Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-84

314 , Az országgyűlés felsőházának 8%. ülése Fontosságot ad ennek a kérdésnek éppen az, hogy a kormánynak más téren megfelelő intézkedésekkel már tényleges eredményeket sikerült elérni a mezőgazdasági termelés érdekében, de ezen a téren nem látta elég hatékonynak az eddig (használt eszközöket. Mert bocsánatot kérek, csak utalok arra, mi történt az állattenyésztés terén, a tej és a tejtermékek értékesítése terén, különösen a hizlalás terén és a ihízlalási termékek értékesítése terén, az olajos magvak értékesítése terén és saját szerény tárcám keretében a dohánytermesztés érdekében. Nem akarom felsorolni mindazokat a terrénumokat, amelyeken megfelelő intézkedésekkel tényleg eredmén>e)ut értünk el, illetőleg olyan intézkedéseket tehettünk, amelyeknek eredménye lesz. A gabonaértékesítés ennek csak egy része, kiegészítő része. De másfelől nem lehet a dolgot ágy sem odaállítani, mintha egyidejűleg az iparra nézve nem történtek volna megff elélő akciókkal intézkedések, mert igenis egyrészt az ipari termelés tekintetében iparfejlesztési törvényjavaslata és Programm ja van a kormánynak, másrészt pedig az ipari temmelés fejlesztésére a kormány él azokkal az eszközökkel, amelyek a mai kereskedelmi szerződési rendszerben felhasználhatók, hogy élősegítse az ipari kivitelt. Ezt tehát nem lehet úgy odaállítani, mint egyetlen rendelkezést, amelyet a kormány kiragadott, hanem az felel meg az igazságnak, hogy ez egy olyan intézkedés, amelyet már megelőztek más intézkedések. Nem a mezőgazdaságot és nem tudom micsoda nagybirtok érdekeket tolt itt előtérbe a kormány, hanem amikor már a többi ágazatokban részben évek óta, részben évtizedek óta védő intézkedéseket tett, csak akkor jött a mezőgazdaság védelmére ezen a téren Mert miről van szó?

1 Arról van szó, hogy itt benne vagyunk egy védővámos rendszerben. Arról lehet beszélni, hogy ideális-e az a rendszer, amely ma egész Európában és nálunk is megvan, de ez a rendszer megvan és ez a kis ország nem követhet külön utakat, hanem kénytelen beleilleszkedni az európai kereskedelempolitikai rendszerbe. Ebben a rendszeriben mi — amiikor a monarchiából kiszakadtunk és rendezni kellett kereskedelempolitikai viszonyainkat — egy vedlő vámos rendszerrel nyújtottunk védelmet ipari termelésünknek és elvileg védelmet nyújtottunk mezőgazdasági termelésünknek i^. Különösen a b.úzának, mert 6.30 aranykoronás vámot állapítottunk meg a búzabehozatal megakadályozására. A védővámok, ami az ipart illeti, nagyjából érvényesültek is. Érvényesültek és igen jelentékeny és nem lekicsinylendő ipar fejlődött ennek a védelemnek hatása alatt. Ez a védelem azonban természetszerűleg, mint minden vámvédelem, azzal jár, hogy az ipari termékek árát a belföldön emelte. Mezőgazdasági vámjaink ellenben nem érvényesültek, illetőleg csak abban a részben érvényesültek, hogy megvédtek bennünket abban a tekintetben, hogy külföldről nem jölhetett be gabona vámmentesen és még olcsóbban. Egyébként azonban ezek védelmet nekünk nem nyiujtottak, rem is nyújthattak, mert amint gazdasági életünk konszolidációja fejlődött és a háborús, a forradalmi stb. események hatását valamiképpen kezdtük kiküszöbölni, úgy szaporodott mezőgazdasági termelésünk és mind nagyobb és határozottabb pluszok voltak itt, amelyeket csak kivitel útján tudtunk értékesíteni. S amint növekedett ez a többlet, amelyet 193Ô. évi június hó 26-án, csütörtökön. csak úgy tudunk értékesíteni, ha ki visszük, úgy növekedett a veszedelem, hogy ezen a piacon kizárólag azok az árak lesznek irányadók, amelyek rajtunk kívül álló piacokon, nevezetesen azokon a fogyasztó piacokon alakulnak ki, amelyekre a mi "kivitelünk tendál. Ez természetes, inert addig, amíg kiviteli többlettel birunk, a belföldön nem azok az árak lesznek irányadók, amelyeiket itt — nem tudom hogyan — kifejlesztünk, hanem azok az áraik, amelyek azon a piacon alakulnak ki, ahová ki tudunk vinni. Ezek a piacok fokozottan romlanak szemlátomást és évről-évre. Az amerikai verseny úgy az Amerikai Egyesült Államokban, mint pedig Kanadában folyton növekszik. Nagy túltermelés van, amelyet ott sem tudnak értékesíteni. Ismeretes a t. Ház előtt az, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a becslések oda irányulnak, hogy jóformán egy évi termés van felraktározva, mint felesleg, Kanadában pedig egy évi termésnek körülbelül 50%-a, amelyet mester-, ségesen, poollal és állami támogatással tudnak csak meghitelezni és visszatartaná. Ismeretes a mélyen t. Felsőház előtt az a helyzet, hogy a bennünket környező államok, amelyek import-államok, valamennyien egyrészt mind magasabb és magasabb vámokkal igyekeznek védeni a maguk piacát és ezzel fejleszteni saját gabonaprodukciójukat, másrészt hatalmas intézkedéseket tesznek egyébként is mindenféle direkt segítséggel, hogy a kereskedelmi mérlegüket nagyon terhelő búzabehozataltól valamiképpen szabaduljanak, és azért is, hogy lakosságukat iobb búzaárak biztosításával megfelelő keresethez juttassák. Ezek az intézkedések hihetetlen gyorsasággal mennek és ne vádolja senki a kormányt azzal, hogy hibás azért, hogy javaslataival csak most jön ide a Ház elé, mert ennek nagyon nyomós okai vannak. Először az, hogyha ezekkel az intézkedésekkel korábban jöttünk volna, akkor azoknak, akiknek nem érdeke ez, természetesen még több idejük lett volna ennek kontrakarirozását megszervezni, másodszor pedig az, hogy nekünk eljárásunkat a mindenkori helyzethez kell alkalmazni. Most az a helyzet, hogy azokat az országokat, amelyek eddig jó és biztos piacaink voltak, el akarják zárni előlünk. Lehetett volna az ausztriai piac viszonyaival foglalkoznunk addig, amíg nem ismertük ott azt a kereskedelmi politikát, amelyet a néhány nao előtt megkötött kereskedelmi szerződés fejez ki? Es vajïon a cseh relációban, ahol még nincs is ilyen megállapodás, vájjon azokat az intézkedéseket, amelyeket ők tettek és amelvekkel az legutóbbi idei°" nem voltunk tisztában, hogy vájjon monopóliumot céloznak-e, vagy pedig csak egv prohibitív vám védekezésre szorítkoznak — megítélhettük-e? Vájjon addig, míg ezzel nem voltunk tisztában, indokolt volt-e, hogy mi cselekedjünk és lépéseket tegyünk,^ mielőtt tudtuk volna, hogy kell-e egyáltalán okvetlenül ilyen lépéseket tennünk, vagy pedig elép-ségesek lesznek-e más eszközök is, amelyekkel védekezhetünk? ^Kellett tehát valamit csinálni. Vámvédekezéssel, amivel az összes többi államok segítenek a helyzeten, mi nem élhetünk. Megtette ezt Ausztria, Csehország, Németország, Svájc, Franciaország, Olaszország és a többi államok is majdnem kivétel nélkül emelték védővámjaikat, azért, hogy megfelelő búzaárat tudjanak biztosítani mezőgazdáiknak és hogy megfelelő egyéb terményárakat is biztosítsanak. Ha mi ezzel az eszközzel élhettünk volna, kérdem a mélyen t. Házat, éltünk volna-e