Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-82

266 Az országgyűlés felsőházának 82. üléi le kell szegeznem itt a törvényhozás termében — amikor tülekedtek a külföldi csoportok, hogy egy vagy más emissziókat megkapjanak, én magam saját tapasztalataim alapjain is bizony íthatom ezt, akkor ki volt mordva, bogy a kormány nem enged semmiféle emissziót. Az összeköttetések megszűntek, az egyes intézeteknek záloglevelei a tárcában maradtak. Akkor azután jött az a kritikus

1 id'ő, amikor már a külföldi piacom sem lehetett emissziókat csinálni. (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Akkor természetes dolog, hogy megakadt az egész emissziós kérdés. Ma is állandóan fenyeget a koncentráció kérdése. Azt hiszem, rövidesen változás fog történni a világpiacon, és akkor az emisszió lehetősége újból meglesz, ha az említett érteleimben kormánynyilatkozat fog elhangzani. Akkor a magyar bankok fognak tudni megint olyan összeköttetéseket találni a külföldön, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a magyar záloglevelek a külföldön is elhelyezhetők legyenek. Arról nem is akarok beszélni, hogy a mostan szőnyegen lévő koncentráció alapján olyan alacsony hitelezési határ volna megállapítva, amely & kisemberek érdekeit egyáltalán nem is elégíti ki. Ha a kisbirtoknak olyan csekély hitelt uyujtunk, mint amennyi most tervbe volna véve, ha a Földhitelintézet prospektusát vesszük alapul, akkor egyáltalában nem tudunk segíteni kisembereken. Pedig ha a kisembereknek úgy nyújtunk hitelt, mint az az elnökletem alatt álló Kisbirtokosok Országos Földhitelintézeténél történik, a birtok értékének 40%-a erejéig, ezek nagyon szépen, mondhatom pontosan fizetik ott a rátákat. Ha egyszer-másszor előfordul az az eset. hogy halasztásra van szükségük, ezt a halasztást természetesen szó nélkül megadjuk, ha nincsenek olyan körülmények, amelyek ezt esetleg megakadályozzák. Mondom, a kisgazdahiteleknél kiesés — mint a német mondja: Ausfall — nincsen és a nehéz gazdasági viszonyok ellenére szépen fizetik a kamatokat és a törlesztéseket. Most legyen szabad áttérnem az úgynevezett boletta-javaslatra. (Halljuk! Halljuk!) Én nagyon nehéz helyzetben vágyok és azt hiszem mások is nagyon nehéz helyzetben vannak, amikor az előtt állanak, hogy részletes bírálatot mondjanak egy javaslatról, amelyet tulajdonképpen, ha valaki azt elolvasta egyszer-kétszer, nem érti azt meg. Maga egy javaslat, amely folytonos magyarázatra szorul, lehetetlen dolog, különösen egy olyan javaslat, amely ennyire belenyúl a szociális kérdésbe. Ez <a boletta-ügy tulajdonképpen úgy keletkezett, hogy annakidején, amikor a mezőgazdasági termelési ankét folyt, volt egy javaslat, hogy 250 algyüjtőt, 50 főgyűjtőt létesítünk, raktárakat kell építeni, össze kell gyűjteni az egész búzát, ami természetesen azt jelentette, hogy mindenki joggal követelhette volna, hogy az algyüjtők vegyék meg a búzáját Ennek következtében tulajdonképpen az államnak meg kellett volna vennie az egész búzatermést. Micsoda haussejspekulációt jelentett volna ez. Hogy mi történik, ha a búzaárak esnek, ki fizei meg a differenciát, — ahogyan, mint látjuk, az amerikai pooloknak megfizeti az állam — ez azután más ie 1930. évi június hó 24--én, kedden. kérdés. Ez a terv megbukott. Most az ország nagy szerencséjére, van egy Balkányi. (Derültség.) Ez a Balkányi csinált egy bolettatervet. Most továbbmegyek, az ország nagy szerencséje, Balkányi tervét nem fogadták el. Most megint van egy módosított terv, úgyhogy az utolsó éjszakáig minden negyedórában, félórában faragtak, fúrtak ezen a javaslaton, aszerint, hogy olvassák a vezércikkeket, amelyek mind ellene szóltak és így egészen nyíltan és objektíve meg lehet állapítani, hogy ez meglehetős tákolmány annál is inkább, mert egy olvasásra írásban megérteni nem lehet. A múlt évi költségvetési tárgyalás alkalmával a Felsőház országos határozattá emelte a Képviselőház által elfogadott azt a határozati javaslatot, amely szerint ,a közterhek emelését lehetőleg mellőzendőnek tartja és felszólíttatott a pénzügyminiszter, hogy ennek szerezzen érvényt. Ezzel ellentétben most a kormány a boletta-javaslat útján a törvényjavaslatban foglalt indokolás szerint mintegy 60 millió pengős összeg erejéig olyan új fogyasztási adókkal terheli meg az ország lakosságát, amely adók a legbrutálisabb adónemet, tudniillik a liszt megadóztatását vezetik be, ami tulajdonképpen semmi más, mint kenyéradó. Mert hiszen ha nagy termés^ talál lenni az országban, és az, amit a nullásliszt után fognak fizetni, kevés lesz, akkor kénytelenek lesznek majd kiterjeszteni ezt az adót. Hiába mondja Vass József ő excellenciája: nem engedjük a szegényember kenyerét megdrágítani — a kenyérlisztet, sőt talán még a korpát is meg fogják terhelni evvel az adóval, úgyhogy ez a legantiszociálisabb adó, amelyet valamikor el lehetett képzelni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez az adó megzavarja a szociális békét. A gazdák felsegítésére szolgáló adót rárójják az iparosokra, az ipari munkásokra, a fixfizetésű hivatalnokokra, a mezőgazdasági napszámosokra, szembeállítja ez az adó a falut a várossal és szembeállítja egymással a gazdatársadalom egyes rétegeit is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Erről akarnék még egynéhány szót szólani. (Halljuk! Halljuk!) A mai válságos időben, — hiszen én nem akarok itt rámutatni arra, hogy bizonyos vidékeken elkeseredett hangulat van — amikor, elsősorban a nehéz megélhetés bizonyos fokig beleviszi szélső irányzatba különösen a népnek alsó rétegeit — pedig a földreform befejezése következtében már egy bizonyos békesség állott elő, egy bizonyos egyetértés a falu népe és a birtokosok között, — a közvéleménybe megint beledobni egy ilyen javaslattal az ellentéteket, az osztályellentéteket így kiemelni és kimélyíteni: nézetem szerint bún. (Ügy van! Ügy *van!) Nekünk, gazdáknak nincs szükségünk erre, és igaza volt Gaal Gastonnak, aki azt mondta, hogy együtt akarunk szenvedni a fogyasztókkal, nincs szükségünk arra, hogy a kormány ilyen ajándékkal megterhelje az egész fogyasztást, a birtokosokat ilyen kellemetlen helyzetbe hozza s kitegye őket annak, hogy joggal támadhassák azért, hogy az ő megsegítésük kedvéért a legszegényebb néposztályt terhelték meg. Hogy ebben a javaslatban nincs szociális érzék, az bizonyos. Es ha Vass József miniszter úr ő excellenciája, aki — sajnos — nincs jelen, azt mondja, hogy szociálpolitikusokra van szükség és Örüljünk, hogy nem szocialisták vezetik az országot, hanem szociálpoliti-