Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-84
Az országgyűlés felsőházának 84> ülése vele? Régesrégen éltünk volna vele, inert lehetetlennek tartom azt, hogyha mi egy védóvámos rendszerre tértünk át és erre rendezkedtünk be, hogy akkor mi az iparnak nyújtsunk védelmet, de — ha lehet nyújtani — a mezőgazdaságnak ne nyújtsunk egy agrárállamban? Tehát ezzel az eszközzel éltünk volna. Es mi lett volna az eredménye ennek az eszköznek? Az, hogy a mi búzaáraink és az összes többi védett mezőgazdasági cikkeink ára emelkedett volna, természetesen megközelítőleg a vámnak az összegével. Panaszkodott volna akkor valaki az ellen, hogy a vámok arányában emelkednek az árak? Hát ipari államok nem megtették ezt és nem azoknak az államoknak ipari körei kívánták-e, vagy legalább is beleegyeztek abba az emelkedésbe? Mert annak ellenére, hogy ott a mezőgazdasági termelésnek sokkal kisebb a jelentősége, mégis érezték, hogy annak olyan fontossága van, hogy annak segítséget kell nyújtani, és : az osztó igazság is azt követeli, hogyha ők védvámos. politikát követnek és az iparnak adtak segítséget, adjanak a mezőgazdaságnak is. (Helyeslés.) Ott is áremelkedést idézett ez elő. Nem olyant, mint a milyenről itt van szó, hanem annál sokkal nagyobbat. Az osztrák rendszerben az aranyvámnak a csökkenése csak 46 schillinges búzaárnál kezdődik, ami kereken 35 pengős búzaárnak felel meg. Es ha megnézik a mélyen t. Ház tagjai, hogy a többi államokban, amelyeket felsoroltam, micsoda búzaárak vannak, azt méltóztatik látni, hogy ott mindenütt 30 pengőn felül levő árakat értek el, vagy akartak elérni a vámvédelemmel. Kérdem a t. Házat, hogyha mi valamit, helyesnek, igazságosnak és jónak^ találnánk akkor, ha vámvédelem segítségével érnénk azt el, miért rossz ez, miért kizsákmányolás ez, miért a legszegényebb néposztálynak megadóztatása ez, miért a koldustarisznyába való nyúlás ez akkor, ha ugyanazt a célt mérsékeltebb módon, nem vámvédelemmel, hanem az azt helyettesítő adóval szedjük be, mert nem szedhetjük be az adót vám alakjában, hanem beszedjük akkor, amikor a .kereskedelembe lép az áru, ileltőleg akkor, amikor megőröltetik. Mi különbség van a két szisztéma között? Uraim, semmi. Állom mindenkivel szemben, elméletileg és gyakorlatilag azt a vitát, hogy ez semmi más, és nem is tendál másra, mint arra, hogy egy országban, ahol vámvédelemmel nem lehet segíteni azon,. hogy legfőbb termékünk, a búza, megfelelő áron keljen el és ahol vámvédelemmel nem lehet védekezni az ellen, hogy rajtunk kívülálló államok intézkedései és dumpingárai le ne szortísák az árat és végül mezőgazdasá- j gunkat tönkretegyék, — más eszközhöz nyúl- } tunk. Semmi más ez, mint ez ellen való véde- j ; kezes egy olyan eszközzel, amely eszköz a tudomány mai állása szerint igenis rendelkezésünkre áll. Ne mondja senki, hogy miért nem csinálta ezt más? Ezt akkor tessék majd kérdezni, ha ezt a rendszert utánozni fogják azok az államok, amely ek^ erre a rendszerre maguktól nem jöttek,rá. Mélyen t. Felsőház! A kormány célja ezzel az intézkedéssel semmi más, mint, hogy a mezőgazdaságot gyorsan, átmenetileg egy segítséghez juttassa, amely -, segítség nélkül félő, hogy a mezőgazdasági krízis oly 'méreteket ölthet a következő gazdasági évben, amelyet tétlenül nem nézhet a kormány. Itt nem arról van szó, hogy egy adót hozzunk be, amely adó konstansan megmaradjon azután. Itt nem arról van szó, hogy a mezőgazdaságnak állandóan FELSŐHÁZI NAPLÓ. V. 1930. évi június hó 26-án, csütörtökön. 315 adassék a fogyasztó publikum terhére valami ajándék, mint ahogyan ezt hangoztatják. Nem erről van szó! Itt arról van szó, hogy mindent elkövet a kormány, -^ akár hitel segítségével, akár a termelésnek bizonyosfokú átállításával, vetőmagnemesítéssel, a piacoknak megszervezésével és megfelelő kereskedelmi politikával — hogy amit el lehet érni, azt nyújtsa is. Minthogy azonban ez többé-kevésbbé csak a jövő években tud érvényesülni, átmenetileg szükségesnek tartotta a kormány most ezt a segítséget. (Helyeslés.) Kifogásolni méltóztatik, hogy ez a segítség elvileg azoknak adatik, akik termelnek. Bocsánatot kérek, itt nem egy jótékonysági akcióról van szó, itt nem arról van szó, hogy ajándékokat adjunk valakiknek, hanem itt egy termelési intézkedésről van szó, amelyet — világos — azok élveznek, akik termelnek és azok kapnak, akik termelnek, mert azok vannak válságban és azokon akarunk segíteni. Es ha a búzla ára nem ezen metódus szerint, hanem máskép emelkednék, akkor is ezek élveznék ezt és nem élveznék azok, akik vagy egyáítialán nein termelnek, vagy akiknek gazdasága úgy van berendezve, hogy nem a gabonatermelés a fő jövedelmi águk, hanem más. Mert azok a gazdák, akik nem annyira magtermelésre, hanem egyéb ágazatokra helyezik a súlyt, koránt sincsenek ezidőszerint annyira válságos helyzetben, mint amennyire válságos helyzetben vannak azok, akik a mi klímánk és a mi földünk öfcszetétele, egyszóval megváltoztathatatlan gazdasági faktorok folytán kénytelenek nagyon nagy mértékben a búzának, illeve a rozsnak termelésére. (Igaz! Ügy van! jobbfelol.) T. Felsőház! Bocsánatot kérek, hogy bár azt ígértem, hogy ezzel a kérdéssel nem kívánok itt részletesen foglalkozni, mégis mármost védelembe vettem ezit a kérdést. Ezt azért tettem, mert ismerve a mélyén t. Felsőház objektivitását, gazdasági kérdésekben való jártasságát, bizonyos mértékig ide akartam hozni ezt a kérdést már most, hogy a közvélemény kialakulásánál méltóztassék ezt az .objektivitást érvényesíteni. A kormány azt akarja elérni ezzel a javaslattal, hogy megtegye, \amdt meg lehet tenni a momentán helyzetben és meg vagyok győződve arról, hogy az eredményt el is éri. Bocsánatot kérek, ne várja senki azt, hogy 3 pengős segítséggel nem tudom hány pengős eredményt lehet elérni. Es ne mondja nekem senki, hogy ne adja Isten, az említettem momentumok hatása alatt a gabonaár. Magyarországon esetleg még lejjebb süllyedne, akkor az a 3 pengő, amely 3 pengőt biztosan a gazda fog kapni, elveszett pénz, hogy azt a gazda nem kapta meg, mert ha az a 3 pengő nem volna, akkor még kevesebbje volna annak a gazdának; így minden körülmények között 3 pengővel többje van az eladott mennyiség után és éppen ez az előnye ennek a rendszernek mindén más rendszerrel szemben, hogy ezt a gazdának biztosan juttatja. A szociális szempontokat énvényesíti úgy, hogy az 50 aranykoronást meg nem haladó kataszteri tiszta j övedelmű birtokoknál,^ amelyek maguk el nem iádnak, hanem a gabonát maguk fogyasztják el, az adót kifizeti, és azoknak a legkiselblb kisiparosoknak, akiknek forgalmiadójával annyi baj van és akiket azok a krajcárok, illetve pengőik is terheltek, forgalmiadóját elengedi, ami különben a kormánynak általam adott régi Ígérete, s amelyet ez alkalommal most bevált azért, hogy ha a lisztfogyasztásáriák mégis valami drágulása állana be, akkor ezért 52