül értékes megjegyzéseket, amelyek tárcám ügyködésére vonatkozólag elhangzottak, a tárca természeténél fogva felszólalásom a mélyen t. Felsőház engedélyével két irányban kell, hogy induljon. Tárcám két részre oszlik: egyik része az egészségügy, másik része a szociálpolitika. A költségvetési, vitára adott miniszteri válaszok tulajdonképpen évenként az egyetlen alkalom arra, hogy összefoglaló módon mintegy programmatikusan feltárják azokat a törekvéseket, amelyeket a tárcaminiszterek maguk elé tűznek. Méltóztassék kegyesen mostani felszólalásomat is nem egyszereűn csak válaszkísérletnek tekinteni, hanem inkább ilyen rövid programmatikus előadásnak, amelyben ismertetni szeretném, hogy ilyen nehéz költségvetési körülmények között minő problémák azok, amelyekre figyelmünket különösen reá kívánjuk szegezni. (Halljuk Halljuk!) A közegészségügy terén a legutóbbi évtizedben kétségkívül igen jelentős előhaladás mutatkozik, a kórházi ágyak száma jelentősen, több ezerrel emelkedett. Igaz, hogy ez, a mennyiség, amely eddig rendelkezésünkre áll, a statisztika szerint egyrészt még mindig mögötte maraszt bennünket a minket környező és a távolabb fekvő egyik-másik kultúrállamnak, másrészt abszolúte véve sem elégíti ki még a mi igényeinket. A magyar nép nevezetesen — talán 'a Duna—Tisza-közének egyik másik vidékét, a Kunságot, a Hajdúságot és a Jászságot kivéve — mindig nagyobb mértékben kezdi megszeretni a kórházi intézményeket, emelkednek a népben az egészségügyi igények. Ez kétségkívül a kulturális 53
