Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-83

298 Az országgyűlés felsőházának S3, ülése 1930. évi június hó 25-én, szerdán. tobbterimelésnak a szolgálatába tudja állítani. Itt utalok Wialdbott Kelemen ő méltóságának és Pineaich ő méltóságának (reflexióira, ame­lyeket a 130 milliós íabebozatalá tételhez fűz­tek. Ebhez még hozzá kell tennem azt, hogy Magyarország összes erdeinek 85%-át vesztette el, megmaradt tehát 15%, de ez is esiak területi­leg, mert minőség tekintetében a visszaesés még nagyobb. Megjegyzem laat is, hogy Magyar­ország évi fanozadéka az erdőterület egy ka­tasztrális holdjára számítva 0"8 köbmétert tesz ki, Németországban az ®n*w holdra eső termelés 2'4 köbméter. Ebiből is látszik tehát, mennyire rá vagyunk szorulva arra, hogy a hazai erdők termését fokozzuk és az említett 2'4 köbméte­res szám mutatja azt, hogy ez a fokozás tény­leg lehetséges. Ehhez^ azonban elsősorban szak­tudásra van szükség, tudományosan képzett generációlkat azonban csakis jól felszerelt, min­den tekintetben kifogástalan főiskola nevelhet. Erre a tételre van szerencsém a pénzügy­miniszter úr ő nagyméltós ágának és a földmí­velésügyi miniszter úr ő nagyméltóságának magas figyelmét felhívni. Meg vagyok győ­ződve arról, hogy a pénzügymisztériumnak eat az egyedüli, t .magas nívón álló kulturális intézményét a pénaügyimdniiszter úr sem tekinti mostohagyermekinek, és bízom abban, hogy az az összehasonlítás, »amelyet a bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola és más hazai főisko­lák és egyetemek költségvetési helyzete között tettem, őt is meg fogja győzni az említett aránytalanság hibáiról, amelyeket valamikép­pen elimimálnd kelleme. Es ha szabad nelkem, mint a Felsőház igen szerény tagjának, arra nézve is javaslatot ten­nem, hogyan lehetne az államiháztartás költsé­geit, kiadásait minden erőszakos fogás nélkül, vagy legalább •• is erőszakosabb fogások nélkül esőikkentenii, ajánlom, mondassék kii az állami tisztviselőkre az egész vonalon, legalább általá­nosságban a 40 éves szolgálati kötelezettség. A 35 éves szolgálati kötelezettséget én az ország mai nyomorúságos viszonyai között luxusnak tartom (Ügy van!) és éppen azért közgazdasági hibának kell azt minősítenem. Tény az, hogy a 35 1 éves szolgálati idő (mellett is hozhatók fel méltányossági argumentumok és azokat figye­lembe is kell és lehet vanaii. Erre nézve azt a megoldásit ajánlom, bíaaissék rá a 35 évet ki­szolgált állami tisztviselőkre a választás a to­vábbszolgálat és a nyugdíjazás között. Ezzel egyrészt elejét vennők annak, hogy rokkanta­kat kényszerítsünk a továbhszolgálaitra, más­részt azonban elérnők aat, hogy jóerőben lévő, munkabíró, dolgozni tudó és akaró, kipróbált, gyakorlott munkaerők nem lennének a legkí­nosabb tétlenségre ítélve, ami sem nekik, sem az állaniniak nem válik előnyére. Hiszen ezeket hosszú éveken keresztül minden ellenszolgálta­tás nélkül kell, hogy az állam saját akaratuk ellenére eltartsa. Talán kissé különösnek látszik ez az al­ternatív megoldási tervezet, azonban én abból indulok ki, hogy az emberi munkabírás és an­nak felső határa teljesen az egyénhez szabott individuális dolog. (Ügy van!) Éppen ezért az állami szolgálat, illetve a szolgálati idő meg­szabásában is helyesebb a merev sablon he­iyeti^ olyan rendszert teremteni, amellyel hozzá lehet simulni a való életnek a termé­szetéhez, törvényeihez, követelményeihez és amely által egyrészt elejét vehetjük a merev sablon alkalmazásából származó hátrányok­nak és veszélyeknek, másrészt pedig lehetővé tesszük az alkalmazkodásban rejlő előnyöknek jobb kihasználását. Az is tény, hogy a szolgá­lati időnek ilyen, bár csak részleges feleme­lése átmenetileg, de csakis átmenetileg né­hány évre, kellemetlenül érinthetné azokat, akik ma éppen az állami szolgálatba való be­lépésre várnak, vagv akik esetleg kinevezés előtt állanak. Nézetem szerint azonban az államháztartás és a hozzáfűződő nagy érde­kek szempontjából mégis csak fontosabb kö­rülmény az, hogy a mai nyomasztó nyugdíi­terheket csökkentsük, mintsem hogy ilyen egyéni érdekeket respektáljunk. Hiszen a szol­gálati időnek a felemelése terén már történ­tek is bizonyos kezdeményező lépések. Néze­tem szerint azonban kívánatos volna az erre vonatkozó rendszer generális kidolgozása és általános életbeléptetése. A költségvetést egyébként abban a re­ményben fogadom el, hogy észrevételeim ille­tékes helyen méltánylásra fognak találni. (He­lyeslés.) Elnök: Az idő előrehaladván, a vitát meg­szakítom. Legközelebbi ülésünk holnap, folyó hó 26-ika> csütörtök délelőtti 10 órájára tűzöm ki, amelyen folytatni fogjuk a pénzügyi bizott­ság jelentésének tárgyalását az 1930—31. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyában. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvé­nek hitelesítése. Kérem a jegyző urat, hogy a jegyzőköny­vet felolvasni szíveskedjék. Bezeréd'j István jegyző: (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Észrevétel nem tétetvén, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést be­zárom. (Az ülés végződik délután 2 óra 5 perckor.) Hitelesitik : Jalsoviczky Sándor s. k. Dr. Kaltenecker Viktor s. k. naplóhitelesítÖ-Mzottsági tagok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom