Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-84

Az országgyűlés felsőházának Bh. ülése 1 hozza a maga áldozatát. Tehát ha van valamely községben nagybirtok, az is hozza meg az áldozatot. (Gróf Széchenyi Aladár: Nincs ott nagybirtok.) Nem tudom, melyik községről van szó, több községet felkutattam, neveket is tudok* sajnálom, hogy ezt nem tudóm s így találomra nem nyilatkozhatom, de azokban az esetekben, amelyekben a tényállást meg tudtam állapítani, az érdekelt nagybirtok nem hozta meg az áldozatot a kultuszminiszternek kifejezett és számszerűleg is felajánlott segítségével szemben. Ennek következtében nem a kultuszminiszteren múlt az, hogy minden jóakarat ellenéré, a kérdéses telepes községben nem jött létre az a kultúrintézmény, amit elsősorban a kultuszminiszter úr sajnál és a maga részéről örömmel veszi majd, ha megfelelő támogatásra fog találni ez a törekvése az érdekeltség részéről. Továbbmenve a vita során megállapítom, hogy Pálóczi Horváth István ő méltósága visszatért felszólalásában két év előtti határozati javaslatára, amely a megfelelő gazdasági szakoktatás kérdésére vonatkozott és amelyben a hangsúly azon volt, hogy ehhez a célhoz csak akkor tudunk közeledni, ha minden tanítóképző mellett, azzal szerves kapcsolatban önálló gazdasági népiskolát is szervezünk, ö a kérdést akként tárgyalta, mintha e határozati javaslat elfogadása óta semmi sem történt volna. Megállapíthatom, hogy ez tévedés. A tanító és tanítónőképző intézetek mellett önálló gazdasági népiskolát csak fokozatosan és úgy lehet szervezni, ha az ehhez szükséges eszközök előteremthetők lesznek. A kultuszimiszter úr mégis igyekszik a gazdasági oktatást, miután a gazdasági gyakorlatok végzéséhez szükséges területekkel nagy általában már rendelkeznek a kérdéses intézmények, a megadott keretekben minél intenzívebbé tenni. A szaktanárokat a földmívelésügyi miniszter úr bocsátja rendelkezésre és csak meg akarom nyugtatni a felszólaló tag úr ő méltóságát, hogy ebben a vonatkozásban jelentékenyen haladunk előre és a már szolgálatban álló néptanítók megfelelő gazdasági kiképzésével foglalkozik a vallás- és közoktatásügyi miniszter, amennyiben e célból a már szolgálatban álló néptanítók részére évente négyhetes gazdasági szaktanfolyamokat rendez. Kérem tehát ő méltóságát, méltóztassék megnyugodva lenni, hogy az ő felszólalása, illetőleg határozati javaslata nem süket fülekre talált, a kormány tudja kötelességét, csak sajnálattal kell megállapítanom, hogy bizony az anyagi eszközök nem állanak olyan mértékben rendelkezésére, hogy nagyobb lépésekkel szolgálhatná ezt a helyesen kitűzött célt. Felszólalások hangzottak el itt az egyetemek dotálása, helyesebben nem egyenlő dotálása tekintetében. A kultuszminiszter úrnak ismételten volt alkalma ebben a kérdésben állást foglalni. A magam részéről utalok arra, hogy itt Menyhártlh Gáspár t. felsőházi tag úr ő méltósága helyesen állapította meg, hogy a kultuszminiszter úrnak valóban nem nőtt szivéhez jobban egyik, vagy másik intézmény, ezt a vádat nyugodtan elháríthatom. Ellenben, amit Igaz ő méltósága mondott: mégis csak lehetetlen dolog az, (Úgy van!) hogy csak ott ad az állam, ahol a maga részéről a valódi teherbíróképességét meghaladó módon megfeszíti és fokozza a helyi közület is a maga áldozatkészségét, — ez a felfogás részeimről nem osztható, mégpedig azért nem, mert akkor, amikor meghatározott szűk keretekkel kell számolnunk, valóban azt a kevés összeget oda kell adni, ahol . évi június hó 26-én, csütörtökön. 319 már áll rendelkezésre jelentékeny áldozat, amellyel összefogva teljeset lehet alkotni. Ellenben ott, ahol a felajánlott összeg olyan csekély, hogy az állam áldozatkészségével együtt sem. képes létrehozni teljes intézményt, akkor a keveset, a részt, a töredéket elkezdeni nem volna reális intézkedés. A 'kultuszminiszter úrnak minden törekvése azon van, hogy Pécs se maradjon többi egyetemünk mögött. (Helyeslés.) Azonban méltóztassék tudomásul venni, hogy ahányan szólnak e mellett, legalább annyian szólnak a mellett is, hogy tovább ne nyújtózkodjék a kultusztárca költségvetése. Gróf Hadik ő excellenoiájávai szintén van egy kérdés, amit tisztáznom kell. ö excellenciája azt mondotta, hogy aimíg a falu mezítláb jár, addig nagy palotákat építeni nem szabad. (Úgy van! Ügy van!) Bocsánatot kérek, én ezt nem tartom szerencsés megállapításnak. Ezt nem tartom szerencsésnek. (Gróf Hadik János: Báli termeket 800.000 pengőért!) Méltóztassék megengedni, elvégre én most a kultusztárca nevében beszélek. (Gróf Hadik János: Ott is túlzás van!) Nem méltóztatott konkretizálni. Nem tudom, hogy a kultusztárca hol épített báli termeket. Méltóztassék megengedni, ez a mondás szerintem nem szerencsés, sőt nem is egészen lehet azt mondani, hogy nem volna sánta, mert ha ezt'a gondolatot két lábára állítjuk és végig gondoljuk, ez azt jelentené, ihogy amíg a falu mezítláb jár, senki másnak nem szabad cipőben járni. Nem lehet lefelé való egyenlősítéssel a kérdést megoldani. (Gróf Hadik János- Ne méltóztassék ad absurdum vinni!) Az ízlést is kell nevelni, és a művészetet sem szabad elveszni hagyni ebben az országban, mert ha ezt az álláspontot fenn méltóztatik tartani, ez nem vezet máshoz, mint a falanszter-rendszerhez, ahol valóságosan gyári termék lesz az ember és nem a szellemi élet részese. (Gróf Hadik János: A kultúra fejlesztésének előfeltétele a gazdasági jólét.) Én egyetértek ő excellenciájávail a tekintetben, hogy pazarlásra nem telik most, semmiféle pazarlásra nem szabad egy fillért sem költeni, de a művészeteket szolgálni, • az épületek külső és belső formájában a jóízlés kellékeire is figyelemmel lenni, nem jelent pazarlást, hanem jelent olyan kulturáltságot, jelent olyan európai nívót, amely a magyar nemzetnek mindig törekvése, sajátja volt és amelyről lemondani a legnagyobb szegénységben sem lehet, mint ahogy nem tud a tisztaságról, a legnyomorultabb viszonyok között levő kultúrember sem lemondani. A további felszólalások során megállapíthatom, hogy Mándy Sámuel felsőházi tag úr ő méltósága a maga felszólalásában teljes egészében helyeselte a kultuszminiszter úr programmját. Éppen ő volt az, aki igen helyesen rámutatott arra, hogy egy-ikét kérdést tépnek csak ki a programúiból, amit kifogásolnak, és igen helyesen állapította meg, hogy az az egykét kérdés, ami felmerül, mint kifogásolható, egyáltalában nem jelenti a támadását, hanem támogatását annak a kulturmunkának, amelynek csak helyeslői és tapsolói lehetnek. • Pine zieh István felsőházi tag úr különösen támogatására sietett a kultuszminiszternek, és pedig akkor sietett támogatására, amikor kifogásolta három rendbeli eljárását. Három takarékossági tételt kifogásolt. Kifogásolta különősen, hogy a középiskolai tanárok tanulmányi segélyére szánt összeg kevés és fölötte sajnálatosnak minősítette az elemi iskolai építési hi: tel csökkentését. Végül lehetetlennek mondotta