Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-84

320 Az országgyűlés felsőházának 8Jf. ülése az iskolánkívüli népművelés dotációját. íme, a kultuszminiszterrel szemben az a kifogás, hogy csökkenti a tárca hitelét, egyszersmind elismerés abban a vonatkozásban, hogy méltóztatnak támogatni a kultuszminisztert, hogy ezeket a programmjába tartozó és tárcája szerint kötelességévé tett célokat jobban támogassa. Valóban fájdalmas, hogy arra a célra, ami a középiskolai tanárok tanulmányi segélyét illeti, a tavalyi költségvetéssel szemben, amely 5000 pengő volt, most már csak 3000 pengő fog rendelkezésre állni. Engedelmet kérek, 5000, vagy 3000 pengő majdnem ugyanannyi, mint semmi. (Ügy van!) Meg kell állapítanom,, hogy ez egyformán jelentéktelen összeg és hálás lesz a kormány, nemcsak a kultuszminiszter, ha ebben a tekintetben az ország gazdasági állapotai lehetségessé fogják tenni, hogy ezen a téren magasabb költségvetéssel jöhet a jövőben. Megjegyzem azonban, hogy a kultuszminiszternek az az álláspontja, hogy egy ilyen, amúgyis elégtelen összegnek a csökkentése akkor, amikor a ceruzával hozzá kell fogni a lefaragáshoz, sokkal kevésbbé káros, mintha ezeket a megtakarításokat élő intézmények csökkentésére vagy kivégzésére kellene fordítani. Ami az iskolán/kívüli oktatás dotációját illeti, itt is meg kell állapítani, hogy jelentékeny csökkentés történt. Megállapítom azonban, hogy ez a csökkentés már nem annyira veszedelmes, bár fájdalmas, mert ennek a célnak^ szolgálatában elsősorban nem az állami dotáció áll, hanem ennek fedezésénél a súlypont a törvényhatóságok és a városok hozzájárulásán fekszik. H-a még hozzáteszem azt, hogy az új rendelkezés szerint a Strahlendorfféle népnevelési alapnak mintegy százezer pengős évi jövedelme a most történt intézkedésnél fogva a jövőben kizárólag ennek a 'célnak szolgálatára fog fordíttatni, akkor végeredményében nem csökkentés, hanem a dotáció szempontjából emelkedés fog jelentkezni. Azt hiszem, r hosry ezek megnyugtatták a mélyen t. felsőházi tasr úr ő méltóságát, ment egyébként a harmadik pontra vonatkozólag nem tudok egyebet mondani, — tudniiliük arra vonatkozólag, hogy az ejemi iskolai építkezésekre szolgáló beruházások jelentékenyen csökkentek — idevonatkozókig méltóztassék megelégedni azzal, lamit a kultuszminiszter úr már elmondott a költségvetés indokolásában, hogy tudniillik az Ő eredeti elgondolásában a hiányzó objektumok megépítése és létesítése tekintetében kénytelen lassúbb tempót vállalni és több évre felosztani ezek létesítését. Ez, azt hiszem, gazdasági szemmel nézve, csak helyesléssel találkozbatik, de tisztán kulturális szemmel nézve, fájdalmas lehet. Egyéb részletekre ki nem terejszkedve, konstatálom, hogy Shvoy Lajos püspök úr ő méltósága egy régi szokást elevenített fel, amelyet a Főrendiház naplóiban ismételten megtalálok, amikor a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem alapjának eredete tekintetében a püspöki kar részéről bizonyos fenntartással nyilatkozott. Utalok idevonatkozói ag a kultuszminiszter úrnak a Felsőházban 1928 június 23-án tartott beszédére, amelyben egy hasonló nyilatkozatra válaszolt, amelyet nem óhajtok itt megismételni. Abban igen világosan ki van fejezve a kultuszminiszter úrnak az álláspontja és egyben az a körülmény is, hogy abból a kijelentésből, amely itt elhangzott, nem lehet arra következtetni, mintha a katholikiusoktól valamely alapot elvontak volna, mert végeredményben egyedül a budaoesti katholiikus teológiának költsége 50.000 oengővel meghaladja azt 1930. évi június hó 26-án, csütörtökön. az összeget, amelyet az egész egyetemi alap juttatott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyeteminek. Ez a kultuszminiszter úr nyilatkozatának egyik része. A másik részepedig az, amit a mindenkori kultuszminiszterek a régi Főrendiházban is számtalanszor leszögeztek ily esetben s amelyet azért, (mert nem vagvolk kultuszminiszter, csak idézek és ez a következőképpen szól (olvassa): «Készséggel elismeri a kultuszminiszter, hogy az f egyetemi alapnak az állami költségvetésbe való felvétele nem prejudiikálbat az akm.jogi természetének.» (Zichy Aladár: Ez a lényeg!) A költségvetési vita során, bár nem annak keretében, hangzott el Ravasz László püspök úr ő méltósága magasan szárnyaló és mégis mélyreható beszéde. Erre hivatkozott Shvoy Lajos püspök úr Ő méltóságának beszéde során egy kijelentés, amely örömmel üdvözölte azt a gondolatot, és követelőleg írta elő kötelességünkké, hogy a felekezeti békét mindennél többre tartsuk. A kultuszminiszter úr távollétében s a kormány nevében is jogom van hangsúlyozni, hogy a felekezeti béke mindennél nagyobb kincs és annak megőrzése valóban elementáris kötelessége minden magyar embernek. (Elénk helyeslés.) Rámutathatok arra is, hogy amint a hit világossága csak egy forrásból táplálkozhatok, a hit világosságából származó sugarak egymást sohasem keresztezhetik, egymással nem ütközhetnek, hanem csak nagyobb világosságot terjeszthetnek mindegyik a maga útján. Azt tartom, bogy a valóban vallásos ember felekezeti kérdésben más valláso/n levő emberrel összeütközésbe nem kerülhet, mert meg. tagadná azt a fényforrást, amelyből minden erő származik. (Elénk helyeslés.) Mélyen t. Felsőház! Az igazságügyi tárcával kapcsolatban kevés felszólalás hangzott el. E némaságból és hallgatásból eredő• tényeket köszönettel veszem tudomásul, de méltóztassék megengedni azt is, hogy arra a két vag-y három észrevételre vonatkozólag, amely elhangzott, mégis nyilatkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Huszár Aladár t. barátom ő méltósága a bírói képesítési pótlék tekintetében nyilatkozott. Megnyugtathatom, hogy amint már a Ház bizottságában is nyilatkoztam, az a körülmény, hogy a bírói képesítési pótlék tekintetében ez a költségvetés újabb lénést nem tartalmaz, ez nem jelenti azt, hofry a kormány ne érezné azt a kötelességét, amelyet vállalt, hogy alkalmas gazdasági viszonyok között és akkor, ha megfelelő fedezetet az igazságügyminiszter saját tárcája keretében megtakarítás útján elő tud varázsolni, amit hiszek és remélek, a további lépést meg fogjuk tenni. Megnyugtatom Huszár ő méltóságát, hogy ebben a vonatkozásban nem fogunk megfeledkezni a bírósági fogalmazói személyzetről sem, mert hiszen úgy, mint eddig, ezentúl is megfelelő arányban lesz az ügyvédi képesítéssel ellátott, de a bírói státusba még nem^tartozó bírósági fogalmazói személyzet képesítési pótléka felemelve. Az ügyvédség kérdésével foglalkozott Pap József igen t. barátom ő méltósága. Azt hiszem, hogy ebben a pillanatban nem kellene a mélyen t. Ház türelmét ezzel foglalkoztatnom, mert mint egy közbeszólás igen helyesen mondotta, ma délután kezdi tárgyalni a Felsőház a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló r javaslatot. Ez a javaslat szerintem nem szolgálja^ az ügyvédi érdekeket, de nem is bánt ügyvédi érdekeket. Ha ma aláhúzottan emelték ki a vita során ' az ügyvédig érdekeket, akkor ezek a felszólalások voltaképpen elébeharangozások voltak ennek a törvényjavaslatnak.