Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-84

318 Az országgyűlés felsőházának SU* ülése a bizonyos egyetemi terítők, a maga részéről mellőzhetetlenül fontos és szükséges tételnek ismerte el. És igaza is van neki, mert akkor, amikor a mi egyetemeink a menekülés után vagy az új felállítás után imegkezdik a maguk működését és összehasonlítást keres az ifjúság a külföld egyetemeivel, ahol bizony rengeteg történelmi emlék, tradíció és sok formalitás, sok régi dísz van az egyetemi ünnepségeknél, akkor ettől a mi újonnan alakult vagy menekült egyetemeinktől szabad-e megtagadni ezt a csekély 5000 pengőt csupán azért, hogy elhivalkodhassunk, hogy az az egyetem a maga teljes szegénységében áll # ott % Nem! Bocsánatot kérek, az évadnyitás, az évadzárás és azonkívül a doktorráavatás olyan fontos ünnepségek és olyan fontos, jelentős ténykedések, amelyeknél kell, hogy a külsőségeknek egy bizonyos minimuma érvényesüljön* Mert lçhet azt mondani, hofry a mai világban nem szabad túlköltekezni és ebben egyetértek, de hogy egy bizonyos fokú modor, bizonyos fokú felkészültség és külsőség nem szükséges ahhoz, hogy egy ünnepség kellően folyhasson le*, ebben a kérdésben nem tudnék egyetérteni, lia idáig méltóztatnának elmenni. És kérdem, lehet-e 5000 pengőt megtagadni ilyen céltól? Én azt hiszem, hogy a tévedés inkább ott van, hogy nagyobb összegre méltóztatik gondolni, de én mégis csak azt állapíthatom meg, hogy a tévedés nem a kultuszminiszter úr részéről volt, amikor ezt a célt hajlandó volt ilyen csekély összeggel szolgálni, hanem a félreértés talán a mélyen t. felsőházi tag úr részéről forog fenn. Ezt kell megállapítanom azért is, inert például a tihanyi kérdésben nyilvánvalóan téves alapokon állította fel kritikáját. Mindenekelőtt szerétnem megállapítani azt. hogy halbiologiáról méltóztatott itt beszélni. Ebből azt következtethetem, hogy nemi méltóztatik ismerni az első magyar természettudományi kongresszus működéséből azt a kimagasló momentumot, amely szerint előre elkészített és felállított, hosszú időt igénylő természettudományi alakos kiképzés feltételei között és programmjában legelső pontul egy magyar biológiai intézet felállítását állították oda. Ez az intézet létesült is, amelynek a ihalhoz csak annyi köze van, amennyiben minden intézménynek szüksége van ahhoz, hogy élhessen, a halnak vízre. a biológiai intézetnek pedig nem másra, mint jóakaratra és elismerésre,, amit a külföld részéről megkap, a tudományos világ részéről száz percentig élvez, sajnos azonban, nálunk egy ilyen intézmény inkább a gúnyolódások körében tálaljai meg a maga honorálását. A kultuszminiszter úr már többször nyilatkozott a vita elején, amikor itt volt, akkor is, több kritikai észrevétellel szemben felhozta azt az álláspontját, hogy ha valakinek konkrét kifogása van valamely intézkedés ellen, tessék a (helyszínen tudomást venni arról, ő rendelkezésre áll mint kultuszminiszter és a helyszínen 'kitanulmányozható minden kérdés. Méltóztassék megnézni ezt a biológiai intézetet. (Széchenyi Aladár gróf: Megnéztem !) Nekem jogom volt ebben kételkedni, a kijelentésben nincs jogom kételkedni, de feltételezni, hogy még nem méltóztatott látni, jogom volt, először azért, mert hozzá méltóztatott. tenni ezt a «hal» szót a biológiai intézethez, — először ezt kell konstatálnom, ez nagy tévedés. — másodszor .méltóztatott összevonni ezzel egy egészen más intézménynek kérdését es pedig annak a. sporttelepnek, vagy ha tetszik, cserkész- és 1930. évi június hó 26-án, csütörtökön. leventetelepnek kérdését, ahol a feltöltést végezték. A feltöltésre elköltött 50.000 pengő nem a biológiai intézettel kapcsolatos töltésre vonatkozik, — mint méltóztatott mondani — tehát a hely színének nem ismerésére joggal következtethettem, hanem ez vonatkozik egy egészen más dologra. A Tihanyi-félszigeten a kultuszminiszter a leventék és a cserkészek részére létesíteni óhajt egy oyan parkot, egy olyan intézményt, amilyent Angliában a társadalom, a nagybirtok létesített. Magyarországon is ismerek — elismeréssel ismerek — olyan nagybirtokosokat, akik ebből a célból ingatlanaikon átmenetileg rendelkezésre bocsátanak mindent egy-egy cserkészcsapatnak, a dolog természete szerint azonban nem bocsáthatnak rendelkezésére egy egész országnak nagyobb területeket és a mai viszonyok között bizony nagybirtokosainktól sem kívánhatunk ezen túlmenő áldozatokat. Az önkénteseket szívesen fogadja az ország, azonban ha arra gondol a kultuszminiszter úr, hogy a cserkészeknek és a leventeségnek szüksége van intézményesen is arra, hogy necsak egyesek áldozatkészsége folytán, esetleg egykét kis csapat részesülhessen abban a kedvezményben, helyesen gondolkozott abban a tekintetben, hogy ezt az intézményt létesítse. Hogy ő ezt összekapcsolhatta azzal, hogy ugyanakkor a bencés-rendnek egy nehéz kérdését megoldja, amelyre vonatkozólag a Ház már évek óta felhatalmazást adott a kultuszminiszter úrnak és ez intézmény megalapozása során arra jött rá, hogy nem a halak egészsége érdekében, — mint méltóztatott kifejezni — hanem a magyar jövő ifjúságának lélekzése, boldogulása és testedzése érdekében kellett egy egészen új telep mellől azt az egyetlen kis jelentőségű, de mégis mérgező hatású mocsarat eltüntetni, ne méltóztassék a kultuszminisztert vádolni,, ne méltóztassék — tisztelettel kérem — gúnyolódni e fölött, hanem méltóztassék a helyszínén megállapítani a tényállást. Es ahogy én gróf Széchenyi^ Aladár ő méltóságát, az ő igazságkeresését és igazságszeretetét ismerem, a helyszínén ő lesz az, aki ezt az intézményt, mint jó magyar intézményt örömmel üdvözli és azt fogja mondani, hogy nem ötvenezer pengő túlkiadás, hanem ennél több sem esik zokon egyetlen magyar adófizetőnek sem. A teadélután kérdéséről azt hiszem, szabad nem beszélnem. 878 pengő egy teadélután költségére... Bocsánatot kérek, azt hiszem, akkor becsülöm legtöbbre ő méltósága felszólalását, ha ennek kritikájába nem bocsátkozom és semmiféle észrevételt nem teszek. Azt méltóztatott azonban mondani, csak úgy mellékesen, hogyha ezek a terítők neim lettek volna, akkor öt meg öt, azaz tízezer pengő meg volna takarítva - és akkor valamely telepes község gondja el volna véve és egy iskola létesíthető volna. En csak helyettese vagyok a kultuszminiszter úrnak, de érdeklődtem, hogy miről lehet itt szó. Nem tudom megállapítani, melyik községről van szó. Találtam néhány telepes községet az országban és a Dunántúlon is. Azt is megállapítom, hogy vannak nehézségei és gondjai a telepes községeknek az iskolák felállításával. A kultuszminiszter úr a maga részéről mindig álláspontra helyezkedett, hogy minden áldozatot meghoz ; a telepesek érdekében. De elvárja és törvénye| sen várja el, hogy az érdekeltség is meg-