Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-84

Az országgyűlés felsőházának 8U. ülése 1930. évi június hó 26-án, csütörtökön. 303 reparálják a hibát, mert hiszen ez nem nagy dolog, nem életbevágó dolog. De legtöbb esetben presztízskérdést csináltak ebből és nem változtatnak a rendeleten, még akkor sem, ha meggyőződést szereztek róla, hogy a rendelkezéseknek egyes részei nem egészen megfelelők. Ebben az esetben egyes kívánságok merültek fel. A rendeletben tudniillik az áll, hogy ilyen márkázott zsírt külföldre csak annak szabad exportálni, akinek márkázási jogosultsága van. A márkázási jogosultságot megadni annak, aki zsírt termel, vagy zsírral egyáltalában valamiképpen manipulál, helyes. Hogy azonban a kereskedőnek, akinek semmi egyebet nem kell tennie, mint az állam által márkázott árút kivinni, szintén márkázási jogosultság kell ahhoz, hogy kivihesse az árút, ez természetellenes, ez korlátozza a szabadkereskedelmet és kárára van az exportálásnak, mert hiszen minél többen foglalkoznak ezzel, minél könnyebben foglalkoztatnak ezzel a kivitellel, annál többet lehet kivinni, annál jobban lehet felkeresni a külföldi piacot és annál jobban lelhet azokat áruval ellátni. Maga a földmívelésügyi miniszter úr is belátta, hogy ez nem olyan rész, amelyet javítani ne lehetne és mégis — bár már egy esztendeje a rendelet kibocsátásának — a reparálás nem történt meg. Egy másik sérelméé része ennek a rendeletnek az, hogy a márkáiban magában benne kell lennie az előállító, illetve márkáztató nevének. Most már az a szokás, hogy a külföldi vevő nagykereskedő egy vagóntételt vesz meg és ezt a vagóntételt azután szétosztja a maga kis vevői között. Az a kis vevő, aki a nagykereskedőtől kapja az árut, megtalálja abban a márkálban az illető budapesti, vagy szegedi, vagy más előállító nevét és azután azt tartja, hogy miért kell nekem attól a közvetítő nagykereskedőtől vennem s esetleg felkeresi maga az illetőt. Ez nem volna kárára magának az ügynek, mert hiszen ezt is keresztül lehetne vinni, sőt egyenesen előnyös volna. Itt azonban egy másik hátrány van, amely a detail-, a csomaigtáru szállítását megakadályozza: a prémium vissza térítés. Tudnunk kell, hogy a márkázott áru kivitele után prémium jár és pedig a zsírnál 18 pengő. Prémiumvisszatérítés azonban csak vagóntételeknél történik meg, ha tehát valaki 10—12—15 métermázsát szállít ki, az után prémium nem jár. Ez tehát lehetetlenné teszi a darabáruforgalmat, lehetetlenné teszi azt, hogy az a kiskereskedlő, a detaillisfca külföldön közvetlenül a magyar kereskedőtől, vagy termelőtől szerezze be az árut, ami nagyon hátrányos azért, mert hiszen kétségtelen, fyogy az ilyen darabárunál magasabb arakat is lehetne eUétrni. Erre azonban a magyar kereskedelem azért nem válllalkozhatik, mert a 18 pengős árkülönbözet olyan óriási nagy, amely lehetetlenné teszi, hogy ő ezzel a cikkel ilyen formáiban foglalkozlhassék. Egyrészt ennek a rendszernek a megszüntetése^ - hogy csak vagóntételeklben szállított áru után jár prémium, másrészt annak a rendszernek megszüntetése, hogy a zsírmárkázó neve kell hogy benne legyen a márkában, igen fontos lenne azért, mert ez a kereskedelemre, de egyáltalában az egész ügyre káros. Ennek megszüntetése semmiféle hátránynyal nem jár, mert ha szükség van valami jelzésre arra vonatkozólag, hogy azt a márkázást ki végezte el, abban a márkában benne van a folyó- és a sorszám, amely számokból minden kétséget kizárólag meg lehet állapítani, hogy ki

( termelte, ki állította elő, és utólagos reklamáció alkalmával meg lehet tudni, hogy az árut ki produkálta. Ezeknek a kiküszöbölése tehát mindenesetre fontos, szükséges és sürgős volna. Megjelent egy rendelettervezet a baconkikészítésre vonatkozólag. Lehet, hogy van, aki nem érti, mi az a bacon-kikészítés s ezért legyen szabad' elmondanom, hogy ez nem egyéb, mint a 60—80 kilogrammos sertéseknek előállítása, pácolása, belőlük a csontok eltávolítása és pácolt állapotban az angol piacokra való szállítása. Ez a művelet megindult, egyelőre csak: egyetlenegy vállalkozó az, aki ezt a szállítást produkálja. Nagyon szép eredményeket ért el, nagyon nagy hasznára vált a magyar mezőgazdaságnak és nagyon nagy hasznaira válhatna a jövőben is, mert hiszen ilyen alakban és formában kellene tulajdonképpen az országból kivinni a felesleges burgonyát, az erőtakarmányt és mindazt, amit fel kellene etetni, ezzel a s értés tenyésztést lehetne fejleszteni és előmozdítani azt, hogy amiként Dánia, Hollandia és azok a nagy államok, amelyek ezeknek a cikkeknek exportálásával foglalkoznak, a magyar mezőgazdaság- is felétetvén ezeket a termékeket, — amelyeket ma sajnos, értékesíteni alig lehet — sertések alakjában vinné ki a külföldre. Ez a vállalkozás, amely ezt a cikket produkálja és kiviszi, az első időkiben a holland és dániai előállítások alapján tisztán angol hússertésekíből készítette ezeket a bacon-okat. Magyarországon azonban a hiússertéstermelés tmiég nem olyan nagy, hogy kellő ' mennyiséget tudott volna bevásárolni és meglehetős magas árakon is kellett ezeket megvennie, úgyhogy idővel áttért arra, hogy a gyenge, fiatal, magyar mangaliicasertésekhől, ezekből a könnyű anyagokból kezdett válogatni és kivinni, amely nem príma árú az angol fogalmak szerint, azonban élvezhető, jó, kitűnő árú, mert hiszen a magyar mangalicasertés, ha talán zsírosabb is, de húsa omlósaJblb, mint az angolé, tehát odakint olcsóbb áron ugyan, de mégis jó piacot talált úgy a gyári negyedekben, mint a bányákban és a^ behajózások altkalmával és miint olcsó és jó árut szállították és vásárolták. Ez a rendelettervezet, amelyről említést tettem, elsősoriban azt mondja, hogy nem^ szabad másképpen kivinni, mint állami márkával ellátva. Ha ez a tervezet életbe lépne, akkor ez olyan rendelkezés volma, amely lehetetlenné tenné, hogy ezt a gyengébb minőségű anyagot kivihessék, lehetetlenné tenné, hogy ezt az anyagot a magyar piacon egyáltalában eladni lehetne, tehát óriási kárt okozna a magyar mezőgazdaságnak és lehetetlenné tenné azt az átmeneti átalakulást, amely kell, hogy bekövetkezzék, amelyre azonban 3—4 esztendő szükséges, hogy a magyar mezőgazda egyrészt keresztezések útján, másrészt talán egészen tiszta serte sf aj ok tenyésztésére áttérve ezt elérje és ezzel azután meghódítsa az angol piacot. Amikor már tényleg olyan anyag áll rendelkezésre, amely a príma jelzést elbírja, akkor azután lehet arra gondolni, hogy ezeket a kiváló anyagokat állami márkával ellássák, de akkor sem szabad kimondani, hogy esak kizárólag ilyen állami márkával ellátott árú mehet ki, hanem amely árú megtalálja Angliában a maga piacát, azt ki kell vinni, mert nagvon előnyös a magyar közgazdaságra, hogy ilyen gyengébb árú után is jó angol fontokat hozhasson be az országba. Ezek tehát olyan intézkedések volnának, amelyek ezt a kezdő ipart és vállalkozást