Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-84
Az országgyűlés felsőházának BU. ülése 1 kedvezményt akar nyújtani a saját polgárainak, mint amennyit a szomszédos birtokosoknak nyújt. A leghatározottabban kénytelen vagyok ezt itt a Háziban rektifi'kálni, mert az egész vita alatt nem esett nekem semmi sem olyan roszszul, mint ennek a kérdésnek ilyen formában való felvetése. Nagyon sajnálom, hogy ez a kérdés nem megfelelő felderítés után jutott ide. Mert nagy különbség az, ha az állam — lehet, olcsó áron — egy városnak nyújt a város területén fekvő hídnál kedvezményt, vagy pedig. ha idegeneknek nyújt. Ezt az intézkedést nem fogom fel másképp, mint úgy, hogy ő méltósága nézetem szerint is helyesen beszélt itt a. hídvám eltörlése mellett, mert arra kell törekednünk, hogy az a sok csipri-esupri vámszedés, ami hol kövezetvám, hol pedig hídvám formájában történik, mihelyt arra más fedezetünk van, megszűnjön, mert ez egy régi világ maradványa, amelyet csak szükségképpen kell fenntartani (Ügy van! Ügy van!) addig, amíg valami szerves reformmal, amelynél hozzányúlhatunk az útadó kérdéséhez, meg lehet változtatni. Elvileg tehát egyetértek vele. Ez az inézkedés semmi *más, minthogy a kereskedelemügyi miniszter úr nem 100%-ig, hanem 80%-ig elismeri ezt Szolnokra vonatkozólag és, ha nem is törli el egészen a hídvámot, olyan mérsékelt összegre szállítja le, amely mérsékelt összeg a hídvámnak talán egyharmadára való redukálása. r Hogy azután Szolnok városa ezzel az adománnyal hogyan, miképpen él, bérbeadja-e és a városi kövezetvámmal együttesen kezeli-e, vagy másképnen, az közigazgatási kérdés, amivel nem akarom a t. Házat fárasztani; magát a kérdést sem hoztam volna fel, ha éppen közigazgatásunk reputációja érdekében nem^ tartottam volna szükségesnek ezt megemlíteni. (Helyeslés.) Bocsánatot kérek, hogy ilyen hosszú ideig igénybevettem szíves türelmüket, de mégis kénytelen vagyok még Fekete ő méltóságiának megjegyezni, hogy a soproni bányászati és erdészeti főiskola sorsa éppúgy fekszik az én szívemen, mint az övén, alki annak az intézetnek érdemes tanára. Amit annak a bizonyos doktorátus-kérdésnelk megoldáséra, megtehetek, azt el is követem; hogy a főisíkola költségvetésében bizonyos redukciók voltak, az nem azt jelenti, hogy el akarjuk hanyagolni a főiskolát, hanem azt jelenti, hogy az intézet az elmúlt években talán töblbel dotáltatott, mint /mások, ebben az évben, tehát kevesebbet kapott, viszont más intézet kapott többet. De ez nem jelenti azt és nem is mondhatja senki objektíve, hogy a főiskolát elhanyagoljuk, mert igenis, ennek a régi intézetünknek megfelelő virágzása és minden elismerést megérdemlő tudományos nívójának még további emelését biztosíthatom, az én szívemen is fekszik. (Helyeslés.) Ezzel nagyjában azt hiszem reflektáltam az én tárcáimra vonatkozó kérdésekre. Mély tiszteiette'] (kérem a t. Felsőházat, méltóztassék ezt a költségvetést megszavazni és azokat, akik bizonyos okokból a megszavazást kilátásba niem helyezték, kérem, gondolják meg ezen elhatározásuk súlyát. A költségvetés megszavazása vagy megtagadása ebben a Házban más jelentőséggel bír, mint a Képviselőházban. (Ügy van! Ügy van!) A Képviselőházban a költségvetés detailjait tárgyalja a Ház politikai szempontból tárgyalja a bizalom kérdését. Ez a Ház a költségvetés részleteivel nem foglalkozik; ez a Ház vagy megszavazza, vagy megtagadja a költségvetés megszavazását. Kis^ kifogások miatt, kicsi közigazgatási tévedések ^80. évi június hó 26-án, csütörtökön. 317 miatt ezt a költségvetést ettől a kormánytól ilyen címen megtagadni nem lehet. Ha valakinek nagy elvi kifogásai vannak, vagy világnézeti kérdésekben différai, az ezen à címen tagadja meg, de azért, mert a kisebb részletekkel elégedetlen, ne tagadja meg, ha csaik nem tagadja meg azt az egész irányt, amelyet ez a kormány követ, amely irány ennék a CsonlkaMagyarországnak fokozatos megerősítése, fokozatos talpraállítása, erőssé tétele gazdasági szempontból is azért, hogy később' politikailag is megállja a helyét. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr ő excellenciája a külföldön lévő vallás- és közoktatásügyi miniszter úr nevében is 'kíván szólani! Zsitvay Tibor igazságügy miniszter! Nagyméltóságú Elnök Ürl Mélyen tisztelt Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt az igazságügyi tárca tárgyalása során felmerült néhány észrevételre kitérnék, méltóztassék megengedni, hogy a távollévő kultuszminiszter úr nevében néhány megjegyzést tegyek azokra az itt elhangzott észrevételekre, amelyek az ő tárcáját illették. A dolog természete szerint én a kultúrpolitikát itt nem képviselem, annaík nagy vonalaiba bele nem avatkozhatom, elhatározó kijelentéseket t nem tehetek; megállapíthatom azonban mégis azt, hogy örömmel láthattam úgyis, mint a kultuszminiszter úr helyettese, hogy nagy általánosságban ebben a Házban és országszerte a kultuszminiszter úr nagyvonalú kultúrpolitikáját helyesléssel és örömmel fogadja mindenki és apró részletek csupán azok, amelyekkel, mint kifogásokikai kell itten találkoznom és a magam részéről foglalkoznom. Megállapíthatom ezt annál inkább, mert e vita során voltaképpen csak az egyik felsőházi tag úr ő méltósága konkretizált bizonyos határozottabb kifogásokat és ez a felsőházi taer úr is abba a szerencsés helyzetbe hozott engem, hogy az ő támadását is erős támogatásnak kell elismernem és mint ilyet megköszönnöm. Gondolok Széchenyi Aladár gróf úr ő méltóságára, aki bizonyos túlköltekezésekkel 'vádolta meg a kultuszminiszter urat. Megállapíthatom, hogy három tételt konkretizált, az egyik azokra a bizonyos térítőkre vonatkozik, a másik a tihanyi intézetnél történt feltöltésre kiadott 50.000 pengőre és a harmadik arra a bizonyos tea délutánra. Megállapítom, hogy S0.878 pengőt jelentenek ezek az Összegek, amelyeket mint felesleges túlkiadásokat jelölt meg^ az igen t. felsőházi tag úr. Ez azt jelenti végeredményben, hogy a 140 milliós pengős tárcánál mindössze 58878 pengőt méltóztatott kifogásolni. Ez nem imás, mint mikor felépül egy óriási épület és azt méltóztatik mondaná, hogy arról az épületről egyetlen egy cserép a millió közül leesett. (Ügy van! Ügy van!) Köszönöm ezt a kritikát a távollevő kultuszminiszter úr nevében; ennél nagyobb elismerést nem is képzelhetnék el. mert meg kell állaüítanom teljes^ tisztelettel, hogy Ő méltóságának az előadása ezeknél a pontoknál bizonyos fokig volt annyira iróniíkus is, hogy nem állapíthatom meg róla, hogy ez a kritikája teljes egészében jóindulatú is lett volna, tehát, hogy elnézésből terjesztette volna elő kifogásait. Magukra az egyes tételekre nézve Petri Pál államtitkár úr a nyilvánosság: előtt azonnal részletes választ adott, mégis szabad legyen megállapítar om, hogy ezek a kérdések, amiket itt fel (méltóztattak hozni, a költségvetési vita során is szerepeltek. Menyfhárth Gáspár kiváló egyetemi professzor úr. aki közvetlenül tudja, hogy milyen célt szolgáltak azok 52*
