Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-81
Az országgyűlés felsőházának 81. ülése 1930. évi június hó 23-án, hétfőn. 247 A biológiai intézetről már sokszor hallottunk különböző vonatkozásokban. A nélkül, hogy ismételni akarnám azt, amit erről a helyről egy esztendővel ezelőtt a műegyetem érdemes rektora elmondott, idézve Vámossy Zoltán professzor egyik könyvéből, azt merem mondani, hogy ez az intézmény Magyarországnak, a magyar tudománynak nemcsak holnap, de már ma is egyik büszkesége. (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) Ha nekünk a tudomány és az ország ismertetése szempontjából Magyarország faunájának, flórájának és mindenféle állatvilágának megismerésére szükségünk van, akkor elsősorban az édesvizű Balatonunk halvilágának és egyéb állatvilágának megismerése szükséges. Külföldről keresik már fel a biológiai intézetet, mely jó megalapozottsággal és vezetéssel rendelkezik, luxusról tehát nem lehet szó. A kultuszminiszter úr természetesen szerencsésebb helyzetben van, mint a többi miniszter, mert ő a jövő számára dolgozik, nem kénytelen csak a napikérdésekkel foglalkozni, amint ez a többi tárcák képviselőinél van, akiknek a mindennapi élettel kell törődniök. Ezért halljuk és látjuk azt, hogy az egyéb tárcák kérdésében mindig csak a napikérdések azok, amelyek felől beszélgetünk, így az ügyvédkérdésről, a bírák kérdéséről, a vámok kérdéséről, a mezőgazdasági krízis kérdéséről és a többi kérdésekről. Ezek mind a mai nap politikai kérdései, a kultuszminiszter azonban abban a helyzetben van, hogy tulajdonképpen a jövő számára dolgozik és neon a ma számára. Igen érdekes könyvet olvastam a multkoniban egyik kiváló kollegámtól, aki Rockefeller Foundation segítségével t egy esztendőt töltött Amerikában, közgazdasági tanulmányokat végzett és könyvet írt New York gazdasági politikájáról. Ennek a könyvének megírásánál abból indult ki, — a mű különben megjelent a Városi Szemlében — hogy Amerika gazdasági eltolódásait különösen azért kell vizsgálat tárgyává tenni, mert minden gazdasági fellendülés nyomában szellemi élet is támad és azok az országok, amelyek gazdaságilag különösen fellendültek, rányomják az időkre bélyegüket szellemi vonatkozásban is. Aminthogy a történelem mutatja: & spanyol gazdagság idején a spanyol divat és a spanyol szokások nag 117 , széles területekre terjedtek ki, Franciaország merkantil politikája következtében támadt gazdasági fellendülés hatása alatt pedig csaknem egész Európa a francia szellem uralma alá került. Fel kell említenem Anglia példáját, amelynek gazdasági hegemóniája egyszersmind a kontinensre kitérj edőleg is az angol szellem és felfogás bélyegét nyomta rá. Ebben a könyvében az én kitűnő kollegám, Surányi-Unger Tivadar azt a megállapítást teszi, hogy amíg a háború előtt New York állam és Amerika általában a társadalmi szükségletekre fordítandó kiadások felét sem költötte el kulturális és közoktatási célokra, addig a háború után nemcsak, hogy megduzzadtak ezek a kulturális célokra fordítandó és szükséges kiadások, hanem a társadalom politikai célokra fordított összes kiadásoknak is olyan magas százalékát érték el, amilyenről előbb még álmodni sem lehetett. Ha jól emlékszem, 37'2%-ot tesznek ki ezek FELSŐHÁZI NAPLÓ. V. a költségek Amerikában. Petri Pál kultuszállamtitkár úr állított össze valamelyik lapban egy érdekes összehasonlító táblázatot, ~a napokban jelent meg .az is — amelyben kimutatja az egyes európai államok által különösen közoktatási célokra fordított kiadásokat és .azt állapítja meg, amit különben mindannyian tudunk, hogy az Összes budgetáris kiadásoknak körülbelül 10'5%-át fordítja Magyarország kulturális célokra. Kérdem én, mélyen t. Felsőház, hol vagyunn mi az előbb említett 37"2%-tói ebben a tekintetben? Egy következtetést ebből mindenesetre le kell vonnunk, azt, hogy az amerikanizálódás be fog következni, mégpedig, amint ő mondja, — és én elfogadom az ő megokolt tételét — nem gazdasági téren, hanem szellemi téren. Nem kell attól félni, hogy Európában Amerika gazdasági hegemóniára fog jutni, de szellemi téren érezni fogjuk a hatását, érezini fogjuk pedig elsősorban azokon a tereken, amelyeken leginkább közelíti meg a nemzetek lelkét. Értem alatta a természettudományokat és .a szellemi tudományok közül azokat, laimelyek kísérleti'módszereket engednek meg, amilyen a lélektan, a gazdaságtan; a jogtudomány is ide .sorolható. Minthogy Amerika nagy méretekben dolgozik a laboratóriumokban, amelyekben az ő tudósai ott foglalatoskodnak, e tudományok által fogja tulajdonképpen Európát meghódítani. Ezeket látva és ismerve, nem kell-e azt mondanunk, hogy a kultuszkormánynak legbölcsebb előrelátása az, midőn ezeknek megsejtésével és meglátásával, a jövőbe irányzott tekintettel a természettudományok terén és azokon a tereken, amelyeken bizonyos tekintetben tartanunk kell az amerikai szellemtől, amellyel szemben fel is kell vérteznünk magunkat, hogy halotakká ne váljunk, ilyen irányban dolgozik és fejleszti a magyar kultúrát? Mélyen t. Felsőház! A kultúrpolitikusnak a politikusok között gondolatom szerint vatesnek kell lennie, aki a jövőt látja, vagy legalább is megsejti. Ez a jövő pedig kétségtelenül az, hogy kulturális téren kell nagyokat alkotnunk nekünk, kicsiny nemzetnek, mert csak úgy fogunk tudni szerepet játszani ,a nemzetek nagy seregében. Természetes, hogy gazdasági megerősödés is kell. Reméljük, az Isten segítsége, a kormány bölcsesége és a társadalom összefogása ezt meg fogják adni számunkra, de azt a jövőt, amely .minket r felemel oda, megtart és továbbvisz azon az úton, amelyen számot tehetünk a nemzetek sorában, ma kell megalapozni. Ne méltóztassanak egy fillért sem sajnálni, amelyet a kultúráért költenek el, mert a kultúra kamatozó befektetés. Mindaz a kiadás, amelyet kultúrára fordítanak, a leghasznosabb .befektetés. (Ügy van! Ügy van!) A kultuszminiszter úr írta egyik cikkében, hogy Mária Terézia koj rában ml helpolitikai, szociális téren elég jó helyet biztosítottunk magunknak és foglaltunk el, de Ausztriában ugyanakkor egy kiváló közgazdásznak tudományos fejtegetései és^ meggyőző tanításai alapján olyan bürokraták nevelkedtek, akikkel szembe mi gazdasági téren csak analfabétákat tudtunk állítani. Ez volt az oka sok időn át a mi gazdasági leigáztatásunknak Ausztria részéről. Amikor mi önállóságunknak a jövőben megtartása mellett küzdünk szellemi és gazdasági téren, valamint külpolitikai vonatkozásokban, akkor nem szabad a magas kultúra oltárára hozott áldozatainkat luxuskiadásnak minősíteni és azokat sajnálni. Szeberényi ő méltóságának azt méltóztatott mondani, hogy igen sok az egyetem Magyarországon. Ezzel a kérdéssel nem kívánok foglal41
