Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-82

271 Az országgyűlés felsőházának 82. ülése 1930. évi június hó 2b-én, kedden. kulturális intézményekről és fejlődésről szólni nem lehet. Ez csak hiúsági kérdés azok részéről, akik nagy terveket csinálnak és akiknek, mint például a kultuszminiszter úrnak, a tervei Nagy-Magyarországra igazán gyönyörűek volnájnak, de a mai nyomorban élő Osóuka-Magyarország nem engedheti meg magának ezeket a dolgokat. Nehéz megmagyarázni annak a szegény embernek és annak a falusi népnek, amely ma már nagyrészt mezitliáb jár, mert nincs pénze, hogy csizmát vegyen, hogy olyan palotákat kell építeni és olyan befektetéseket csinálni, amelyek mind nagyon szépek, nagyon szépen vannak elgondolva, azonban nem állanak arányban a mi gazdasági viszonyainkkal. Itt a nyomoron kell segítem, a kisexiszteneiákon. Elsősorban a gazdatársadalmat kell megsegíteni, hogy az ő mezőgazdasági üzeme kifizesse magát, azután segíteni kel] az iparon is. Ha azutána gazdasági élet megerősödik, akkor nagyon szép dolog lesz, ha lesz olyan bölcs és nagy műveltséggel bíró férfiú, aki szépen el tudja képzelni, hogy miképpen lehet a magyar kultúrát emelni, ma azonban ez teljesen indokolatlan, lehetetlen, és ennek feltétlenül véget kell^ vetni. A takarékosságot àa egész vonalon érvényesíteni kell, de ez nem terjedhet odáig. hogy igazságtalanságot és elégedetlenséget váltson ki. Itt van például az a szűkkeblűség, amelyre feltétlenül rá k-ell mutatnom. Sajnos, az idő előrehaladott, nem engedhetem meg magamnak azt, hogy felolvassam a néldákat, amelyek a katonai nyugdíjasoknál előfordulnak, csak röviden kívánom megemlíteni, hogy ugyanazon állásban volt, egyforma szolgálati időt betöltött katonatisztek más és más nyugdíjat kapnak a szerint, hogy mikor mentek nyugdíjba. Ez^ a kategorizálás teljesen lehetetlen dolog. Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak adatokra. (Halljuk! Halljuk!) Vannak régi katonai nyugdíjasok, akik az 1924. évi új nyugdíjasok, akik az 1925, évi és legújabb nyugdíjas özvegy és árvák, akik az 1927. évi fizetésrendezés alapján kapnak nyugdíjat. Vannak olyanok, akik ma is fizetnek szanálási levonásokat és •vannak olyanok, akiket ez alól már mentesítettek. Ennek következtében a legújabb őrnagy már 36 szolgálati év után többet kap, mint egy 40 évi szolgálattal bíró régi ezredes; a legeslegújabb alezredes már 39 szolgálati év után többet kap, mint egy 40 évet szolgált tábornok; legeslegújabb ezredes 35 évi szolgálati év után többet kap, mint egy 40 szolgálati évvel bíró régi tábornok, a legeslegújabb tábornok már 3J év után többet kap, mint egy 40 évet szolgált altábornagy. • A miniszterelnök úr 1927-ben debreceni beszédében nyilatkozott erről a kérdésről és a következőket mondotta (olvassa): «A kormány kényszerhelyzet előtt állott, amikor különbséget tett a nyugdíjasok között, de ez állandóan nem maradhat így, mert szerzett jogokról van szó és az állam nem nyerészkedhet a nyugdíjasokon.» Természetesen vonatkozik ez a helyzet a polgári tisztviselőkre is, ha nem is egészen olyan arányban, miint a katonaságnak Joggal elvárhatjuk ezek szerint, hogy a kormány a ma fennálló igazságtalanságoknak mielőbb véget vessen. Nagyon sajnálom, hogy a népjóléti miniszter úr nem tisztelt meg bennünket azzal, hogy 5 percnél tovább ittmaradjon a teremben, mert én nem szeretek valakit kritizálni, ha nincs jelen, de hát így kénytelen vagyok mégis csak rámutatni egy kérdésre. A népjóléti miniszter úr veszprémi és balassagyarmati beszédeiről kívánok szólani.^ Ezekről megemlékezett^ itt gróf Somssich László úr is és az ő beszédére a népjóléti miniszter úr azzal válaszolt: «En nem azt mondottam, ami az újságban volt, én mást mondottam és ezt ne tessék így venni, úgy venni.» En mint privátember 'helyezkedhetem arra az álláspontra, hogy .bánom is én, mit írnak az újságok rólam, én azonban ezt nem szoktam tenni, engem nagyon is érdekel és ha olyan valami jelenik meg, amit cáfolni kell, azt igyekszem megcáfolni. Mondom, mint privátember megtehetném, de egy felelős miniszteri állásban lévő férfiú erre az álláspontra nem helyezkedhetik. Ha az ő beszédei rosszul : voltak visszaadva a sajtóban, akkor a közvélemény helyes tájékoztatása érdekében neki kötelessége lett volna ezeket a nem való állításokat helyreigazítani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Erre az álláspontra utólag helyezkedni nem lehet, hiszen akkor egy miniszter, vagy képviselő vidéken tartott programmbeszédével soha komolyan' foglalkozni nem lehetne a törvényhozás termében ha, amikor támadják, egyszerűen azt mondhatná: nem ezt mondottam, csak azt mondottam. Ez lehetetlen álláspont, amelyet egyáltalán nem lehet elfogadni. Én tehát, amíg rektifikáció nem történik, aminthogy bizonyára most már nem fog történni, kénytelen vagyok olybá venni, hogy igenis, ezeket mondotta a miniszter úr, mert hiszen vannak lapszusok és tévedések a sajtóban is, de hogy egy újságíró fantáziájával így elhajóikázzon, és ilyen nagy kijelentéseket adjon a miniszter úr szájába, amelyek éppen kifogásolhatók voltak, elképzelni nem igen tudom. En nem akarom lerontani a hatását annak a beszédnek, amely nem hangzott el (Derültség.) és ellensúlyozni azt a hatást, amelyet az elhangzott beszéd okozott. Ez olyan eljárás volna, amelyet én nem tartanék helyesnek és ami ellen részemről tiltakoznom kell. A népjóléti miniszter úr beszélt arról, amiről a külföldön már naervon - gyakran, régóta beszéltek azok, akik odaállítják Magyarországot, mint egy latifundiális országot, amely teljesen maradi és nem akar haladni. A helyett, hogy a kormány minden egyes tagja mindent elkövetne, hogy a külfölddel szemben ezt a rágalmakat megcáfolja, abban tetszeleg, hogy olyan nyilatkozatokat tesz. amelyek ezeket a külföldi rágalmakat tulajdonképpen még meg is erősítik. En annakidején az Omge. 1929. év végén tartott közgyűlésén felsorakoztattam a magyar birtokelosztásra vonatkozó számadatokat. A kérdés olyan nagy horderejű, hogy kénytelen vagyok az idő előrehaladottságára való tekintet ellenére is itt a törvényhozás termében ezeket a dolgokat leszögezni. Kénytelen vagyok az akkori felterjesztésem ep^ részét ismertetni. Igaz, hogy az egész gazdatársadalom által nagy helyesléssel fogadott indítványomat, amelyet felterjesztettünk, a gazdatársadalom összesedének, a gazdasági egyesületeknek ^hozzájárulásával terjesztettük fel ep-v fél évvel ezelőtt, válaszra azonban még ma is várhatunk. Ebből azt következtetem, hogv a kormányt ez nem érdekelte, vagy na el is olvasta egy vagy másik miniszter úr, nem tartja érdemesnek erre válaszolni, holott ennek nagy jelentősége van. Mindazok a segítségek, megoldási módozatok, amelyek ebben az indítványban benne vannak, amelyek a mai gazdasági helyzetnek jmegkönynyítésére, a kisemberek megsegítésére vonatkoznak, kell, hogy figyelembevétessenek a kormánynál.