Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-84
Az országgyűlés felsőházának 8U. ülése lembevételével. Meglepett, hogy ennek ellenére a Felsőház jelen volt mélyen i tagjainak, bár csak egy kis része, választójogi fejtegetéseimet bizonyos averzióval és türelmetlenséggel fogadta, pedig az általam felvetett gondolatok: a titkos választójognak a nemzetfenntartó elemekre való kiterjesztése, a lajstromos szavazás megszüntetése — hivatalos és politikai tényezők részéről is megbeszélések tárgyát képezték, és ez a körülmény is igazolja, hogy megjegyzéseim nem voltak helytelenek. Egyébként nem kívánom a nyugati demokráciát mintául venni. Nem vagyok hajlandó , attól a nyugatig demokráciától változtatás nélkül átvenni bármit is, amely nyugati demokrácia arcpirulás nélkül tűrte országunk bolsevista módon való feldarabolását, és amely nyugati demokrácia arcpirulás és beavatkozás nélkül tűri Európa keleti részén a bolsevista garázdálkodást, sőt szerződik vele, (Ügy van!) amelynek fertőző, mételyező és veszélyes kihatása Damokles-kardként függ az európai civilizáció felett. (Ügy van! Ügy van!) En a magyar igazságérzetet és testvéri szolidaritást veszem alapul ennek a kérdésnek tárgyalásánál es azt tartom, hogyha az egyik oldalon a túlzásokat és a túlzó álláspontot minden eszközzel letörendönek tartom, akkor viszont megkívánom, hogy a másik oldalon is a tarthatatlan és a célon túlmenő túlzások kiküszöb öltessenek. A demokratizmus meghatározása tekintetében elfogadom és tökéletesnek tartom a^ miniszterelnök úrnak e részben tett enunciáciáját, amely szerint azj~azi demokrácia az alsó néprétegek felemeléséből áll, viszont talmi demokrácia, és a talmi demokráciának fattyúhajtása az, amely demokráciát a jobb helyzetben lévők lealacsqnyításában képzeli el. Es ha ez a meghatározás helyes, aminthogy helyes is, akkor a közelmúltban itt két ízben felülkerekedett szélsőséges irányzatok kormányzatát demokratikus kormányzatnak el nem ismerhetem, és tagadom, hogy az demokratikus irányzat lett volna, mert az felfordulás volt, a csőcselék uralma volt % (Ügy van! Ügy van!) Azokkal szemben tehát, akik a választójog demokratikus irányban való kiterjesztését sürgetik, elég a közelmúlt szomorú eseményeire, mint ellenérvékre hivatkoznom. Kétségtelen, hogy a háborúban kifáradt népek bizonyos fásultsággal és közönyösséggel viseltetnek e kérdésekkel szemben, másrészről a kormányzatnak igyekeznek egy eltávolodó irányzatot keresni. Minket csak egy irányzat vezérelhet. Egy megcsonkított, gazdaságilag letiport országban csak egy lehet az irányelv: a parlamentarizmus elvének megvalósításával minden magyart egy. táborba tömöríteni. (Ügy van! Ügy van!) Mert addig nehéz lesz kiutat találni a trianoni nyomorúságból, míg itt pártharcok dominálhatják a közvéleményt. A költségvetés tárgyalásánál is az az álláspontom, hogy megcsonkított országunk törvényhozása nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a költségvetést a kormány iránti bizalom vagy bizalmatlanság kérdésének tekintse, mert a költségvetést nem a kormánynak, hanem az országnak adjuk. Míg a közösügyes régi Magyarországon a költségvetések megtagadása alkotmányjogi biztosítékot képezett, addig mai helyzetünkben ennek szüksége nem áll fenn. Ha az előttünk fekvő állami költségvetést annak szövege, rovatai, adatai és számösszegei szerint vizsgáljuk és ténylegeS helyzetünket ] 30. évi június hő 26-án, csütörtökön. 309 nem tekintjük, azt kellene megállapítanunk, hogy ez az állami költségY,etéts egy pompázó, anyagi jólétben levő, gazdag ország költségvetése, amely magának az országnak karakterét nem domborítja ki. Mégis a legnehezebb és a legsúlyosabb idők költségvetése ez, és elismeréssel kell fogadnunk' azt a körülményt, hogy ez az első állami költségvetés 10 esztendő óta, amelybe a takarékosság elve és akarata már be van vezetve. Én a pénzügyi kormányzat vezetését jó kezekben látom és szerény elismeréssel kell, hogy adózzam a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságának személye és fáradozásai iránt, aki nehéz időkben otthagyva békés tuszkulánumát, az ország' pénzügyeinek szenteli tevékenységét, amely tevékenységnél őt nagy tradíciók vezérlik. (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) A költségvetés nagyon sok bírálati és támadási felületet ad, de bízó reménységnek látom a jövőt illetőlear, hogy benne van a takarékossági készség, és ha ezt a folyamatot bevezetik az állami költségvetések sorozatába, még akkor is, ha ez a takarékosság jelenleg nem éppen ott nyilvánul meg, ahol kellene, ha éppen ott takarékoskodunk, ahol nem kellene, és ott nem takarékoskodunk, aíhol épfpen kellene, mégis magát az elvet üdvözölnünk kell és egyben kérnünk kell a takarékosságnak a tapasztalatok és észszerűség alapján való fejlesztését és kijegecesítését. Az autonómiákban és közületekben, a magángazdaságokban mindaddig nem fog megindulni a takarékosság folyamata, amíg az államháztartás takarékossága és annak nevelő; hatása érezhetővé nem válik. Amíg az állami költségvetésen nem vonul keresztül a legszigorúbb takarékosság elve. addig nem lehet takarékosság az országban sem. Teljesen le kell számolnunk azzal a ténnyel, hogy ez az ország agrárország, és ennek minden konzekvenciáját is le kell vor ni, mert minden termelési ágnak érdeke a mezőgazdaság megerősítése. [Ügy van! Ügy van!) A földmívelésügyi tárca dotációja más tárcához viszonyítva elenyészően csekély. Habár a földmívelésügyi tárca beruházásai egy ismertetésben előttünk fekszenek, de nem ismerjük a többi tárcák beruházásait és így párhuzamot nem vonhatunk, összehasonlítást nem tehetünk és csak sejtésekre vagyunk utalva abban a tekintetben, hogy ennek a földímívelésügyi tárcának beruházásai, különösen, ha Lillafüredet leszámítjuk, a többi tárca beruiházásaához viszonyítva, szintén csekélyek. Itt méltóztassanak megengedni, hogy egész röviden, pár szóval kitérjek a mezőgazdaság megsegítéséről szóló s a Képviselőház bizottságaiban tárgyalás alatt álló javaslatra. Az én elfogulatlan véleményem sz-erint ebben a javaslatban a «do ut des» elve kivár érvényesülni albban a tekintetben, hogy azért nyújtunk, adtaink a mezőgazdaságnak, hogy az képes legyen nyújtani a többi termelési ágnak is. Ezt a (vezérelvet helyesnek és elfogadhatónak tartom, különösen azért, mert az előzetes, zöld-hitelék tekintetében határozott és erélyes kézzel nyúl a rendezéshez s ezáltal a magyar kisgazdatársadalom széles rétegeit menti meg a zöldhitelek útján való kiuzsorázástól. A kultusztárca kérdéséhez végtelen nehé?. hozzászólni, akár pro, akár contra. Ügy érzem, hogy a kultusztárca beruházásai tekintetében a mai nemzedéknek végtelen nehéz véleményt 51*
