Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-82

272 Az országgyűlés felsőházának 82. ü túlkapásait lehetetlenné kell tenni. Ügy hallom, hogy az igazságügyminisztériumban kartelltörvény készül. Hogy azonban az nem lesz valami nagyon hatékony, azt abból látom, hogy a gabonaankét során a miniszter úr maga kijelentette, hogy ő attól sok eredményt nem vár. En pedig azon az állásponton vagyok, hogy a kartellkérdés egyike a legfőbb okoknak, amelyek miatt a mezőgazdaság ilyen súlyos krízisben van, úgyhogy ezen feltétlehül^ segíteni kell. A mezőgazdaság helyzete tehát jórészt a kartellek omnipotenciája következtében állott elő. 70—80 működő ipari kartell részben szerzett vámvédelem bástyája mögött megsarcolja a fogyasztást és főleg a mezőgazdaságot. Jól megszervezett kartellek állanak a szervezetlen gazdatársadalommal szemben és magát a mezőgazdaságot és a fogyasztókat a kormány egyáltalában nem védi meg. A kartellképződés ellen — már régebben is kifejtettem véleményeimet — nem foglalok állást, de legerélyesebben állást foglalok a kartellek túlkapásai ellen, mert ezeknek túlzásai idézik elő a mi gazdasági életünk betegségeit. Néhány kedvezményezett helyzetben lévő nagyvállalat és igazgatósági tagjainak sok százezer pengős tantiémjei miatt nem lehet, hogy önálló exisztenciák tömegesen pusztuljanak el. A kartellek kizsákmányoló árpolitikája veszélyezteti a szociális békét is. Nem akarom a t. Házat untatni azzal. hogy felsoroljam, imilyen különbség van a háború előtti és a -mostani árak között azoknál a cikkeknél, amelyekre a mezőgazdaságnak, különösen a kisgazdáknak is^ szüksége van. Igazán ütött a tizenkettedik órája annak, hogy itt intézkedni kell. Egynéhány adatra mégis rá akarok mutatni, hogy az építőanyagkartell mennyire bénítólag hat egész gazdasági életünkre. Tavaly óta az építkezési vállalkozás 50%-kal csökkent részben a kartellek rideg árpolitikája miatt. A szénáraknál is indokolatlan jövedelem jut a kartelleknek, pedig ez az az ipar, amely a mezőgazdaságot is erősen érdekli. Néhány kartellre vonatkozó adatokat akarok most ismertetni. A tatai szén mázsája 1914-ben 1 korona 43 fillér, 1 pengő 50 fillér volt, ma 3 pengő. Hasonló emelkedést látunk a mátranováki, a esibai stb. szénminőségeknél. A kaitellek kíméletlenségére jellemző a káposztásmegyeri mészüzem sorsa.^ A káposztásmegyeri mészhomoktéglagyár és mészüzem ez év tavaszán megkezdte a mész árusítását, ab vágón feladóállomás 3'30—3'50 pengő. A mészkartell ezt a gyárat is kartellbe kényszerítette és azóta a meszet 4—4*30 pengőért árusítja. Itt látjuk a kartellbe való bekapcsolódás káros hatását.. Ezzel a gyárral ugyanúgy végzett a kartell, mint a tapolcai mészművekkel és ezért fizet a fogyasztóközönség 20—30%-kal többet. A cementkartell frontján is minden változatlan. Nagy lelkinyugalommal vágja zsebre a 70—80, sőt 100%-os többletet, amelynek jogosulatlanságát már több alkalommal bebizonyítottam és megállapításaimra nincs helyt álló cáfolat; tavaly sem volt, az idén sem hallottam, semmit. Ajánlatok és számlák sorával bizonyíthatom, 'hogy a cement az 1910—14. évben ab vágón feladóállomás métermázsánként 2'50—3'20 korona, ami pengőre átszámítva 2*90—3*76 pengőnek felel meg. Ma ugyanezek az árak felszöktek 5*92—5*97 pengőre; pedig ezenfelül a felekkel szemben kikötött fizetési feltételeknél is a békéhez képest a kartell magának további előnyöket biztosított. Belis e 1930. évi június hó 2U-én, kedden. grádban 5*50 pengő, Hollandiában 5*06 pengő, Belgiumban 4*53 pengő, Cseh-Szlovákiában 4*90 pengő, Lengyelországban 3 '20 pengő a cement ára, a külföldi fogyasztók tehát 30—40%-kal olcsóbban t jutnak a cementhez, mint a Máv. adófizetői. A téglakartell, amely Budapesten 20—30 kilométeres körzetben dolgozik, szintén magas árakat diktál; 1911-től 1914-ig ezer darab nagyméretű tégla eladási ára ab vágón feladási állomás 30—33 aranykorona, vagyis 37—41 pengő volt, ma 58 pengő. Hasonló a helyzet a stukaturgipsznél. Békében volt K 1*52, vagyis 1 P 76 fillér, ma 3 P 30 fillér. A mészhomok-téglakartell a szabad verseny minden próbálkozását elfojtja. Itt van a pestszentlőrinci mészhomok-téglagyár, amelyet annak idején Wekerle Sándor mint miniszterelnök a legnagyobb erővel támogatott azért, hogy ez bizonyos árszabályozó szerepet játszhasson. Ezt a gyárat is megvette a kartell és leállította, nehogy valamiképpen konkurrenciája legyen. Ezt a legnagyobb nyugalommal nézi a kormány és semmiféle ellenintézkedéseket nem tesz. A kartellek állami nyilvántartása, ellenőrzése, független kartelibíróság létesítése, ezek az eszközei nézetem szerint a mai helyzet megváltozásának. A kereskedelemügyi miniszter úr felszólította az ipartanácsot, hogy foglalkozzék a szenes cementárakkal és kartellekkel, és adjon véleményt ebben a tekintetben. Az ipartanács kebelén belül a gyárosok nagyban tiltakoztak az ellen, hogy beavatkozás és betekintés történjék az üzleti ügyekbe, az ipartanács azonban tényleg kiküldött egy bizottságot, amely ezeket a kérdéseket meg fogja vizsgálni. En nagy ellensége vagyok a gazdasági életben azoknak a rendszabályoknak, amikor betekintenek az üzleti titkokba, mert mindez csak arravaló, hogy mások ezt kihasználják. De itt nem erről van szó, nem arról, hogy a technika és a produkció különféle titkait kikutassák, hanem arról, amit mindenki tud, hogy a nyersanyagárat, a termelési költséget és eladási árat, ezt a három tételt kell összehasonlítani és akkor kiderül, hogy tisztességes polgári haszon-e az, amit a vállalat magának biztosít, vagy pedig exorbitáns ár, amelyet bevasal, és ezt csak azáltal tudja magának biztosítani, mert kartell létezik, amely kartell természetesen minden szabad versenyt kizár és így a fogyasztóközönség ennek teljesen ki van szolgáltatva. De mindaz, amit tenni fogunk és amit az ipartanács jelenteni fog a kereskedelemügyi miniszter úrnak, mind hiábavaló, ha azt látjuk, hogy a kormány nemcsak hogy nem tesz semmit hosszú ideig a kartellek túlkapásai ellen, hanem maga is résztvesz a kartellekben. Hiszen benne van a kormány a vaskartellben, a gépeknél bizonyos részben szintén érdekelve van, az állami műtrágyagyár szintén teljesen feladta eredeti hivatását az árszabályozás terén, tehát tulajdonképpen ez is kartellárakkal dolgozik. Egy ilyen állami műtrágyagyárnak nagy jelentősége volna, ha takarékosan, ügyesen és helyesen ' végezné a gyártást és azzal mintegy árszabályozólag hatna a többi gyárakra. Éppen ezért legyen szabad egy határozati javaslatot felolvasnom (olvassa): «Utasítsa a Felsőház a kormányt, hogy haladéktalanul terjessze elő mindazon egyezmények szövegét, amelyeket a különböző állami üzemek és állami tőkével dolgozó vállalatok kötöttek, hasonló üzletkörben működő vállalatokkal.» Eb-