Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-83

292 Az országgyűlés felsőházának 83. ülés e 19SÓ. évi június hó 25-én, szerdán. jesen a külföldtől függünk, hiszen ez a 150 milliós behozatali tétel maga indokolja és bizonyítja ennek igazságát. De vegyük azt is tekintetbe, hogy széntermelésünk is a külföldtől függ ebben a tekintetben, mert hiszen álmagyar szénbányászáshoz szükséges bányafának 80%-át ma külföldről kell behozni, holott mi helyes erdőpolitika mellett 15 éven belül ennek a bányafának legnagyobb részét is belföldön tudnók előteremteni. Itt megint hallom az ellenvetést: ez lehetetlen, tizenöt év alatt nem nő fel az erdő, (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Ez biztos!) nem lehet termelni, ez csak olyan beszéd. E tekintetben is tévedés forog fenn, mert ha mi új telepítésekkel kibővítjük az ország erdőrezervoárját, akkor a meglévő állományokban nagyobb termeléseket lehet eszkomptálni arra a jövőre vonatkozóan, amely^ az új 'telepítések által biztosítj ti cl folytonosságot. De összefüggésben áll ez a kérdés a mai mezőgazdasági válsággal is. Ha mi az egyik oldalon forszírozzuk a mezőgazdasági termelést és mezőgazdasági terményeknek előállítását, amelyeket nem tudunk elhelyezni, és amelyekért nem tudunk árt kapni, másrészt pedig 150 millióért importálunk abszolút szükséges cikkeket, akkor ez, véleményem szerint, hibás gazdasági politika. Van nagyon sok része az országnak, ahol direkt forszírozzuk a mezőgazdaságot olyan területeken, amelyek erdőgazdaságra alkalmasak és arravalók. Hogy csak egy példát kiragadjak, ott van Szabolcs megyében az a rengteg homok, ahol be van bizonyítva, hogy gyönyörűen díszlik az akác, és hogy ott 15—20 éves vágásfordulóval . lehet kihasználni olyan fát, amely nemcsak tűzifát, hanem szerszámfát és bányafát is ad, akkor nem lehet gazdaságosnak nevezni az t a politikát, amely azokon a területeken burgonyát produkál, amit métermázsánként 70 fillérért oda kell dobni, ami a gazdasági termelés abszolút csődjét jelenti. Itt tehát indokolt a gazdasági rendszer megváltoztatása! De van az országban egyéb lehetőség

/ is, ahol nagyon gazdaságosan lehetne erdőket telepíteni. Mert ha 150 millió pengőt ki kell izzadni a magyar rögből azért, hogy soha viszont ne lássuk, mikor másrészt nem tudjuk értékesíteni mezőgazdasági terményeinket, akkor ez a politika csak a megsemmisítéshez vezet. Nekünk itt saját magunknak kell előállítani azt a faszükségletet, amely okvetlenül kell. Tisztelt Felsőház! Itt van megint egy ellenvetés, 'hogyha megváltoznak a viszonyok, sok lesz az erdő. (Felkiáltások: Dehogy!) Ettől ne féljünk, mert erdőt kiirtani a legkönnyebb dolog a világon. Az ember egyszerre az egész tőke birtokába kerül és a pihent erdőföld mezőgazdaságilag a legszebb eredményeket adja. Azt hiszem, hogy egy olyan gazdasági országban, mint Magyarország, nem szabad az olyan őstermelő ágazatot üldözni és megnyomorítani, mint a magyar erdőgazdaság, hanem mindent meg kell tenni, hogy a belföldi termelés fejlesztésével a fabehozatalt apasszuk. (Helyeslés.) Ha azonban sohasem fogunk hozzá a kérdéshez, akkor a megoldás sem jöhet soha, az eredmény elmaradásáért pedig a felelősség a kormányt terheli. Fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy a földmívelésügyi miniszter úr az Alföld fásítására szánt összeget lényegesen redukálta, ami semmiképpen sem állhat sem a hazai faellátásnak, sem pedis: klimatikus viszonyaink javításának érdekében. Az Alföld fásításának követelményéről annyi vita folyt, hogy azt hiszem, ezt országszerte mindenki ismeri. Most is rámutattam egynéhány momentumra, nem akarok tehát újra ezzel foglalkozni, csak arra kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy a jövőben erre a célra nagyobb összegeket írjon elő, — megmutattam neki, hogy honnét veheti ezeket az öszszegeket — mert ezek a mulasztások igen keserűen fogják megbosszulni magukat nemcsak gazdasági mérlegünkben, de egész gazdasági prosperitásunkban. Mostmár csak néhány szót szeretnék még a szőlőgazdasági válsághoz szólni. (Halljuk! Halljuk!) Hogy szőlőgazdaságunk és borgazdaságunk válságos helyzetben van, azt tudjuk. Ismerjük ennek okait is, tudjuk, hogy a nagy monarchia 50 milliós fogyasztóközönségét elvesztettük, hogy a külföldi vámokkal nem tudjuk megvédeni a magyar bort úgy, mint régen, és azt is tudjuk, hogy a belföldi és külföldi fogyasztás visszafejlődött. A nehézségek tehát főleg .az értékesítés körül vannak és azokon csakis a külföldre való export és a belföldi fogyasztás fokozása segíthet. Igen örvendetes, hogy kivitelünk az elmúlt esztendőben lényegesen, minden várakozáson felül emelkedett, és itt hálát és elismerést kell nyilvánítanom a földmívelésügyi miniszter úrnak, aki főleg a vasútig refakeiák által lehetővé tette ezt az eredményt és aki a külföldön létesített borházak által kitaposott egy ösvényt, amelyen haladva a magyar borkereskedelem újabb piaci lehetőségeket talál. Koneedálom, hogy e téren történhettek bajok; ezeken a bajokon segíteni kell; de kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ebben a céltudatos munkában ne hagyja magát ilyen átmeneti kellemetlenségekkel elriasztani, hanem, ahol szükség van a baj orvoslására, ez az orvoslás megtörténjék, de különben szívósan tartson ki a megkezdett és helyesnek felismert irányban. Sajnálatomra nem élhetek az elismerés hangjával, ha a belföldi fogyasztás előmozdításáról szólok, mert itt csak hátramozdításról lehet szó. Minden megoldási terv megdől a borfogyasztási- adó kérdésének rendezése nélkül. Ennek rendezése a belföldi fogyasztás alapja és e nélkül javulást várni nem lehet. Minden szőlő- és borgazdasági szakember meg fogja erősíteni, hogy a 'borfogyasztási adó bevezetésével mintha elvágták voln belföldi fogyasztást. A borfogyasztási adó teljes eltörlése a szőlőgazdáknak határozott és kifejezett kérése és követelése, amelyből az 1 milliónyi szőlőgazdasági és borgazdasági érdekeltség; semmi szin alatt ensredni nem fog. (Egy hang: Kérünk határozati javaslatot!) Bár erről a kérdésről számtalan vita folyt, kénytelen vagyok evvel újból foglalkozni, mert 'érthetetlen előttem az, hogy a kormány meg van győződve róla és elismeri, hogy a válságba került magyar szőlőgazdaságon segíteni kell, kész azért nagy áldozatokat hozni, sőt már hozott is nagy áldozatokat, amit hálával kell elismerni, de — ismétlem, érthetetlen előttem, — hogy mindennek ellenére fenntartja a borfogyasztási adót, amely kivégezte a belföldi fogyasztást és hogy a kormány egyik kezével messzemenő áldozatokkal, segélyakciókkal talpra akarja állítani azt a magyar borgazdaságot, melyet a másik kezével, a borfogyasztási adó gyilkos eszközével agyonsújtott, itt nélkülözöm a logikát. Tudom, hogy a kérdés körül vannak nehézségek és akadályok, de vagy van rá szükség, hogy eltörölhessék, vagy nincs és ha van rá szükség, mint ahogy a borfogyasztási krizis igazolja, hogy van. akkor meg kell találni a