Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-84

304 Az országgyűlés felsőházának 8Ú. ülése 1930. évi június hó 26-án, csütörtökön. a jövőben lehetetlenné tennék. De ebiben a rendelettervezetben még olyan súlyos ^ kikötések is vannak, ïamelyek szerint csak az vállalkozhatik ennek a bacon-nak előállítására, akinek 200 négyzetméter területű hűtője van és vasbetonmedencék állanak rendelkezésére olyan nagyságban, amelyek legalább 200 félsertés befogadására képesek. Ez olyan rendelkezés, amely a gyakorlati életben és különösen kezdő vállalkozásnál lehetetlen és kivihetetlen. Ez lehetetlenné tenné, hogy a már meglévő vállalaton kívül mások is foglalkozzanak ezzel és bevezessék magukat, már pedig <a magyar mezőgazdaságnak érdeke, 'hogy ezzel minél többen foglalkozzanak, mert hiszen akkor a kereslet fokozódik és ezáltal az árak is megszilárdulnak. Az ilyen korlátozások tehát károsan r hatnának ennek ai kezdő iparnak a bevezetésére és ezért mindenesere kérem az illetékes földmívelésügyi miniszter' urat, ne engedje, hogy ilyen korlátozó intézkedések tétessenek, amelyek a magyar mezőgazdaságnak nagy kárára volnának. Örüljünk annak, ha a magyar sertéstenyésztést azzal is fokozni tudjuk, hogy az egyelőre még magyar mangalicafaj tájú sertések könnyebb' anyagát ki tudjuk vinni ésezért külföldi pénzt tudunk behozni Egy-két nagyon sérelmes rendelet látott napvilágot, főképpen a sütő- és húsiparra vonatkozólag. A sütő- és húsipar tulajdonképpen kiegészítője a magyar mezőgazdasági termelésnek, mert ezek vannak hivatva a mezőgazdasági termelés produktumait nemesíteni, minél jobbat és minél szebbet készítenek, annál nagyobb értéke lesz magának a nyersanyagnak is. Ezek a rendelkezések olyanok, amelyek ipartörvényünkbe is ütköznek azért, mert úgy a sütőipar, mint a húsipar képesítéshez van kötve és ezek a rendelkezések szabaddá teszik ennek az iparnak a gyakorlását háziipar címén, ami magában rejti közegészségügyi szempontból is azt a veszedelmet, hogy minden ellenőrzés nélkül, lakásokban és egyéb helyeken is élelmiszereket állítsanak elő' közfogyasztásra, ami. ha nincs ellenőrzés, azzal a veszéllyel járhat, hogy fertőző betegségeket lehet ezekkel az élelmiszerekkel továbbvinni. Egyáltalán veszélyes ez ott, ahol a legnagyobb tisztaság

1 van előírva a különböző rendeletekben, mert hiszen ezeket az iparágakat olyan rendeletek iszabályozzák, amelyek elŐírjják a padozatnak, a falaknak, ai gépek berendezésének mikéntjét és úgy orvosi, "mint állatorvosi felügyelet, ellenőrzés alatt állnak, úgy, hogy ezeknek betartása közérdek és . egészségügyi szempontból fontos és szükséges. Ezek a rendeletek, amelyek megjelentek, nem megfelelőek, de sarjnos, úgy vagyunk velük, hogyha valaki kritizálni meri az ilyen intézkedéseket, már valamilyen sérelemként veszik az illető urak magukra, .pedig akik az életben bent élnek és gyakorlati dolgokkal foglalkoznak jobban meglátják a hibákat, sérelmeket és nemcsak joguk, de kötelességük is rámutatni ezekre a sérelmekre addig, amíg ezekből nagyobb bajok nem származnak. Ká kellett tehát mutatnom erre is és kérem a magas kormányt, hogy ezeket a rendeleteket vegye revizió alá, mert nem szabad ellenőrzés nélkül közfogyasztásra bocsátani élelmiszereket, mert hiszen ahhoz, hogy a maiguk részére hogyan csinálják, vagy miképpen állítanak elő valamit, ahhoz senkinek semmi köze, de annak ellenőrzése, hogy a köz részére miképpen állítják elő az élelmiszereket, fontos hatósági feladat. Kérem tehát a magam részéről és a szakmák részéről, hogy szíveskedjenek ezeket a rendeleteket revizió alá venni, illetve visszavonni. Mindenesetre rá! kell mutatnom arra, ami az országgyűlés Képviselő!házába>n elhangzott, hogy tudniillik Kállay Miklós államtitkár úr a húsipari rendeletre azt mondotta, hogy ez nem érinti a húsipart azért, mert hiszen a falvakban húsiparos úgy sincs, akinek ez kárára és ártalmára volna. Márpedig mindnyájan tudjuk és mindenki tudja, hogy igenis van mindenhol, és ott, ahol ezt szabadjára engedik, ez közegészségügyi, de Mlamhjájztartási szempontból is veszélyes, mert hiszen ezek azokat az adókat, terheket nem viselnék, amelyeket az iparosoknak, kereskedőiknek viselniök kell. Ezeket a szempontokat szem előtt tartva, kérem, kegyeskedjék ezeket a rendeleteket visszavonni. A magam részéről a költségvetést elfogadom, hiszen nem lehet ellene kifogást tenni, mert mindarra, ami benne foglaltatik, az államháztartásának szüksége van. Arra kérem a kormányt és minden illetékes tényezőt ebben az országban, hogy az iparnak és kereskedelemnek ebben a nyomorult heílyzetében mindazokat az üzemeket, amelyek nem nagyüzemek, nem monopolisztikus üzemek, amelyek az iparnak és kereskedelmnek versenytársai, szüntessék meg, mert hiszen közadókból, olyan adókból, amelyeik az illetőktől származnak, verseny vállalatok at fenntartani nem egészen helyes, és bár kevés munka van ebben az országban az ipar és kereskedelem részére, de azt a munkát, amely rendelkezésre áll, bocsásisiájk az ipar és kereskedelem rendelkezésére, mert az ipar és kereskedelem nem akar mást, mint munkálkodni, dolgozni és a közterheket, amellyek ráhárulnak, becsületesen viselni is. Az a meggyőződésem, és szerintem mindenkinek az a meggyőződése, hogy a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem boldogulása az ország boldogulásált jelenti, ezeknek boldogulását tehát mindenképpen elő kell mozdítani. A költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Ilosvay Lajos ő méltósága. Ilosvay Lajos: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Nem szólam, hanem valóság lesz az, hogy néhány perc alatt végezni akarok azzal a tárggyal, amelynek érdekében felszólalok, s mely különösen a költségvetésnek a mezőgazdaság javítására vonatkozó részletére vonatkozik. Tegnap a magyar vegyészeti gyárosok országos egyesületének közgyűlésén jelentem meg, ahol annál a régi kapcsolatnál fogva szoktam résztvenni, hogy több, mint egy félszázada közreműködöm azon, hogy a vegyészeti iparág szilárd alapokra legyen helyezve Magyarországon. Ott a magyar vegyészeti ipar jelenlegi sivár helyzetének megbeszélése alkalmával megállapították, hogy az ipari tenmelésd viszonyok megjavításának egyetlen lehetséges feltétele a mezőgazdasági termelés fokozása és jövedelmezővé tétele. Nyomatékosan hangsúlyozták azt az óhajtást, vajhia a kormány minden eszközzel arra törekednék, hogy a mezőgazdaság jövedelmezőségét biztosítsa és a mezőgazdák vásárlóképességét fokozza. A különféle termelési ágak természetüknél fogva kapcsolatban és kölcsönhatásiban állanak egymással, és az egviknek a hanyatlása okvetlenül magával vonja a ' másiknak a hanyatlását. A kapcsolat minden iparág és a mezőgazdaság között fennáll, de egyetlenegy iparágnál sem olyan mértékben, mint a vegyészeti iparnál, úgyhogy a kettőnek egymás mellett való boldogulása csak akkor lehetséges, ha mindkettő megtalálja megélheté-