Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-84
310 Az országgyűlés felsőházának SU. ülése nyilvánítani; e telkintetben majd a történelem fogja eldönteni, helyesek voltak-e azok, vagy nem. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ettől eltekintve is azonban vannak tények, amelyeket meg- kell jegyezni. Az egyetemeken kitanult ifjúságnak kenyeret adni nem tudunk. Maga a kultúrfölény nek dokumentálása pedig nem indokolja azt a nagy, súlyos és fényűző * megterhelést, amellyel az egyetemi beruházások és az egyetemek fenntartása ját. A kultúnfölénynek lehet egyik tényezője az egyetemi oktatás, ha az megfelelő magaslaton áll, de ehhez nem kellenek egyetemek. Hiszem és állítom, hogy e tekintetben maga a budapesti egyetem az ő kiváló tudósaival biztosítja a magasan kiemelkedő kultúrfölényt. Mégis a kolozsvári egyetemnek a románok által történt átvétele és azoknaik való kényszerű átadása alkalmával az egyetem akkori európai (hírnevű rektora azt mondotta, f hogy az egyetem épületeit kénytelenségből átadja, de a tudományt nem adja át. A mi kultúrfölényünk ezen szavakkal ékesen domborít tátott ki, és kétségtelen, hogy ez az egyetem hazafias és testvéri szolidaritásból iis megérdemelte, hogy megfelelőleg elhelyeztessék. De az egyetemeknek szerényebb és kevésblbé költséges, fényűzés nélküli elhelyezése és berendezése is megfelelt volna a óéinak. Félő és aggályos, hogy az^ egyetemeken a katedrán lévő tudósok utánpótlása nehézségekkel fog járni s ha a sok egyetemen esetleg a megfelelő utánDÓtlás hiányában gyengébb kaliberű emberek is tanszékhez jutnak, ez jelenleg biztosítva lévő kultúrfölényünknek nem lesz előnyére. Hamar megtörténtek a nagymérvű beruházások, úgyhogy azt lehet mondani, hogy az egyetemek 'költségvetése túlméretezett, az egyetemek évi szükségleteinél kell megfelelő redukciókat foganatba venni. Amikor ezeket megállapítom, el kell ismernem, hogy a kultuszkormánynak az a tevékenysége, iamellyel az egyetemeket fenntartotta, történelmi értékű tevékenység volt, éppúgy. mint a nagy magyar Alföldnek népiskolákkal való betelepítése is a történelem lapjaira kívánkozik. Ez lesz az ország kulturális erejének és felemelkedésének mindenkori biztos alapja. Az Olaszországgal fennálló barátságos helyzetünk kedvező alkalmat nyujit az olasz viszonyoknak mélyreható tanulmányozására. Ha miaga a fasizmus mint kormánvzati rendszer még változtatással sem volna alkalmas a hazánkba való átültetésre, mégis az állami költségvetés szempontjából érdekes és hasznos volna szak- és hivatalos tényezők által tanulmányozni és kutatni, hogy 'miképpen érte el Olaszország a maga "emelkedő, nagy katonai kiadásai dacára azt, hogy az utóblbi 5—6 év alatt állami költségvetését csaknem a felére tudta redukálni, amikor viszont nálunk a szanálás kezdete óta a költségvetés kiadási tételei csaknem kétszeresükre emelkedtek. Kétségtelen, hogy igen sok lényeges eltérés van a két ország helyzete, szükségletei és kötelezettségei között, mégis az olasz redukciók hasznos útmutatással szolgálhatnának nekünk is arra, hogy hol lehet és hol kell a redukciót tűzzel-vassal keresztülvinni. Ebben a tekintetben ajánlom tehát az olasz példa követését. Minden tétel, amely komoly állami célokat nem szolgál, törlendő, minden fényűzés mellőzendő; a legnélkülözhetetllénebb szükségletekre, a legszükségesebb kiadásokra szabad csak fedezetet eng*edni. A magasan dotált állások automatice csökkentendők, mert hiszem azokat a feladatköröket alacsonyabb fizetési osztályban lévő szakemberek éppen olyan jól el tudják látni. A státusban a magasabb fizetési osztá1930. évi június hó 26-án, csütörtökön. lyoknál tehát feltétlenül egy csökkentő tendenciának kell érvényesülnie. A reprezentatív dotációlkat az egész vonalon a legminimálisabb mértékre kell szorítani, a szubvenciós rendszert teljesen ki kell küszöbölni. Ha a, kormány az ezekre fordított kiadások egy részét az állami üzemekbe fektetné be, akikor ez azokban az üzemekben nagy fellendülést, lényeges többletjövedelmet eredményezhetne az államháztartás javára. Csak produktív beruházások eszközölhetők. Az ország jövőbeli pénzügyi egyensúlya csak akkor lesz fenntartható, ha, az új állami kölcsön az utolsó fillérig hasznos beruházásokra fordíttatik. Bízom abban, hogy a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága ezeknek az elveknek teljes mértékben és teljes erejével igyekszik érvényt szerezni, bár azt is koncedálom, hogy a most tárgyalt állami költségvetésnek, és annak keretén belül az egyes tárcák költségvetésének összeállításánál kemény, szívós munkát és küzdelmet kellett kifejtenie még azért a csekély megtakarításért is, amely elérhető volt. E tekintetben a költségvetés részleteire nézve a pénzügyi bizottság jelentése értékes kimutatásokat tartalmaz, amelyeket készséggel magamévá teszek. A felhatalmazási javaslatot illetőleg a kialakult helyzet, folytain szükségtelennek látom egy korlátlan hitelátruházási jognak a kabinet részére valló engedélyezését. Az állam pénzügyi gazdálkodása szempontjából ezt a jogot a legszűkebb korlátok közé; kell szorítani, bár egy erélyes és gerinces pénzügyminiszter a hitelátruházásoknak legkisebb terjedelemre való szorítását képes keresztülvinni. De befejezem! Az egész költségvetés bonitása az adófizetők vállain nyugszik. Minden idők költségvetésének megállapításánál gondolni kell az adófizetők hősies önfeláldozására, gondolni kell arra, hogy ezeknek az adófizetőknek terhein a szerénységnek bevezetésével, ha kell. lemondással, de teljes erőnkkel könynyítenünk kell. (Helyeslés.) A kormánynak olyan mértékű megbecsülés jár ki, amilyen mértékben ő az államot alkotó népet megbecsüli. Azt szerfetném, hogy a kormány minden gondolata és ténye a magyar nép legnagyobb megbecsülése legyen, és hogy mindenki a kormánynyal szemben is azt a teljes reverenciát érezhesse, amellyel az egyetemes magyar nép iránt viseltetik. Egy ilyen nemzeti közszellem és kormányzati szellem megvalósíthatását kívánom elősegíteni tehát akkor, amikor az előttünk fekvő állami költségvetés becikkelyezéséhez és az appropriáció megadásához hozzájárulok. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Van-e még valaki szólásra feljegyezve? Kühne Loránd jegyző: Nincs már senki serai szólásra feljegyezve. Elnök: Miután már senki sincs szólásra feljegyezve, kérdem, kíván-e még valaki az általános tárgyalás keretében a pénzügyi bizottság jelentéséhez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, az általános vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr ő excel! énei áj át illeti a szó. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök TJr! Mélyen tisztelt Felsőház! (Halljuk! Hátijuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a parlamentáris tradícióknak megfelelőlég az általános vita bezárása után szót kérjek azért, hogy a vita folyamán elhangzottakra a magam részéről reflektálhassak. (Halljuk! Halljuk!)
