Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-81
244 Az országgyűlés felsőházának 81. ü méketlen, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés.^ Jbiln&k: Szólásra következik Bezerédj István ő méltósága. Bezerédj István: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Azok után az érdekes gazdaságpolitikai fetjegetések után, melyeket az igen t előttem szóló felsőházi tag úrtól hallottunk, talán visszásnak fog tetszeni a mélyen t. Felsőháznak, hogy én kizárólag egyetlenegy egészen speciális kérdéssel kivánok foglalkozni, egy olyan kérdéssel, amely — azt hiszem — fontoságánál fogva megérdemli, hogy itt szóbahozassék, annál is inkább, mert emlékezetem szerint a Felsőházban erről a kérdésről még szó nem volt. Ez a kérdés a tuberkulózis eilend védekezés kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy ezzel némileg belekontárkodom az orvos urak dolgába, hogy azonban laikus létemre mégis merészelek ezzel a kérdéssel foglalkozni, erre jogcímet merítek abból a körülményből, hogy közel harminc év óta van szerencsém egy vidéki egyesületnek élén állani, amely a maga szerény eszközeivel a tuberkulózis elleni védelmet szolgálja. Ennek az egyesületnek, amely annak idején az első dispensaire-t és az első erdei iskolát létesítette Magyarországon, és amely jelenleg már öt disnensaire-t és 60 gyermek befogadására alkalmas erdei iskolát tart fenn, évi budget-je 100.000 pengő körül mozog. Mindezt nem dicsekvésképpen hozom fel, mert egyéni érdemem ebben^ a tekintetben vajmi csekély. Az elért eredményt köszönhetjük elsősorban jólelkű, áldozatkész magyar társadalmunknak, amely mindenkor odasiet filléreivel és pengőivel, ahol a nyomort enyhíteni, a sebeket gyógyítani, az r emberszeretet nevében munkálkodni lehet és kell. De köszönhetjük ezt az eredményt a mindenkorig kormányok széleskörű és hőkezű támogatásának is. Különösen a legutóbbi időben a háború és Trianon után, amikor a rettenetes gazdasági összeomlás bekövetkezett^ egyedül csak a magas kormány jóakaratú és jóindulatú támogatásának köszönhetjük, hogy intézményeinket nemcsak az általános derout-ból kimenthettük, hanem azokat fokozatosan tovább is tudtuk fejleszteni. Nem mulaszthatom el tehát, hogy itt ezen a helyen is hálás köszönetemet fejezzem ki különösen a nagyméltóságú népjóléti miniszter úrnak és a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak. Mélyen t. Felsőház! Hogy mily nagyfontosságú, különösen Magyarországon, a tuberkulózis elleni védekezés kellő megszervezése és végrehajtása, arra nézve nem tudnék jobb érveket felhozni, mint amelyeket az állami költségvetés részletes indokolásában a népjóléti tárcánál olvasok. Neveztesen azt mondja ez az indokolás (olvassa): «A tuberkulózis elleni küzdelem nagy jelentőségének feltüntetésére szolgál az a statisztikai adat, hogy a tuberkulózis halandóság Magyarországon ma tízezer lakosra 23, míg öt évvel ezelőtt 29 volt. Ezzel szemben a külföldi államokban ez az arányszám úgy alakult, hogy Dániában tízezer lakosra 8 "7, az Egyesült Államokban 9'7, Angliában 11'7, Németországban 15"4, a nagyvárosok közt pedig Londonban 11'1, NewYorkban 11'3, Berlinben 13"3, Budapesten 23*7 tuberkulózis halál esik». Közbevetőleg megjegyezve, a szakkörökben az az alapos remény él-, hogy a folyó év folyamán, az 1930. évben már Magyarországon is alatta fog . maradni ez a halálozási arányszám a húsznak, azonban és e 1930. évi június hó 23-án, hétfőn. . még mindií*- nagyon messze vagyunk ezektől a külföldi számadatoktól. Azt mondja továbbá az indokolás (olvassa): «A gümőkórnak Magyarországon a fent jelzett lassú, de állandó csökkenése és a külföldhöz viszonyított feltűnő magas arányszáma teszi a tuberkulózis elleni küzdelmet továbbra is szükségessé és fontossá. A tuberkulózis által okozott kár nemcsak hogy évente az elhalálozás által fokozott emberveszteséget, jelent, akik életük utolsó másfél évében teljesen munkaképtelenek, az előző másfél évben nedig csökkent munkaképességűek, hanem ez a kár fokozott mértékben nyilvánul meg azon fertőzöttek igen nagy számában, ,akik a betegségbe nem haltak bele és így a statisztikában nem szerepelhetnek, sőt öreg kort is elérhetnek, de a szervezetükben lappangó tuberkulózis miatt gyenge^ ellenállóképességűek, csökkent munkaképességűek, időnként esetleg • fertőzők és satnya^ gyenge r ellenállóképességű utódokat produkálnak. Azért a tuberkulózis leküzdése a nemzet fizikai r szempontjából egyik legfontosabb követelmény.» Teljes mértékben aláírom ezeket a szavakat. Ugyanakkor azonban, amikor ezt a nagvon fontos és uag Tr on súlyos megállapítást olvassuk, nézzük meg azt, hogy az állami költségvetés mekkora összeget szánt a tuberkulózis elleni küzdelemre. Sajnálattal kell konstatálnom, hogy mindössze 500.000 nengős tétel van felvéve az állami költségvetésbe, amely összeggel az állam a tuberkulózis elleni védelmet támogatja. Tehát az egész, körülbelül 1400 millió pengős kiadással záruló költségvetésnek elenyészően csekély részét, f pontosan kiszámítva 0'037%-át fordítja az állam a tuberkulózis elleni védelemre, csak ötször akkora összeget, mint amekkora az én szerény vidéki egyesületem évi budget je. Hogy ez az összeg, különösen most, elenyészően csekély, arranézve utalok arra, amit már az előbb voltam 1 bátor mondani, hogy tudniillik a trianoni összeomlás után a társadalomnak^ nem annyira áldozatkészsége, mint inkább áldozatképessége teljesen kimerült, arra többé számítani nem lehet, fokozott mértékben <az állam feladatává lett tehát ennek a rendkívül fontos kérdésnek megoldása. Tudom nagyon jól, hogy a vallásos közoktatásügyi miniszter úr, de még inkább a népjóléti miniszter úr ő excellenciája, kinek hatáskörébe ez a kérdés elsősorban tartozik, • nálamnál sokkal jobban tudja és átérzi ennek az összegnek csekélységét, mindenesetre ő is kevesli ezt és azt hiszem, szívesen költene ötször, tízszer, talán még húszszor is annyit erre a célra, mint amennyit a költségvetés megenged. Talán szabad lesz hivatkoznom ó nagyméltóságának, a né^iójéti miniszter úrnak azokra az érdekes kijelentéseire, amelyeket éppen nálunk, Szombathelyen, a vasmegyei e^vesület jubiláris közgyűlésén tett, amikor látogatásával minket megtisztelt. Akkor kijelentette, hogv a tuberkulózis elleni védelmet eminenter állami feladatnak tekinti és azt elsősorban, nagyon helyesen, a lakáshigiénia megjavítása révén kívánná megoldani; nevezetesen a falusi lakosságot ki akarná telepíteni a jelenlegi' rossz, egészségtelen lakásokból, amint ő magát kifejezte: ha kell, erőszakkal, csendőrszuronyokkal is, és többek között portalanítani kívánná a falusi utcák területeit is. Nagyon jól tudjuk, hogy a tuberkulózis nem speciálisan városi betegség, sőt ellenkezőleg, talán még nagyobb mérvben támadja meg a falusi lakosságot, amely kevésbbé is tud ellene
