Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-83
Az országgyűlés felsőházának 83. ülés módot arra, hogy ezen a bajon segítsünk. A borfogyasztási adó eltörlésének legnagyobb akadálya tudniillik az a sajnálatos körülmény, hogy ez a községek és városok háztartásának egyik tételét alkotja. Ez azonban nem áthidalhatatlan akadály és kell, hogy a kérdés komolyságának megfelelően erélyesen kézbevétessék ez a megoldás. Már több ízben volt alkalmam rámutatni arra, hogy a másik, sokszor hangoztatott ellenvetés sem helytálló és ez az, hogy a borfogyasztási adó eltörlése nem annyira a termelő, hanem a kereskedő érdekében áll. Itt is tévedés forog fenn és iparkodni fogok ezt eloszlatni. Bocsánatot kérek, hiszen én ezt már töblb ízben voltam bátor elmondani, (Halljuk! Bálijuk!) de nem tudom, megértettek-e engem vagy nem? Megpróbálom tehát ezt mégegyszer megmutatni, mert a kormány részéről itt mindeddig nem találtam megértésre. Ahogyan a leszüretelt bor a gazda pincéjébe kerül, ez a bor már törvényileg meg van terhelve a borfogyasztási adóval. A vevő, aki érdeklődik a bor iránt, nagyon jól tudja, hogy mennyivel van a borfogyasztási adó címén megterhelve. Ha tehát ennek a bornak ára, — mondjuk 50 fillér volna és a borfogyasztási adó 19 fillér — ahogyan tényleg 19 fillért tesz ki — akkor ez a bor törvényileg meg van terhelve már 19 fillérrel épúgy, mint az a mezőgazdasági ingatlan, amely 800 pengőt ér holdanként és amelyre 300 pengő teher van telekkönyvileg Ha ez a tulajdonos eladja a földjét, nem kap érte 800 pengő vételárat, hanem csak 500 pengőt, mert 300 pengő elmegy a teher törlesztésére, éppúgy a vevő kénytelen lesz lekaikulálni az általa kínált borárból a borfogyasztásiadót és csak az apasztott árat tudja a termelőnek megfizetni. Ha pedig ez így van, akkor az következik ebből, hogy a borfogyasztási adót igenis a termelő fizeti és minden más beállítás nem helytálló. (Ügy van! Ügy van! a középen-) Még egy kérdést kell itt az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úrhoz intéznem és ez az: a földmívelésügyi miniszter úr vállalhatja a felelősséget azért, hogy ha ma az Alföldön 20 filléres borárak vannak, hogy ez a 20 filléres bor 19 filléres, tehát 100%-os fogyasztási adóval legyen megterhelve 1 ? Ha bírja, akkor irigylem a teherbírását. Ha ez most így van, ahogyan én bebizonyítottam, akkor szembetűnik a borfogyasztási adó hihetetlen igazságtalansága is. Vagy talán igazságos az, hogy a legsúlyosabb exisztenciális krízissel küzdő magyar szőlősgazda, akiről kimutattam, hogy igenis ő fizeti a borfogyasztási adót, hozzájáruljon olyan háztartások fenntartásához, amelyekhez semmi köze sincsen 1 ? Milyen jogon akarják a szőlősgazdákra hárítani a községek háztartásának fenntartását? Mért sza.badúljon a teher alól a más foglakozással bíró, éppen csak a szőlősgazdák terhére? Ez olyan furcsa mentalitás, hogy' ezt egyáltalán nem lehet^ megérteni és ellentétben van minden igazságérzéssel, minden méltányossággal. De a községi háztartások is teljes bizonytalanságban élnek e mellett a lehetetlen helyzet mellett és maguk kívánják ennek megváltoztatását. A magyas szőlősgazdák nevében tehát ismételen kérem a kormányt, hogy minél előbb szüntesse meg ezt az igazságtalan, sérelmes és egyben gazdaságilag tarthatatlan rendszert, és a községi háztartások újjászervezése alkalmával törölje végleg az odiozus borfogyasztási adót, amely a szó FELSŐHÁZI NAPLÓ. V. 1930. évi június hó 25-én, szerdán. 293 teljes értelmében a tönk szélére juttatta a magyar borgazdaságot. (Ügy van! a középen-) Itt még hivatkozom Németországra, — ugyebár mindig a külföld után szaladunk — amelyszintén nincs rózsás .gazdasági viszonyok között, és amely négy év előtt a borfogyasztási adó teljesen eltörölte. De még egyéb sok tennivalónk van a szőlősgazdák megmentése érdekében. Örömmel tapasztalom, hogy a sürgősen foganatosítandó intézkedések tekintetében nagyrészt teljesen egyet tudok érteni az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úrral és hogy számíthatunk megértésére és áldozatkész támogatására. Csak egyre van szerencsém felhívni az igen tisztelt miniszter úr figyelmét és pedig sürgősen, s ez a szőlőfogyasztás fejlesztésének kérdése. Hála Istennek egy igen szép, nagy termésre van kilátás az országban. Az ismert okokból ennek a nagy termésnek bor alakjában való értékesítése felette nagy ne*-hézségeket fog ^ okozni. Véleményem szerint ezen csak^ a szőlőfogyasztás megszervezése és előmozdítása útján lehet segíteni. Sajnos, nyíltan ki kell jelentenem, hogy szőlőkereskedelmünk nincsen megszervezve, vagy nihesn úgy, ahogy kellene. Pedig e téren nagy perspektíva mutatkozik, mert tőlünk északra nagykiterjedésű országok feküsznek, ahol úgyszólván nincsen szőlőtermelés és ott megvan a lehetősége egy nagyszabású szőlőexportnak. De kellő propagandával és a kereskedelem megszervezésével a belföldön is növelni lehetne a szőlőfogyasztást. Igen messzire menne, ha én ezt a problémát most itt részletesen kifejteném. Erre vonatkozólag az, Országos szőlő- és borgazdasági tanács mar megtette az előterjesztését a kormánynak. Én erről a helyről csak sürgetem a kormányt a leggyorsabb intézkedéseik foganatosítása érdekélben, mert maholnap itt a szüret, addig pedig minden előkészületet meg kell tenni. Véleményem szerint még az ezidei termés ilymódon való értékesítése tekintetében nagyon sokat lehetne elérni. Fel kell hívnom az igen t. kormány figyelmét még egy anomáliára és ez a szőlőknek a mai gazdasági viszonyokhoz képest aránytalanul magas kataszteri tiszta jövedelme, aminek következtében a manapság passzivitásban tengődő szőlős ingatlanok után a szőlősgazdáknak aránytalanul magas adót kell fizetniök, ami annál is inkább sérelmes, mert ezek után az adók .titán igazodnak azután a községi adók és az egyházi terhek is. Ezen is okvetlenül segíteni kell. Ezzel be is alkarom fejezni fejtegetéseimet, amelyeket a, magyar kormány figyelmébe ajánlok. Ezeknek megvalósítása esetén talán hozzájárulhattam én is egynéhány mozaiíkkővel a magyar közgazdasági helyzet megerősítéséhez. Különben teljesen egyetértve gróf Bethlen Istvánnak mind külpolitikai, mind belpolitikai irányzatával, a költségvetést elfogadom, és csak arra kérem az igen t miniszterelnök urat, hogy rántsa ki teljes energiával és teljes erővel a magyar gazdaság kátyúba került szekerét, és biztosítom őt, hogy emberfeletti munkájában minden jó magyar ember segíteni és pedig lelkesen segíteni fog. (Éljenzés és taps jobbfelöl és középen.) Elnök: Szólásra következik Ghyczy Elemér ő méltósága. Ghyczy Elemér: Nagyméltóságú Elnök Ür! Igen t. Felsőház! A költségvetés tárgyalásánál van helye és ideje annak, hogy a kormányzat működése felett kritikát gyakoroljunk. Ha ezt 48
