Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-80

Az országgyűlés felsőházának 80. ülése az ügyvédi vizsga új szervezetével, továbbá a magyar királyi Kúrián létező ügyvédi tanács felállítása által nagy vívmányokat koncedált az ügyvédi „karnak, szemben az 1874 : XXXIV. tc.-bel. Az 1874-es ügyvédi rendtartás például nem engedte meg, hogy az ügyvédi vizsgán az elnök ügyvéd lehessen. Az ú,i 1907. évi törvény megengedi ezt. Igaz, hogy ez a jog csak papírosjog, mert dacára annak, hogy 23 év óta életben van ez a törvény, az ügyvédi karból az egyesített bírói és ügyvédi vizsga elnökéül még ügyvédet nem neveztek ki. Nem azért mondom ezt, mintha azok a kinevezések, amelyek eddig történtek, nem lettek volna helyesek, ellenkezőleg, a legkitűnőbb, a legszerencsésebb kinevezések voltak, de mégis úgy érzem, hogy itten az ügyvédi kar, mint ilyen a törvénynek direkt rendelkezéseivel szemben háttérbe van szorítva. Azt hiszem, hogy a méltányosság azt hozná magával, hogy például, amint a hatásköri bíróságnál ciklusonként egyszer a Kúria elnöke, egyszer pedig a közigazgatási bíróság elnöke felváltva viselik az elnöki tisztet, úgy lehetne ezt a kérdést az ügyvédi vizsgánál is megoldani. Az ügyvédi vizsgánál alelnöki állások is vannak, ezekre vonatkozólag a törvény világosan rendeli, hogy ugyanannyi ügyvédet kell alelnöknek kinevezni, mint ahány bíró alelnökül kineveztetik. A törvénynek ez a rendelkezése betartatott és betartátik. A magyar ügyvédség nagy hálával vette a törvényhozástól, hogy ezekkel az intézkedésekkel: a Kúria ügyvédi tanácsának létesítésével, az ügyvédi vizsga reformjával, emelte az ügyvédség tekintélyét, emelte súlyát és erkölcsi erejét. Az ügyvédség a jövőben is méltó akar lenni ezen bizalomra. Mélyen t. Felsőház! Amikor már nagy volt az elégületlenség, akkor meghozatott az 1912. évi VII. te., amely palliativ intézkedéseket tartalmazott a célból, hogy megnehezítsék az ügyvédi pályára való lépést. Tudniillik ajogtudori fok elérése után kezdődött a háromévi^ gyakorlat. Az ügyvédi, illetőleg az egyesített bírói és ügyvédi vizsga letétele után még két évig kellett utógyakorlatot folytatni ügyvédhelyettesi minőségben és csak akkor lehetett bejegyeztetni magát az ügyvédi kamaránál. Ezek az intézkedések abszolúte nem javították a helyzetet, ellenkezőleg, rontották, mert az 1912 : VII. tc.-nek szerencsétlen átmeneti intézkedése volt az, hogy kimondatott, hogy ennek mindazokra a fiatalemberekre, akik a törvény életbeléptetéséig leteszik az ügyvédi vizsgát, sőt azokra is, akik a törvény életbeléptetése után másfél évig teszik le a vizsgát, hatálya nincsen. Ennek következménye az volt, hogy három éven át derűre-borúra mindenki ügyvédi vizsgát tett és annyira felduzzadt és felszökött az ügyvédek létszáma csak Budapesten is, mint a kamara fennállásának ideje alatt sohasem. Jött a háború. A háború utáni visszajöttek az ügyvédek. A budapesti ügyvédi kamarából több mint 55% ügyvéd volt bevonulva, s a harctéren teljesítette kötelességét. Ezek hangosan követelték, hogy segítsenek rajtuk, elveszítették irodájukat, munkálkodásuk lehetőségét, ők érvényesülni akarnak, munkatereket követelnek. És mi volt erre a a válasz?

1 Az első válasz az 1921 : XXVII. te. volt, amely megengedte azt, hogy a bírák, akiknek nincs doktorátusuk, akiknek nincs ügyvédi vizssrájuk. ha bizonyos időt töltöttek el, mint ítélőbírák, az ügyvédi karba felvehetők. Semmiféle közérdek nem indokolta ennek a törvénynek meghozatalát. Ez nagy kárára volt az ügyvédségnek, mert egyrészt szintén felszaFELSÖHÁZI NAPLÓ. V. 1930. évi június hó 21-én, szombaton. 225 porítottá és megduzzasztotta az ügyvédek számát, másrészt pedig alkalmat adott arra á téves felfogásra, hogy az ilyen bírákból, vagy köztisztviselőkből lett ügyvédeknek az illető bíróságoknál, vagy pedig egyéb bíróságoknál, ahol eddig működtek, nagyöb befolyásuk van, hogy keresztül tudnak vinni ott mindenféle dolgot, amit más ügyvéd nem tud. Bizonyos tekintetben dezorganizálólag hatott ez a kérdés, bár mi, akik ismerjük a bírákat és bíróságainkat, nagyon jól tudtuk, hogy az hiú törekvés, hogy ez blöff, amelynek kézzelfogható eredeménye nem lehet, a publikumot azonban ilyen kérdésekben kitanítani nagyon, de nagyon nehéz. A mostani igazságügyminiszter úrnak kelLett jönnie, hogy felismerje ennek a helyzetnek helytelen voltát és most körülbelül 10 év letelte után törvényjavaslatot adott be, amelyben megtiltja, hogy ilyen bírákból és köztisztviselőkből lett ügyvédek annál a bíróságnál és hatóságnál, ahol azelőtt szolgáltak, három évig liem fejthetnek ki működést. A második válasz a munkaterek tágítása iránti követelésekre az 1921 : XXIX. te. és az az 1925 : XXVIII. te. volt, a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről, illetőleg a polgári eljárás és igazságügyi szervezet módosításáról. Azzal mindenkinek tisztában kell lennie, aki a törvénykezést a legtávolabbról is ismeri, hogy miniden egyszerűsítési törvény munkaalkalmak elvonásával és szűkítésével ,jár, a dolog természetéből folyik ez. Az 1925. évi VIII. te. megszüntette a kétévi ügyvédhelyettesi intézményt, amelyet azonban háborús rendeletekkel már azelőtt régen megszüntettek és a joggyakorlatot csak egy évvel pótolták. Az ügyvédeknek van nyugdíjintézetük s az 1914 :LII. te. 500000 aranykoronát szavazott meg állami segély címén ennek a nyugdíjintézetnek. Ezt az 500.000 koronát kapta az intézet mindig rosszabbodó és rosszabbodó koronákban, amíg végre ez az összeg kevesebbet tett ki, mint amennyibe került az a bélyeg, amelyet a nyugtára kellett ragasztani. Akkor a nyugdíjintézet és az ügyvédi kar folyamodott, hogy valorizál va adják ezt a segítséget. A válasz az volt, hogy egyáltalán hatályon kívül helyezték az 1914 : LII. tc-et es kimondották, hogy csak évről-évre a budgetbe beállított tétellel alimentálják és segítik az ügyvédi nyugdíjintézetet. Ennek egyi ideig az volt a következménye, hogy egy évre 96 pengőt kapott egy igényjogosult özvegy* illetőleg árva, tehát ea:y hónapra 7 pengő 50 fillért, amikor a nyugdíjintézet körülbelül 8 vagy 10 millió aranykoronát veszített el fixjövedelmezésű papírokban, államkölesönökben, hadikölcsönökiben, a törvény rendeleténél fogva ugyanis a nyugdíjintézet vagyonát másba elhelyezni nem lehetett. Ma, hála Istennek, már megváltoztak ezek a viszonyok. Amikor a mostani igazságügyminiszter úr átvette tárcája vezetését, 200.000 pengőre emelte fel a segélyösszeget. Ezzel még távol álltunk ugyan attól, hogy abban a helyzetben legyünk, mint voltunk a háború előtt, bogy a restitutio in integrum teljesen megtörténjék, de ez a felemelés mégis lehetővé tette azt, hogy ma egy igényjogosult özvegy vagy árva már évi 600 pengőt kapjon. E téren tehát haladás mutatkozik. Ha az utóbbi évek budgetvitáit figyelemmel kísérjük, megállapíthatjuk azt, hogy az igazságügyi programm nagyon, de nagyon vérszegény és meddő volt, kiváltképpen azok37