Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-83

280 Az országgyűlés felsőházának 83. ülése 1930. évi június hó 25-én, szerdán. geket, amelyekkel a kormányinak a költség­vetés összeállításánál meg kellett küzdenie. Egyrészt számolni kellett a gazdasági viszo­nyok parancsolta takarékossággal, másrészt nemcsak a megszokott és rendes, hanem állan­dóan fokozódó és emelkedő szükségletekkel is számolnia kellett. Nos és nem lehetett szem elől tévesztenie a fejlődés, a haladás minimális mértékét sem, mert a nemzeti lét alapfeltétele a fejlődés és a haladás. Azt a nemzetet, amely stagnál, csak egy lépés választja el attól, hogy bukott nemzetté legyen. A kérdés az, mennyire sikerült a két szem­pontot összeegyeztetni, eltalálta-e a kellő mér­téket úgy az egyik, mint a másik oldalon. Tö­kéletes emberi imű nincs. Az előttünk fekvő költségvetés sem tökéletes alkotás. Vannak hi­bái, vannak hiányai; a helyes államgazdálko­dás elvei jobban és erősebben is érvényesül­hettek volna benne, a takarékosság sincs min­dig a legszerencsésebb ponton alkalmazva, a takarékosság néhol sok, máshol viszont kevés. A gazdasági depresszió okozta nyomott hangulat mégis óvatosságra int, amikor a költségvetést boncoljuk, amikor a kormány politikáját, a kormányzati politikát, bírálat tárgyává tesszük. Ma ilyen nehéz viszonyok közepette még inkább szem előtt kell tarta­nunk azt a tételt és parancsot, hogy csak az a kritika jogos, amely javítást céloz. Ma kü­lönösképpen nem szabad öncélú ikritikát gyako­rolni — azt mondhatnám — még pártszempont­ból sem. A gazdasági válságok, dekonjunktúrák természetes folyománya, hogy a néptömegek igen könnyen Ihajlanak türelmetlenségre s a néptömegben ilyenkor megvan a hajlandóság, hogy a segítség és gyógyulás helyett inkább a bűnbakot keressék. {Ügy van!) Ilyen körülmények között vigyázni kell minden szóra, amely felelős helyről, a fórum­ról elhangzik. Törekedni kell a lelkek egyen­súlyának fenntartására, erősítésére, a jövőbe vetett bizalomnak felkeltésére. Ezek a szempon­tok azok, amelyek a bíráló helyzetét nagyon megnehezítik. Különös megelégedésre okunk nincsen. A kormánynak nem sikerült a gazdasági pan­gást megállítani, nem sikerült olyan gazdasági programmot adni, amely a gazdasági életnek egészségesebb irányt adhat. Igazságtalanság volna azonban azt állítani, hogy a kormány nem keresi a nehéz helyzetből való kivezetést, hogy nem keresné a gyógyulás módját és an­nak útjait. Igazság viszont az is, hogy a gyó­gyulás receptjét semmiféle más oldalról sem kaptuk ímeg. Súlyos felelősséget vállalnak te­hát azok, akik az elégületlenségre alapítva te­szik meg számításaikat s így vélik a tömege­iket megmozdítani a nélkül, hogy a szanálás út­ját megjelölnék, vagy meg tudnák jelölni, s a nélkül, 'hogy csak egyetlen átfogó, egészséges gazdasági ideát szolgáltatnának, fokozzák és élesztik az elégületlenséget, nem számolva az­zal, 'hogy az elégületlenség kirobbanáshoz ve­zet, amelynek azután az a folyománya, hogy nemcsak a felelőtlen szerzők kártyavárai dől­nek össze, hanem a legnemesebb, legszentebb, legnagyobb nemzeti értékek is elpusztulnak. Gróf Bethlen István ő nagyméltósága és kormánya biztos lehet abban, hogy a nemzet óriási többsége mögötte áll, ha arról van szó, hogy bárhonnét jövő, a nemzet nyugodt fejlő­dését veszélyeztető mozgalmakat, aknamunkát csirájában kell elfojtani. T. Felsőház! A ma kérdése gazdasági kér­dés, a gazdasági kérdésből kell a kivezető utat megtalálni. A népnek kenyér kell, a népnek gazdasági boldogulás kell. Ezzel szemben sok túlságos jelentőséget tulajdonítanak a válasz­tói jog kiterjesztésének, további általánosítá­sának és kizárólagos titkosságának. Ez a kérdés — igen természetesen — sokak előtt nem .más, mint agitációs anyag, mert meg­győződéssel senki sem állíthatja, hogy a vá­lasztójognak bármilyen fokú kiterjesztése, bármilyen általánosítása és titkossága hozzá­járulhatna az ország nehéz helyzetének meg­javításához, senki sem állíthatja, hogy a nem­zetnek és népnek sorsát jelentékenyen javít­hatná. (Ügy van! Ügy van!) A magam részéről túlzottnak tartom azonban ezt az aggályt is, amely itt a Felső­házban is kifejezést nyert a választói jog ki­terjesztése szempontjából. En az általános, titkos, a nőkre is egyformán kiterjedő vá­lasztói jognak híve vagyok, de megkövete­lem, hogy amikor megteremtenők az ilyen választói jogot, ugyanakkor bástyázzuk körül kellő kautélákkal a nemzeti lét érdekeit ille­tőleg. (Helyeslés.) A közügyekben akár köz­vetve, akár közvetlenül csak azoknak lehet beleszólást engedni, akiknél feltételezhető a kellő érettség és akik a nemzeti érdekek, az állami érdek, a társadalmi rend szempontjá­ból feltétlenül megbízhatók. Szerintem tehát az általános és kizárólagos titkos választói jog, a választói jog mai formájának és alap­jának a kiterjesztése előfeltételül többek közt megköveteli a büntetőjog reformját is. e Demokratikusan gondolkodom és merem állítani, hogy viam bennem jó adag szociális érzés, de ez nem akadályoz meg abban, hogy, elfogadva ugyan a legszélesebb alapú és tit­kos választójogot, követeljem ezzel szemben az állami és társadalmi rend drákói szigorú biztosítékait, mert semmiféle demokratikus elvvel sem rontható le a salus rei publicae suprema lex tétele. Ilyen biztosítékokra nem­csak a konzervatív alapon álló társadalom­nak van szüksége, hanem minden konszolidált társadalmi rendre beállított társadalmi rend­szernek, még a szocialista rendnek is, mert ilyen biztosíték nélkül bármely állami és tár­sadalmi rendnek magaásta sírjába kell dőlnie. A választói jognak az állami és társadalmi rend megóvása végett szükséges biztosítékok­kal való körülbástyázása ellen a legkevésbbé lehet a demokrácia nevében tiltakozni, mert hiszen éppen a demokráciának kell, hogy az legyen a legelső elve, hogy a közérdeket, a leg­magasabb, legfelsőbb niedesztálra kell emelni. Már pedig a közjogok körét elsősorban és mindenekelőtt csak a közérdek szabhatja meg. Ha a nemzeti lét legfőbb érdekeit kellőkép­pen körülbástyázhatjuk, úgy szerintem, tisztán politikumból is meg kell oldani a választójog kérdését. Szerintem ezt a politikai okosság dik­tálj a. Ezt a kérdést ki kell végezni. Azért kell politikumból megoldani a kérdést, mert ez lesz a legjobb sakkhúzás azokkal szemben, akik nem a magasabb államérdek, nem a nemzetnek vagy a népnek magasabb érdekei szempontjából vi­selik szivükön a választójog kérdését, hanem az elsősorban csak agitációs eszköz a szájukon. T. Felsőház! Mielőtt áttérnék magára a költ­ségvetésre és azzal in konkreto foglalkoznám, az előttem szóló igen t. felsőházi tag, Borbély György ő méltósága felszólalására röviden reflektálva kijelentem, hogy szórói-szóra alá­írom azt, amit ő a Duna-Tisza-csatorna kiépí­téséről mondott és amit a kereskedelmi minisz­terhez fordulva az autóbusz kérdéséről felve­tett. Ezeknek a kérdéseknek nagy közgazdasági

Next

/
Oldalképek
Tartalom