Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-81

Az országgyűlés felsőházának 81. ülése létben a legnatárczottabban ellenzik azt, hogy az állam saját polgárainak, a kereskedelemnek és .az iparnak illetéktelen versenyt okozzon és a magángazdaságba, beleavatkozzék. Az állam ma is a legnagyobb szabó, cipész, asztalos és minden más, nyomorúságban tengődő kisiparosnak könyörtelen versenytársa. Az állam: élelmiszerszállító, műszerész, kötszergyáros, kosárfonó, kefe- és seprőgyáros, nyomdász, könyvkereskedő, gyümölcsszeszfőző, müvégtaggyáros, borkereskedő, baromfitenyésztő, prém-, házinyúl- ós ezüstrókatenyésztő, oltóanyag-termelő, arany-, ezüst-, réz-, kő- és szénbányász, kocsigyártó, autójavító — no, de fellesleges, hogy én ezt az elszomorító felsorolást folytassam, azt hiszem, e néhány mutatvány is elegendő. T. Felsőház! A ikormány igen t. tagjai — mint bevezető szavaimban mondottam — tőlünk nemcsak kritikát, de konkrét javaslatokat is kívánnak. Én ezennel konkrét javaslatot teszek és felkérem az igen t. kormányt, hogy végre szüntess© be azt az illetéktelen versenyt, amelyet az állam a kereskedelemnek, a kisiparosnak, saját adóalanyainak okoz. Kérem ezt annál is inkább, mert az én meggyőződésem az, hogy ez nemcsaik a leghatásosabb módja volna annak, hogy a dolgozó osztályok teherbíróképessége emeltessék, hanem mert meggyőződésem az, hogyha a kormány végre íhozzáilát azon üzemeik leépítéséhez, amelyekkel a kereskedelemnek és iparnak versenyt okoz, akkor ez szociális, politikai, gazdaisáigi tekintetben végtelen hálára kötelező ós nagy megnyugvást keltő intézkedés volna, amelynek politikailag is igen jó hatása volna. A teherbiróképesség emelése szempontjából igen fontos szerepet játszik az állam beruházási és közmunkapolitikája. Hazánkban az építkezés szünetelése egyértelmű gazdasági válsággal, általános pangással, munkanélküliséggel, minden vállalkozási kedv szünetelésével. Ilyen körülmények között különös fontosságot, kell tulajdonítanom annak a nagy kölcsönnek, amelynek felvételére az igen t. kormány készül. Hogy ennek a kölcsönnek mi lesz a felhasználási módja, erre nézve hivatalos adatot még nem kaptunk, ami pedig kiszivárgott ugyanebben a^ vonatkozásban, az nem éppen megnyugtatóan .hat. Abban minden gazdaságilag képzett elme mege^vezik, hogy a kölcsönösszeget csakis produktív célokra szabad felhasználni. Ámde, igen t. Felsőház, még a közgazdasági tudomány is számtalan definiciót ismer arról, 'hogy mi nevezhető produktívnak, és meg vagyok arról győződve, ihogy minden egyes esetben igen komolvan lehet vitatni, hogy valamely befektetés produktív-e, vagy nem. Ep pen ezért feltétlenül üdvös és szükséges volna, hogy az igen t. kormánv idejekorán, már most, az érdekképviseletek bevonásával megtárgyalja a kölcsön felhasználási módját és felállítsa beruházási- és közmunkaprogrammját. Mélyen t. Felsőház! Nagyon szeretnék még sok más gazdasági kérdésről beszélni, (Halljuk! Halljuk!) így például a karteűlkérdésről. a vámkérdésről, amelyekben, mint igen sok más kérdésben az igazságnak keresése és egy tisz'tult közvéleménynek kialakulása nagyon is szükséges volna. De minthogy nem kívánom túlsokáig igénybevenni az igen t. Felsőház türelmét, még csak egy kérdéssel kívánnék röviden foglalkozni. Az ország kereskedelempolitikájának intézése a kormánynak egy igen nehéz és fontos feladata. Nem mintha én is túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanék a kereskedelmi szer1930. évi június hó 23-án, hétfőn. 243 ződéseknek, mert hiszen mindaddig, amíg kereskedelmi szerződéseinket a legtöbb kedvezményes alapon kötjük, a külföld piacain egyenlő versenyviszonyok mellett jelenhetünk meg, bár igaz, — és ez sajnálatraméltó — hogy ezeket a szerződéseket igen gyakran kijátsszák. Fontosnak tartom azonban annak megállapítását, hogy az igen t. kormányt igazságtalanul és ok nélkül támadják kereskedelmi politikánk sikertelenségéért. Mint minden politikában, a kereskedelmi politikában is a hatalmi- és erőviszonyok birnak döntő súllyal. A kormány a kereskedelempolitikai tárgyalásoknál annyit tud elérni, amennyi politikai és gazdasági hatalma van, amennyit^ fegyverei hatásával ki tud eszközölni. Csodálkozással kell .megállapítanom, hogy ennek tudatában mégis számottevő gazdasági körök támadják a kormányt a kereskedelempolitika sikertelenségéért és egyszersmind gyengítik és erőtlenítik a kormánynak helyzetét ezeken a kereskedelempolitikai tárgyalásokon. Meg tudom érteni, bogy egy foglalkozása osztály a^ yámreviziót, a vámok leszállítását kívánja saját verseny képességének emelése céljából, de ha ezt teszi, akkor nem szabad a kormányt támadnia, hogy a kereskedelempolitikában nagyobb sikereket nem ért el. Viszont meg tudom érteni, h<a valaki több erélyt, nagyobb önérzetet kíván a kormánytól a kereskedelempolitilkaá tárgyalásoknál, de ha ezt teszi, akkor, ha a külföld az agrárvámokat emeli, erre csak azzal lehet felelni és a mellett lehet agitálni, hogy retorzióval éljünk és vámemeléseket vigyünk keresztül az iparcikkeknél. Ez legalább logikus és következetes. Egyáltalában megállapítom, hogy nálunk a közvélemény sokkal kevesebb segítséget és támaszt nyújt a kormánynak a kereskedelempolitikai tárgyalásainál, mint ezt külföldön mindenütt látjuk. E tekintetben tehát valóban nagy pedagógiai munkára van szükség. Annyi bizonyos, hogy kereskedelmi politikánkban eddig előzékenységgel, lojális magatartással túlnagy sikereket elérnünk nem sikerült, és alig marad más választásunk, mint most a «do ut des» ri-, deg álláspontjára helyezkedni. Ez veszéllyel jár s ez esetleg előidézheti azt, hogy kénytelenek leszünk gabonánkkal és lisztünkkel sokkal távolabbi piacokat felkeresni. A háború és különösen a vámháború természetesen rossz üzlet. Kérdés mégis, nem kell-e majd arra az álláspontra helyezkednünk, hog"*

7- szomszédainkat jobb belátásra bírjuk. Ez a jobb belátás pedig csak abból állhat, kogy a politikusok be kell, hogy lássák, hogy a középeuró^ai államok nem állhatnak egymással gazdaságilag hadilábon, ha önmagukat Tomibadöinteni nem akarják. (Ügy van! Ügy van!) Ez a megoldás csak abból állhat, hogy a középeurópai államok a kooperációban, az együttmunkálkodásban és a preferenoiális elbánásban lássák és keressék a boldogulást. Schober osztrák kancellár éopen az utóbbi napokban tette azt a nyilatkozatot és bélyegezte meg a politikusoknak mai magatartását azokkal a szavakkal, hogy: «der wirtschaftlicher Unverstand der Politiker». En meg vagyok róla győződve,^ hogv ha Euróoa politikusai észre fognak térni, a mae^ar kormánynál teljes megértésre fognak találni. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Ahol fény van, ott árnyék is van. En igyekeztem tárgyilagosan megvilágítani azt, hogy mi szól gazdaságpolitikánk mellett, és mii szól ellene. Abban a reményben, hogy tárgyilagos kritikám nem lesz ter-