Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-84

Az országgyűlés felsőházának Bh. ülése 1 hozza a maga áldozatát. Tehát ha van vala­mely községben nagybirtok, az is hozza meg az áldozatot. (Gróf Széchenyi Aladár: Nincs ott nagybirtok.) Nem tudom, melyik község­ről van szó, több községet felkutattam, neve­ket is tudok* sajnálom, hogy ezt nem tudóm s így találomra nem nyilatkozhatom, de azok­ban az esetekben, amelyekben a tényállást meg tudtam állapítani, az érdekelt nagybir­tok nem hozta meg az áldozatot a kultuszmi­niszternek kifejezett és számszerűleg is fel­ajánlott segítségével szemben. Ennek követ­keztében nem a kultuszminiszteren múlt az, hogy minden jóakarat ellenéré, a kérdéses te­lepes községben nem jött létre az a kultúr­intézmény, amit elsősorban a kultuszminiszter úr sajnál és a maga részéről örömmel veszi majd, ha megfelelő támogatásra fog találni ez a törekvése az érdekeltség részéről. Továbbmenve a vita során megállapítom, hogy Pálóczi Horváth István ő méltósága visszatért felszólalásában két év előtti határo­zati javaslatára, amely a megfelelő gazdasági szakoktatás kérdésére vonatkozott és amely­ben a hangsúly azon volt, hogy ehhez a cél­hoz csak akkor tudunk közeledni, ha minden tanítóképző mellett, azzal szerves kapcsolat­ban önálló gazdasági népiskolát is szerve­zünk, ö a kérdést akként tárgyalta, mintha e határozati javaslat elfogadása óta semmi sem történt volna. Megállapíthatom, hogy ez téve­dés. A tanító és tanítónőképző intézetek mel­lett önálló gazdasági népiskolát csak fokoza­tosan és úgy lehet szervezni, ha az ehhez szükséges eszközök előteremthetők lesznek. A kultuszimiszter úr mégis igyekszik a gazda­sági oktatást, miután a gazdasági gyakorlatok végzéséhez szükséges területekkel nagy általá­ban már rendelkeznek a kérdéses intézmények, a megadott keretekben minél intenzívebbé tenni. A szaktanárokat a földmívelésügyi mi­niszter úr bocsátja rendelkezésre és csak meg akarom nyugtatni a felszólaló tag úr ő méltó­ságát, hogy ebben a vonatkozásban jelenté­kenyen haladunk előre és a már szolgálatban álló néptanítók megfelelő gazdasági kiképzé­sével foglalkozik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, amennyiben e célból a már szolgá­latban álló néptanítók részére évente négy­hetes gazdasági szaktanfolyamokat rendez. Kérem tehát ő méltóságát, méltóztassék meg­nyugodva lenni, hogy az ő felszólalása, ille­tőleg határozati javaslata nem süket fülekre talált, a kormány tudja kötelességét, csak saj­nálattal kell megállapítanom, hogy bizony az anyagi eszközök nem állanak olyan mérték­ben rendelkezésére, hogy nagyobb lépésekkel szolgálhatná ezt a helyesen kitűzött célt. Felszólalások hangzottak el itt az egyete­mek dotálása, helyesebben nem egyenlő dotálása tekintetében. A kultuszminiszter úrnak ismétel­ten volt alkalma ebben a kérdésben állást fog­lalni. A magam részéről utalok arra, hogy itt Menyhártlh Gáspár t. felsőházi tag úr ő méltó­sága helyesen állapította meg, hogy a kultusz­miniszter úrnak valóban nem nőtt szivéhez jobban egyik, vagy másik intézmény, ezt a vá­dat nyugodtan elháríthatom. Ellenben, amit Igaz ő méltósága mondott: mégis csak lehetet­len dolog az, (Úgy van!) hogy csak ott ad az állam, ahol a maga részéről a valódi teherbíró­képességét meghaladó módon megfeszíti és fo­kozza a helyi közület is a maga áldozatkészsé­gét, — ez a felfogás részeimről nem osztható, mégpedig azért nem, mert akkor, amikor meg­határozott szűk keretekkel kell számolnunk, valóban azt a kevés összeget oda kell adni, ahol . évi június hó 26-én, csütörtökön. 319 már áll rendelkezésre jelentékeny áldozat, amellyel összefogva teljeset lehet alkotni. El­lenben ott, ahol a felajánlott összeg olyan cse­kély, hogy az állam áldozatkészségével együtt sem. képes létrehozni teljes intézményt, akkor a keveset, a részt, a töredéket elkezdeni nem volna reális intézkedés. A 'kultuszminiszter úrnak minden törekvése azon van, hogy Pécs se maradjon többi egye­temünk mögött. (Helyeslés.) Azonban méltóz­tassék tudomásul venni, hogy ahányan szólnak e mellett, legalább annyian szólnak a mellett is, hogy tovább ne nyújtózkodjék a kultusztárca költségvetése. Gróf Hadik ő excellenoiájávai szintén van egy kérdés, amit tisztáznom kell. ö excellen­ciája azt mondotta, hogy aimíg a falu mezítláb jár, addig nagy palotákat építeni nem szabad. (Úgy van! Ügy van!) Bocsánatot kérek, én ezt nem tartom szerencsés megállapításnak. Ezt nem tartom szerencsésnek. (Gróf Hadik János: Báli termeket 800.000 pengőért!) Méltóztassék megengedni, elvégre én most a kultusztárca ne­vében beszélek. (Gróf Hadik János: Ott is túl­zás van!) Nem méltóztatott konkretizálni. Nem tudom, hogy a kultusztárca hol épített báli ter­meket. Méltóztassék megengedni, ez a mondás szerintem nem szerencsés, sőt nem is egészen lehet azt mondani, hogy nem volna sánta, mert ha ezt'a gondolatot két lábára állítjuk és végig gondoljuk, ez azt jelentené, ihogy amíg a falu mezítláb jár, senki másnak nem szabad cipőben járni. Nem lehet lefelé való egyenlősítéssel a kérdést megoldani. (Gróf Hadik János- Ne méltóztassék ad absurdum vinni!) Az ízlést is kell nevelni, és a művészetet sem szabad el­veszni hagyni ebben az országban, mert ha ezt az álláspontot fenn méltóztatik tartani, ez nem vezet máshoz, mint a falanszter-rendszerhez, ahol valóságosan gyári termék lesz az ember és nem a szellemi élet részese. (Gróf Hadik Já­nos: A kultúra fejlesztésének előfeltétele a gaz­dasági jólét.) Én egyetértek ő excellenciájávail a tekin­tetben, hogy pazarlásra nem telik most, semmi­féle pazarlásra nem szabad egy fillért sem köl­teni, de a művészeteket szolgálni, • az épületek külső és belső formájában a jóízlés kellékeire is figyelemmel lenni, nem jelent pazarlást, ha­nem jelent olyan kulturáltságot, jelent olyan európai nívót, amely a magyar nemzetnek min­dig törekvése, sajátja volt és amelyről lemon­dani a legnagyobb szegénységben sem lehet, mint ahogy nem tud a tisztaságról, a legnyo­morultabb viszonyok között levő kultúrember sem lemondani. A további felszólalások során megállapít­hatom, hogy Mándy Sámuel felsőházi tag úr ő méltósága a maga felszólalásában teljes egé­szében helyeselte a kultuszminiszter úr pro­grammját. Éppen ő volt az, aki igen helyesen rámutatott arra, hogy egy-ikét kérdést tépnek csak ki a programúiból, amit kifogásolnak, és igen helyesen állapította meg, hogy az az egy­két kérdés, ami felmerül, mint kifogásolható, egyáltalában nem jelenti a támadását, hanem támogatását annak a kulturmunkának, amely­nek csak helyeslői és tapsolói lehetnek. • Pine zieh István felsőházi tag úr különösen támogatására sietett a kultuszminiszternek, és pedig akkor sietett támogatására, amikor ki­fogásolta három rendbeli eljárását. Három ta­karékossági tételt kifogásolt. Kifogásolta külö­nősen, hogy a középiskolai tanárok tanulmányi segélyére szánt összeg kevés és fölötte sajná­latosnak minősítette az elemi iskolai építési hi: tel csökkentését. Végül lehetetlennek mondotta

Next

/
Oldalképek
Tartalom