Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-84

Az országgyűlés felsőházának 8£. ülése vagy sem. Említettem azt az esetet, hogy meg fog történni, mint ahogy tényleg megtörténik a vármegyei törvényhatóságoknál, hogy fizikai lehetetlenség egy nagy vármegyét egészségügyileg adminisztrálni és a mellett még magángyakorlatot is folytatni. De megtörténhetik a városnál is, hogy a törvényhatóság azt mondja: nem engedem meg a főorvosomnak a magángyakorlatot. Akkor sem sikerül elérni azt a logikai konzekvenciát, hogy az állás erkölcsileg egyenrangú legyen a főügyészivel. Semmi akadálya sem lett volna tehát annak, hogy ezek szerint a tiszti főorvos is a VII. fizetési osztályba menjen fel. Sajnos, ezt nem sikerült elérni. Nem állunk különben a kórházi főorvosok dolgával sem. A kórházi főorvosoknál is szintén régesirégi tradíciók alapján fejlődött ki^ a jelenlegi úzus, tudniillik az, hogy a kórházi főorvosnak megvan a maga privát gyakorlata és abból éljen meg, majd kap fizetést, annyit, amennyi féligmeddig a tisztséggel jár, azonban mint a tiszti orvosi szolgálatnál, ma a kórházi főorvosi állás oly halmazatát vonta maga után a munkának, amely halmazat csakis nagy Önfeláldozással végezhető el és nagy időveszteséggel jár. így azután az a bizonyos imputait nagy gyakorlat, amelynek cégére alatt meg lett vonva az az anyagi előny, amelyre jogosultságuk lett volna, teljesen elesik. A jelenlegi kórházi főorvos, mint az országos pályázatoknál látjuk, a X. fizetési osztályba kezdi működését. Mi az a X. fizetési osztálya Készpénzben kifejezve 170 pengőt jelent, valamivel többet, min't a díjnok fizetése. A népjóléti minisztérium 1926-ban rendezte a kórházak ügyét és két klasszist állított fel. Az egyik klasszisban a kórházi ellenőr szintén a X. fizetési osztályban kezdi működését, éppen úgy, mint a kórházi főorvos, az a főorvos, aki bizony nem úgy lesz főorvos, hogy ma leteszi a vizsgát és holnap már főorvos, hanem keserves tanulmányok, néha évek munkája, klinikán való súlyos szolgálat után nyeri el az állást. A kórházi ellenőrnek a minősítésről szóló törvény értelmében egyéb kvalifikációra nincsen szüksége, mint érettségire és államszámviteli vizsgára. Ha azt hinnék, hogy talán ez a vizsga olyan komplikált, mint például a tisztiorvosi, ahol hónapokat kell tölteni az illetőnek, míg a bizonyítványt elnyerheti, akkor az illető nagy tévedésben van. Untig elégséges az, mikor az illető ki lesz nevezve, ha két éven belül leteszi az államszámviteli vizsgát. De ha be van írva valamelyik egyetemre, akár jogira, akár a közgazdaságira, akkor már félév múlva leieheti és véglegesen kinevezhető. Azonközben azonban szolgálatot teljesít. Most méltóztassék összehasonlítani a kettőt. Az orvosi pálya, mire valaki főorvos lesz, legalább nyolc esztendőt vesz igénybe. Nyolc esztendő áll tehát szemben a hat^ hónappal és a materiális és erkölcsi eredmény mégis ugyanaz, vagyis a kórházi ellenőr egy klasszisba kerül a kórházi főorvossal. De vannak más sérelmek is, amelyek a kórházi orvosokat érintik. A többi között ez, az egyetlen szakmája a közigazgatásnak, amelytől a kereskedelemügyi minisztérium konzekvensen megvonta a vasúti kedvezmény jogosultságának megadását. S mire hivatkozott'? Személyesen volt alkalmam ismételten küldöttségeket vezetni a kereskedelemügyi miniszterekhez. A válasz mindig az volt, hogy a FELSŐHÁZI NAPLÓ. V. 1930. évi június hó 26-án, csütörtökön. 307 kórházi orvos nem közigazgatási tisztviselő s ennélfogva, miután abban a listában, amelyen a köztisztviselők fel vannak terjesztve a kedvezményes jegy megadására, elő nem fordulnák, ebben a kedvezményben nem részesíthetők. Ezit az okoskodást azoxiban némileg megzavarta éppen ő naigyméltóságának igen t. Elnök urunk elnöksége alatt hozott hatásköri összeütközési bírósági határozat, amely a legkategórikusabban kimondotta azt, hogy a kórháznak minden tisztviselője köztisztviselő. Most már tehát ez a vesszőparipa elesett, ezen nem lehetett nyargalni, tehát a legutolsó leirat, amikor ezelőtt pár évvel szintem kérvényezték a vasúti jegykedvezményt, már máskép szólt. Szólt nevezetesen arról, hogy az Államvasút nagyon le van szegényedve és nincsen abban a helyzetben, hogy a kedvezményt megadja. Igaz, hogy az Államvasút nem mutat fel fényes anyagi eredményeket, hiszen a költségvetésben körülbelül hárommillió deficit mutatkozik, de azt hiszem, hogyha ez az intézmény, amely 1930-ban mintegy 232.000 kedvezményes jegyet osztott ki, annak a 40 magyarországi kórház tisztikarának is megadná a kedveziményt, ez költségvetési egyensúlyát nem borítaná fel. Ezért ezt a kérdést a kereskedelemügyi miniszter úr őmagyméltósás'ának figyelmébe ajánlom, hoffvha majd ismét jönnek a kórházi orvosok, mert fognak jönni, legyen kegyes megszívlelni ezeket a mozzanatokat s megadni nekik a kért kedvezményt. Ami a kórházi orvosokat illeti, hogy miért hoztam elő ezt a kérdést, talán azért, mintha azt tételezném fel, hogy a népjóléti miniszter úr ő nagyméltósága ezt nem tudja?! Dehogy is, ő nagyon tudja! Vagy talán azért, mintha nem tételezném fel ő nagymétlóságáról. hogy segíteni akar? Ez sem állhatja meg a helyét. Mert hiszen, aki ő nagyméltóságának azokat a magaslendíüietű szárnyaló szavait hallotta, amelyeket a szombathelyi kórház felavatása alkalmával hallatott, meg van győződve arról, hogy egész lelkületében osztja a magyar orvosi kar sérelmeit, csak, csak... itt aztuán jön egy gondolatjel, anyagi körülmények gátolják. Én nem azt kérem ő nagyméltóságától, hogy máról-holnapra segítsen ezen, hanem azt, hogy mihelyt az ország anyagi körülményei megengedik, ezen a helyzeten szintén változtatni legyen szíves, > (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) A népjóléti miniszter úr tárcájának van egy súlyos betege és van egy rekonvaleszcense is. A súlyos beteg az Országos Betegápolási Alap terhére ápolt betegek kérdése. Ez erre az évre bizonyos összegben lett átalányozva minden kórház részére. Most még nem ütött ki a krízis, mert, még telik belőle, még csak az év felénél vagyunk. De előre megmondhatom, hogy mire az év vége bekövetkezik, ezen összegből kijönni egyáltalában lehetetlenség lesz. Ezért isimét nem ő nagyméltóságát teszem felelőssé, mert hiszen tudom, hogy a népjóléti miniszter úrnak kezeit a pénzügyminiszter úr kötötte meg, csak arra akarok rámutatni, hogy ez olyan lehetetlen helyzetet teremtett, amelyre azt mondhatom, hogy a kommunizmusnak ad gyujtóanyagot. Mert méltóztassék elképzelni egy szenvedő beteget, alki testi nyomorúságban sínylődve kénytelen kórházi ápolást igénybevenni. Hely nincs, felvenni többet nem szabad, mi tehát a következmény? A kórház küszöbére kell kirakni és tessék ott boldogulni. Hogy ez 51