Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-84

316 Áz országgyűlés felsőházának SU. ülése ennek a forgalmiadónak az elengedésével kárpótlásban részesüljön. A szocális (momentumokat csak bizonyos mértékig lehet ilyen gazdasági intézkedésbe belevonni. Ez nom azt jelenti, hogy mi most már más téren tétlenek maradunk, ez csak azt jelenti, hogy ezen a téren ezt a segítséget átmenetileg és most mint egyedül célravezető és helyes intézkedést tartjuk fenn. Méltóztassanak megengedni, hogy most már elhagyva ezt a témát, egypár szakkérdésre térjek ki. így Szőke Gyula ő méltósága azt kívánta tőlem, amit én is kívánok és programmiba is vettem, hogy a 'kataszteri kiigazításokat, illetőleg a helyszíneléseket sürgessem. Közlöm, hogy ezt felvett alkalmazottakkal olyan mértékben, amennyi hitel rendelkezésemire all, máris elősegítettem. A költségvetésben eléír jelentékeny Összeg van felvéve, amelyet arra használok fel, hogy a magánmérnökök által elvégzett munkáknál segítséget nyújtsak. Ugyancsak felhozták azt, hogy az Alföldön az utakra több figyelemmel legyen a kormány. A távollevő kereskedelemügyi miniszter úr nevében bátor vagyok azt a megnyugtatást adni, hogy ennek gyors keresztülvitelét egy ismeretes hitellel sikerült biztosítani, amely hitelt 3 évre nyújtottuk. A hozzájáró utak tehát már most kiépíthetők annak az elvnek alapján, hogy a költségeket egyharmad részben az állam, egyharmad részben a község és egyharmad részben a törvényhatóság viseli. így ezek a hozzájáró utak tervszerűen kiépíttetnek, azoknak az elveknek az alapján, amelyeket itt is 'méltóztattak hangsúlyozni, hogy ezeknek az utaknak nem luxus-utaknak kell lenniök, — mert hiszen ezeken nincs nagyobb forgalom — minthogy csak azt célozzák, hogy ia nagyobb utakra minden község kijuthasson, ami a mezőgazdasági cikkeknek, gyümölcsnek, stb. értékesítését nagyban elő fogja segíteni. Ez tehát folyamatban van. * Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy ne csak autóutak építtessenek, hanem építtessenek más utak is, bocsánatot kérek, itt ezeknek az utaknak a kiépítésénél nemcsak a jelen forgalmi viszonyokat kell figyelembe venni, hanem a forgalom fejlődésének irányát is. Es ha* azt látjuk valahol, hogy előreláthatólag néhány éven belül ott is olyan erős autó- vagy teherautóforgalom alakul ki, hogy az utak kiépítésére nem megfelelő a közönséges makadám, ott kénytelenek leszünk az utakat úgy alapozni, hogy azok a nagyobb forgalmat is elbírják. Mindenesetre szociális szempontból is elsőrendű fontosságú intézkedés az, hogy Magyarországon minden utat rövid néhány év alatt portalanítani sikerül és olyan útburkolattal láttatnak el az utak, hogy a községekben a közlekedőeszközök nem fogják felidézni azokat a porfelhőket, amelyeket ma előidéznek, ami különösen a tuberkulózis szempontjából azt hiszem igen nagyjelentőségű. Szemrehányást kaptam, de dicséretet is, amelyet ezennel köszönettel nyugtázok, Széchényi Aladár ő méltóságától azért, mert gazdálkodásunkban erősen szerepelnek a póthitelek. Legyen meggyőződve Ő méltósága, hogy én, mint pénzügyminiszter, nem vagyok a póthitelek barátja s alig van rám nézve kellemetlenebb kötelesség, mint amikor póthitelhez kell hozzájárulnom. Legyen kegyes azonban azt, is figyelembe venni, hogy a póthitelek nyújtása éppen annyira alkotmányos, mint a költségvetés bármely tétele. Abból a szempontból kifogásolható, hogy a törvényhozás csak utólag tudja elbírálni s nem előzetesen, de különben 1930. évi június hó 26-án, csütörtökön. éppen úgy törvényes és alkotmányos, mint a költségvetés bármely tétele. Méltóztassék figyelembe venni azt is, hogyha takarékossági politikát követünk a költségvetésben, akkor lehetőleg le kell nyirbálnunk a tételeket s rá kell vennem minisztertársaimat arra, hogy elégedjenek meg kevesebbel. Minél inkább alkalmazom azonban ezt a rendszert, annál inkább szükséges, hogy póthitelek is előforduljanak. mert ha egy költségvetés bőségesen van megállapítva, ha egy költségvetésben mindenre van bőven fedezet, sőt felesleg is marad áz e^yes tételeknél, az egyes címeknél, akkor nincs szükség póthitelre. Ha azonban az le van redukálva és le van nyirbálva, és ha az egyes miniszter urak elfogadják az én álláspontomat, hogy kevesebbel is kijöjjenek, de az események azt igazollak, hogy mégsem lehet kijönni, akkor jobban járok a takarékosság szempontjából, ha ezt a rendszert követem és kisebb hiba ebből a szempontból, ha póthitel is előáll, mert a póthitel megadása nem megy olyan könnyen, mert az nemcsak a pénzügyminiszternek, hanem az egész minisztertanácsnak takarékossági elvei folytán annak ellenállását is le kell, hogy győzze. Ne méltóztassék tehát ezeket a póthiteleket túlságosan tragikusan venni. Törvényesek ezek a kiadások és az előbb említett szempontból indokolhatók is és vele járnak mindig egy takarékossági szempontok alapulvételével megalkotott költségvetéssel, mert ott kisebbednek a tételek. A költségvetés megszavazása egy évre történik és mindig közbejöhetnek olyan körülmények, melyekre a kormány előre nem számíthatott. Itt is két rendszer lehetséges. Vagy előre nem látott kiadásokra veszünk fel tételeket a költségvetésbe, vagy pedig, ha nem veszünk fel előre nem látott kiadásokra tételeket, akkor, ha az előre nem látott kiadás mégis bekövetkezik, kénytelenek vagyunk azt valahogyan fedezni. Ha előre nem látott kiadásokra veszünk fel tételeket, az könnyelmű költekezésekre vezethet, ha nem vesszük fel őket, le kell vonni a konzekvenciákat, hogy mégis csak meg kell adni a fedezetet ott, ahol elháríthatatlan körülmények azt megkövetelik. Annak bírálatával kapcsolatban, hogy vájjon ezeknek a póthiteleknek nyújtásánál elkövettünk-e mindent, amit ezen a téren elkövetni lehet, én egészen nyiltan megmondom, hogy bennünk megvan az őszinte törekvés, hogy a takarékosság elvét mindenütt végrehajtsuk. A figyelmeztetéseket köszönettel veszem, de ne méltóztassék túlszigorú kritikát gyakorolni, ha egy ilyen nagy háztartásban, mint az államé, előfordulnak talán olyan kiadások, amelyek ugyan rajtunk kívül fekvő okokból elháríthatátlanok voltak, de látszólag olyanok, mintha feleslegesek volnának. Nem mulaszthatom azonban el, hogy még Borbély igen t. felsőházi tag úr ő méltóságának a szolnoki híddal kapcsolatban tett megjegyzéseire ne reflektáljak. Nagyon sajnálom, hogy mint szolnoki ember nem informálódott jobban erről a kérdésről. Azt mondta ugyanis, hogy ezt az állami hidat 8000 pengőért általa kifogásolt vallású két úrnak adták ki, pedig az 30, vagy nem tudom hányezer pengőt, szóval ennek sokszorosát hozza meg és mégis pályázaton kívül meghosszabbították a szerződést. Hát nem 8, hanem 12 ezerérét adták bérbei Ez azonban még nem is változtatna a dolgon, csakhogy nem a nevezett két úr kapta meg, hanem Szolnok városa. Szolnok város oedig Szolnok vármegye ajánlatára kapta meg. Maga az ügy tárgyalás alatt van, mert Szolnok város bizonyos átalányozások révén nagyobb