Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-84

302 Az országgyűlés felsőházának 84. ülése alkalmával latjuk, hogy Budapesten az úgynevezett törvényhatósági tanács tagjai között, a 26 tag között egyetlen kézmüvesiparos, egyetlen kereskedő nem szerepel. Márpedig minden tisztelet mellett, amellyel a társadialom minden rétegével és a foglalkozási ágak minden rétegével szemben viseltetünk, mégis csak be kell látni, el kell ismerni, hogy ennek az egész világ által megcsodált gyönyörű szép városnak fejlődésében, nagyságában valamiképpen a kereskedelemnek és az iparnak is vannak érdemei, valamiképpen a 'kereskedelem és ipar is hozzájárult ahhoz, hogy ez a város ilyen nagygyá, ilyen virágzóvá leheteti (Ügy van! ügy van!) Szükséges és méltó volna tehát az, hogy abiban a hatóságiban, albihan a törvényhatóisági tanácsiban a kereskedelemnek és iparnak is legyen az ügyekbe beleszólása, mert hiszen a közteherviselésben ezek a foglalkozási ágak meglehetősen erősen igénybe vannak véve, tehát nemcsak kötelezettségeket, de jogokat is kellene biztosítani ezeknek a foglalkozási ágaknak. (Helyeslés a baloldalon.) Ugyancsak.így vagyunk a holnap választás alá kerülő örököstagok dolgában is. Az örököstagok névsora már kinyomtatott a meghívókon és ott azt látjuk, hogy a 22 tag között egyetlenegy iparos sem szerepel és csak egyelenegy kereskedő van. azok között, akik holnap megválasztásra^ kerülnek. Nem az volt a névsor összeállításában a mérvadó, ihogy abban a törvényhatóságban az elmúlt időben ki mennyi ideig szerepelt, niondjuk, mint törvényhatósági bizottsági tag és mennyiben végezte önzetlenül é S'beosületesen a maga munkáját, hanem tisztán és csupán az volt a mérvadó, hogy milyen politikai párt tagja; semani egyéb érdemet nem vettek figyelamibe. Politikai szempontból sem szabad ilyent cselekedni és magának a kormányzatnak is ügyelnie kellene arra, hogy ilyenek ne történhessenek meg, mert hiszen a szélsőséges demagógia ezeket fel fogja használni kortéziára és ezekkel a jelszavakkal fog iparkodni a kereskedelem és ipar gyakorlóit a maga szélsőséges politikájába ibelevinni, ami semmi esetre sem lesz előnyös sem a városra, sem pedig magára az országra nézve. (Ügy van! Ügy van! a közében.) Erre tehát mindenesetre ügyelni kellene, mert hiszen ezek lesiben állnak, minden alkalmat megragadnak arra, hogy az ipar és kereskedelem nyomorúságát, ezt a mai helyzetet arra használják fel, hogy az egyenes iránytól, a középutas politikától eltérítsék az illetőket. Csak rá kell mutatnom ebben a tekintetben egy esetre. Egy nevet is megemlítek, ainely előttünk köztiszteletben részesül. Egyik kollégánkra, felsőházi tagtársunkra, az Ügyvédi Kamara elnökére, Pap Józsefre akarok rámutatni, aki csak azért nem jutott bele egyetlen egy bizottságba sem, amelyek tagjainak választása tegnap történt meg, azért nem jött be a törvényhatósági tanácsba, azért nem jött be az örököstagok sorába, mert bátorsága volt pártonkívüli álláspontot foglalni el és mint pártonkívüli fejteni ki, tevékenységét. Ilyen eseteknek nem szabad megtörténniük, ez kicsinyesség és rövidlátás, ímert ezek az esetek meg fogják magukat bosszulni. Az ipar és kereskedelem mellőzése más téren is megnyilvánul. Mi, akik a közéletben működünk s időnket a köznek szenteljük, tudjuk azt, hogy mit jelent egy érdekképviseletben önzetlenül, odaadóan működni s meg tudjuk becsülni azt, ha valakit ezért a munkáért felső elismerés, kitüntetés ér. Feltűnő és bántó 1930. évi június hó 26-án, csütörtökön. azonban ugy-e az, hogy az egyik társadalmi osztály — amely tiszteletreméltó, hiszen mi iparosok és kereskedők örülünk annak, ha a mezőgazdaságot támogatja a kormány és lehetővé teszi prosperitását, mert a mi boldogulásunk is attól függ, hogy miképpen boldogul a mezőgazdasági társadalom, mert minden attól függ, hogy mennyiben tud az költeni, mennyiben tudja az ipart és kereskedelmet igénybevenni — mondom, az egyik társadalmi osztály más elbánásban részesül e tekintetben, mint a másik. Nagyon Örülünk annak, ha azokat, akik érdekképviseleti téren Önzetlenül működnek, kitüntetésben részesítik, s ezért örültünk s örülünk annak, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesület jubileumán a kiváló, nagy kitüntetésekkel árasztották el nemcsak az érdeképviselet vezetőik hanem tisztviselőkarát is. De mit látunk azután, amikor a kereskedelmi és ipari érdekképviseletek jubilálnak? Néhány esztendővel ezelőtt a kereskedelmi és iparkamarák 75 éves fennállásukat jubilálták, a mai napon jubilálja 50 éves fennállását a miskolci kereskedelmi és iparkamara, a legközelebb a múltban rendezték meg 25 éves fennállása alkalmából az ünnepi Nemzetközi Vásárt, amely közgazdasági szempontból minden oldalról elismerten fontos és szükséges. Es itt szó sem esett róla, sehol nem olvastunk arról, hogy valamely tisztviselő vagy valamely vezető elismerésben vagy dicséretben részesült volna. Az ipar és kereskedelem művelői tehát nem részesülnek hasonló kitüntetésekben, pedig nemcsak önzetlenül végzik ezt a fontos munkát és a vezetők odaadóan szentelik idejüket annak a célnak és annak az intézménynek, amelyek élére a közbizalom állította őket. Itt azután teljes csendesség van, minden elismerés nélkül ünnepségek folynak le és ez bizony némiképpen rossz hatással van az illetőkre, az illető foglalkozási ágakra, amelyek pedig ebben az országban mégis csak tényezők, hiszen a legutóbbi napokban épnen Vass népjóléti és munkaügyi miniszter úr mondotta, hogy ennek az országnak egyik lába a mezőgazdaság, a másik a kereskedelem és az ipar. Mindkét láb egyformán viseli a testnek terhét és egyformán iparkodnak fenntartani, fejleszteni ezt a testet, mert hiszen csak az együttes boldogulás hozhatja meg ennek az országnak boldogulását. Ezekre rá kellett mutatnom, de rá kell mutatnom olyan rendelkezésekre is, amelyek nem egészen megfelelők az életnek. Itt elsősorban rámutatok arra, hogy körülbelül egy esztendővel ezelőtt életbelépett a zsírmárkázási rendelet, amely arra volt hivatva, hogy a magyar zsír minőségét megállapítva, — a magyar zsírét, amely meglehetősen nagy tetszésnek, illetve kedveltségnek örvend külföldön — azt állami márkával lássák el és ezzel az állami márkával biztosítsák odakint külföldön annak a zsírnak kiválóságát, jóságát és egészen különös voltát, mert hiszen a magyar zsírnak egészen különös tulajdonsága, íze van. A rendeletben azonban más is van. A rendeletek ugyanis sok esetben olyanok, amelyek az életben nem mindenképpen állhatják meg helyüket, hiszen azok az urak, akik^ a rendeletet csinálják, nem élnek kint az életben és nem tudhatják, hogy mit kíván meg az élet. Ebben a rendeletben is foglaltatnak olyan részek, amelyek az életben nem állják meg a helyüket. Egészen természetes volna, hogy amikor annak belátására jutnak, hogy a renI delet hibás, azt megjavítsák és valamiképpen