Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-83

Az országgyűlés felsőházának 83. ülése 1930. évi június hó 25-én, szerdán. 297 megcsonkítás, a gazdasági krízis, a különböző nehézségek mellié még felekezeti háborút is, vagy kultúrharcot, amely Magyarországnak végét jelentené. Ezért voltam bátor felemlíteni ezt a gondolatot, azért hoztam ide a költségvetési vitába és amikor megköszönöm a magam részéről és aláírom azokat az emelkedett szép szavakat, amelyekkel Ravasz László ezt a gondolatot felvetette, (Éljenzés.) én a magáim részéről a katholikus ember őszinteségével és becsületességével elmondottam ezeket, hogy Isten kegyelmével legyen tényleg Magyarországon felekezeti béke és Isten óvja mes a magyar hazánkat ettől a legszörnyűbb veszedelemtől. A költségvetést egyébként elfogadom. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik Fekete Zoltán ö méltósága. Fekete Zoltán: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Előrebocsátom, hogy nem a költségvetés komplexusával kívánok foglalkozni, csupán csak egy részletkérdéshez kívánok hozzászólni. Ez talán az általános vitának szellemével bizonyos tekintetben ellenkezik, azonban úgy érzem, hogy annak az intézménynek érdekében, amelyet itt képviselni szerencsém van, rá kell mutatnom a költségvetésnek egy, olyan pontjára, amely nézetem szerint, legalább is a jövőben, reparációra szorul. Amint tudjuk, a pénzügyminiszter úr kimondotta a költségvetési kiadások csökkentésének elvét. Ez a csökkentés kereken 30 millió pengőt tesz ki, ami az idei költségvetéshez képest körülbelül 2%-os megtakarítást jelent. A dolog természete hozza magával, hogy ezt a csökkentést nem lehetett arányosan elosztani az egyes tételek között, hiszen tudjuk, hogy vannak egyes kiadási fejezeteknek olyan tételei, amelyek még emelkedést mutatnak az ideivel szemben. Hogy azután azt a 2%-ot hogyan ütötték le az egyes tételekből, milyen elvek szerint, ,azt a részletekbe menőleg nem tudhatom, azonban az a .benyomásom, hogy ebben a redukálási műveletben itt-ott az ötletszerűség is szerepet játszott. Bár a takarékosság elve ellen általánosságban nem lehet kifogást emelni és -a pénzügyminiszter úrnak ez a kezdeményezése az ország közvéleményében általános helyesléssel és elismeréssel találkozott és bár ez a 2%-os csökkentés .magában véve nem is mondhlató nagyon soknak, azért egyes tételeknél mégis olyan súlyos relatív eltolódásokat okozott, amelyek bizonyos intézmények létérdekeit érintik, vagy legalább is ezeket az intézményeket fejlődésükben, munkálkodásukban a közérdek nyilvánvaló kárára megbénítják és hátráltatják. Ezt a hitelleszállítást a kultusztárca sem kerülte el. A kultusztárca jövőévi költségvetése mintegy 3-8%-kal kisebb az ideinél. Az egyetemekre és. műegyetemekre együttesen mintegy 3*9% redukció esik. A földmívelésügyi minisztérium alá tartozó állatorvosi főiskoiláiniaik jövőévii (költségvetése az ideivel szemben 2%-os, a gazdasági akadémiáké 1-2%-os visszaesést mutat. Ezt a hiányt mindenesetre meg fogják érezni ezek az elsőrangú kulturális intézményeink, azonban az 1—4%-os hitelredukció elvégre még csak elviselhető volna. Ezzel szemben a soproni m. kir. bányamérnÖki és erdőimérnöki főiskola, amely a pénzügy, illetve a földmívelésügyi miniszter főhatósága alá tartozik, de amelynek kiadásai a pénzügyi tárca keretébe vannak beillesztve, ezekkel az említett főiskolákkal és egyetemekkel szemben valóban óriási rövidséget szenPELSÖHÁZI NAPLÓ. V. ved, amennyiben az idei költségvetésben szereplő 1,023.000 pengős előirányzattal szemben a jövőévi mindössze 661.000 pengőt tesz ki, ami 35%-os visszaesést jelent. Ez a szám ebben a beállításban talán magát a pénzügyminiszter urat is meglepné, még jobban meglepte azonban a bányamérnöki és erdőmérnöki főiskolát, mégpedig, mondanom sem kell, igen fájdalmasan lepte meg annál is inkább, mert erre a súlyos operációra előkészítve egyáltalában nem volt, s éppen ebben a körülményben látom én az ötletszerűségnek egyik jelét. A bányamérnöki és erdőmémöki főiskola a cseh invázió következtéuen hagyta el Selmecbányát, ősi fészkét, azt a helyet, ahol mint Magyarországnak legelső és kevés híján egész Európának és az egész világnak legelső technikai irányú főiskolája működött már 1763 óta. A menekülés következtében ez a S2épmultú, jól felszerelt intézmény koldusbotra jutott, csaknem mindenétt elvesztette és az első 5—6 év alatt valóban csak a legnagyobb nélkülözések között, de mindamellett a legnagyobb ügyszeretettel vette ki részét az ország talpraállításának munkájából. Az utóbbi években a főiskola a költségvetésben aránylag elég szép, elég figyelemreméltó összegekkel szerepelt, átmeneti, illetve beruházási összegek címén, melyeknek céljuk a főiskola felszerelése volt. A tanári karnak igazán önzetlen buzgalmán kívül főleg ezeknek az összegeknek volt köszönhető, hogy a főiskola ma már ott tart, ha ez a megértő támogatás még csak néhány évig segítené, akkor ismét elfoglalhatná méltó helyét a hasonló célú és irányú európai kultúrintézmények között. És most ebben a haladásban, ebben az örvendetes fejlődésben állítja meg egyszerre az a tollvonás, amely az idei költségvetésben szereplő 340.000 pengős beruházási tételt egyszerre, minden átmenet, minden fokozatos csökkentés nélkül törölte, nem törődve azzal, hogy a megkezdett munka még nincs befejezve^ és hogy a főiskola talpraállításának folyamatát ez a váratlan tollvonás igen súlyosan megzavarta. Sőt még a személyi ?,S dologi hiteleknek a rovatán is történt mintegy 22.000 pengős redukció, ami a tanszékeket, amelyeknek a beszerzésekre szánt havi dotációja úgyis igen minimális, igen súlyos nehézségek elé állítja. ' Egyéb részletekbe itt most nem kívánok bocsátkozni, mert hiszen azokra nézve a kormány illetékes referensei bármikor megadhatják a felvilágosításokat. En megértem a pénzügyi kormányzatnak azt az igyekezetét, hogy annak az elvnek, amely/et ő mondott ki, tudniillik az 5% -os redukció elvének, elsősorban a saját tárcája keretében igyekezett érvényt szerezni és azt az 5%-os redukciót a pénzügyminiszter a saját tárcájában tényleg minden rendelkezésre álló eszközzel és módon végre is hajtja. Azonban, mint az előbbi példa is mutatja, ez nem ment erőszakos fogások nélkül, amelyek pedig könnyen negatív irányba billenthetik ennek a számításinak a mérlegét. A bányannérnöM és erdőmérnöki főiskolára ennek a esonika hazának is elvitathatatlan szüksége van, hiszen a föld mélyében regio értékeknek, kincseknek kiaknázására ma jobban rá vagyunk utalva, mint valaha. A széntelepek, a földgáz, földolaj és egyéb ásványi telepeknek a feltárása és a termékek gazdaságos felhasználása, feldolgozása tudományosan képzett bányász- és kohász-szakembereket kíván meg. Az ijesztő mértékű fabehoaatalnak csökkentése pedig olyan erdőimérnöki gárdát követel, amely a tudomány minden eszközét a hazai 4»