Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-83

Az országgyűlés felsőházának 8S. ülése mi történt azótal Határozatlan időre kimondották a vámszedés ezen a hidon. Egyik közigazgatási bizottsági, ülésünkön Szolnokon ezt a kérdést előhoztam és interpelláció alakjában megkérdeztem az államépítészeti hivatalt, hogy tulajdonképpen meddig fogja még zaklatni a közönséget a vámszedéssel ez a két galíciai — véletlenül ugyanis két galíciai emberre bízták a vámszedés jogát — és egyáltalán hogyan áll ennek a vámszedésnek a kércfêse. Elszomorító választ kaptam. Ezt a vámszedési jogot kiadták ennek a két gabonakereskedő vigécnek 8000 pengőért. Köztudomású, hogy ez a vámszedés évente legalább 50—60.000 pengő bevételt reprezentál, legalább így vagyunk informálva a forgalomról. Hiszen nem tudhatták, hogy ennyi lesz a bevétel, kiadták, ez rendben van. De mi történt tovább? A helyett, hogy nyilvános árverést hirdettek volna az újabb kiadásnál, meglepődve láttam, hogy ezeknek a vámszedési jogát kéz alatt meghosszabbították. Nem állítom, melyik minisztérium jóváhagyásával, de denikve ezek az urak kéz alatt jogot kaptak arra, hogy még két esztendeig szedik a vámot ugyanabban az árban, mint a régebbi időben, holott a forgalom igen természetesen szaporodott, tehát igen sokkal, többet lehetne ebből bevenni. Nem akarok sokáig időzni ennél a vámkérdésnél, csak azt kérem a mélyen t. pénzügyminiszter úrtól, állapítsa meg számszerűleg azt az összeget, amellyel a forgalom tartozik az államnak enne a hidnak a helyrehozataláért. Azt hiszem, hogyha ezt a vámszedési jogot rendesen, nyilvános árverésen adták volna ki, már régen befolyt votn cl cl. Z cl Z (Isszeg, amely az államot kielégítheti. Nem hiszem, hogy a miniszter úrnak az lenne az intenciója, hogy ilyen, ha bár nem is direkt, de indirekt adóztatással, ezzel a vámszedéssel még jobban megterhelje a közönséget, amely amúgy is eléggé meg van adóztatva. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy ebben a kérdésben legyen szíves intézkedni és ha lehetséges, mielőbb beszüntetni a többi országok mintájára ezen a nagy forgalmú helyen ezt a vámszedési jogot. Sajnálom, hogy nincs itt a földmívelésügyi miniszter úr, akinek nagy tisztelője vagyok hár, 'd'e most nem valami kellemes dolgot akarok mondani. (Halljuk! Halljuk! a középen.) A miniszter úrnak évekkel ezelőtt egy igen jó és szerencsés elgondolása volt. Segíteni akart a . gazdaközönségen^ azáltal, hogy a külföldről érdeklődők számára, megnyitja a. zsilipeket a magtermelésre vonatkozólag, annál is inkább, hiszen a magtermelés rendkívül jövedelmező dolog. Én már köirül'oelül 20—25 éve foglalkozom borsótermeléssel és tudom, milyen áldást jelent a közönségre nézve, ha fix, lekötött áron tudja eladni borsóiját. 5—600 pengő jövedelmet is adhat egy katasztrális hold föld

1

. Néhány évvel ezelőtt megindult a Horticultura, erős állami támogatás, miniszteri szubvenció mellett, hogy a magkereskedőkartellt megtörje. Nagyon jól tudjuk, mindig az a haj, hogy kartellek létesülnek, hiszen ezek az érdekeltek mindig meg- ' találják egymást. Azt a borsót, amelyet a Horticultura 42—45 pengőért váltott be tavaly, Mauthner és a többi magkereskedők 27—28 pengőért váltják be, tehát horribilis nagy árkülönbség van. Mi sem természetesebb, hogy ezek a kartellbe lépett magkereskedők mindent elkövettek, hogy ezt az egészséges intézményt, amely annyira hozzá volt nőve a mi1930. évi június hó 25-én, szerdán. 279 niszter úr szívéhez, minél előbb felrobbantsák. Ügy latom, hogy ez sikerült is nekik, pedig a földmívelésügyi miniszter úr ebben az évben is az utolsó percig biztató nyilatkozatokat tett a deputációknak. így a pártban a Horticulturát támadó képviselőuraknak olyan nyilatkozatot tett, hogy a Horticulturáért jótáll, annak minden tartozását az utolsó krajcárig kifizetik. Tényleg nagyjában ki is fizették a tartozásokat s talán csak egykettő van, amely per alatt áll. Nem azért, rninha nem akarnák kifizetni, hanem azért, mert peres kérdés van a szállítás minőségére vonatkozólag. Most az történt, hogy az utolsó percben — gondolom a miniszter háta mögött — történhetett a minisztériumban valami, amit én igen szomorúan látok és egyszerűen azt mondották: menjen csődbe a Horticultura, ezentúl levesszük a kezünket róla és nem törődünk tovább vele. Ez nagyon szép dolog, de ezt nem júniusban kellett volna elhatározni és nem olyan miniszteri kijelentések és ígéretek után, amilyenek elhangzottak, hanem idejében, amikor még nem voltak megkötve a szerződések, mert hogy jövünk hozzá mi gazdák, hogy ilyen, az utolsó percben, azt lehet mondani, szeszély szerint kiadott intézkedés miatt tetemes kárt szenvedjünk

1

? Mi fog történnie Már aratjuk a borsót nemsokára. Leszerződtünk a Horticulturávial, illetőleg a Horticultura leszerződött az angolokkal és a hollar.dokkal; igen ám, de neki ezt a borsót össze kell szednie, szortíroznia kell és ha nem szortírozza, az angolok nem veszik át, a szortírozáshoz pedig pénz kell és a mi szerződésünk úgy szól, hogy a borsó árának 60%-át az átvételkor keil fizetni. Az fog tehát bekövetkezni, hogy az angolok és_ a többi külföldiek nem kapják meg a borsójukat, mi nem kapjuk meg a pénzünket és egy szomorú csalódással ismét gazdagabbak leszünk, a zsebünk pedig üresebb lesz. Figyelmeztetem a földmívelésügyi miniszter urat, vegye ő a kezébe ezt a dolgot és re engedjen a háta mögött senkit sem intézkedni, ment különben nagyon félő, hogy ebből a dologból is országos botrány lesz. (Mozgás.) Nem veszem tovább igénybe, a mélyen t. Felsőház türelmét. (Halljuk! Halljuk!) A helyi, kisjelentőségű kérdések mellett egy nagyjelentőségű kérdéssel állottam elő. Az én f erőm gyenge, hogy alátámasszam ezt a kérdést, hiszen statisztikai adatok szükségesek ahhoz, hogy e kérdés megoldásának minden oldalról való előnyös volta megvilágíttassék. Űgy érzem azonban, hogy szolgálatot tettem hazámnak a kérdés felvetésével és ha csak egy lépéssel vittem is előre ezt az ügyet, akkor boldognak érzem .magam és ezt életem legszebb sikerének fogom tekinteni. A költségvetést különben elfogadom. (Élénk helyeslés és taps. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Pinezich István ő méltósága! Pinezich István: Nagyméltóságú Elnök Űr! Tisztelt Felsőház! Válságos gazdasági időket élünk. Ilyen válságos, kritikus gazdiasági viszonyok közepette az államháztartás rendjének megállapítása, költségvetésének előkészítése rem könnyű feladat, Nrncsen azonban könnyű dolguk azoknak sem, akik az ilyen körülmények között, Ilyen nehéz viszonyok között készült költségvetés bírálatára, hivatva vannak, arra vállalkoznak. A tárgyilagos kritika megköveteli, hogy mindenekelőtt elismerjem azokat a nehézsé46*