Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-80

Az országgyűlés felsőházának 80. ülése ezen a réven ajánlom neki, tessék neki követelődzni, tessék megmondani a t. minisztertársainak, hogy ma olyan időket élünk, hogy a földmívetésügyi miniszter tárcáját kell a legjobban dotálni. Tessék csak megmondani neki. A hajaszála sem fog meggörbülni. (Derültség.) Igen t. Felsőház! Még egy dolgot kell felemlítenem. Az Alföld beerdősítési kérdésével összefügg e"-v másik kérdés, tudniillik 28 erdőmérnöknek az ideiglenes szolgálatból való elhoesátása. Nagyon szomorú história ez. Ebben a kérdésben engem úgy informáltak, hogy az elbocsátottak nagy része hadviselt, megszállott területről kiüldözött csialádos ember. Ezek már •három év óta vannak ideiglenes alkalmazásban, és ez <alatt az idő alatt megszerezték a szükséges helyi és gyakorlati ismereteiket. Eddig az egész akcióból — tudniillik az Alföld beerdősítéséből — csak az előmunkálatokat végezték el, és ha az pállani — reméljük, 'minél előbb — a foganatosítást megindítja, hiányozni fog a nélkülözhetetlen, gyakorlott munkaerő. Összes illetményeiik körülbelül 70.000 pengőt tesznek 3d^ évenként, és ideiglenes ' alkalmazottakról lévén szó, ez a javadalmazás nyugdíjtebersaaporuliatot se jelent. Mélyen t. Felsőház! 28 intelligens, okleveles, családos embert, akiket már egyszer szűkebb hazájukból kiüldöztek, és akik nálunk ideiglenes kenyeret találtak, most kitessszük az utcára azért, mert 70.000 pengőt akarunk megtakarítani. En azt (hiszem, hogyha a t. földmívelésügyi miniszter úr egy kissé körülnézne tárcájának ügyikörei körül, nagyon könnyen megtalálhatná erre a 70.000 pengőre a fedezetet. Csak gondoljon az én most felemlített német birodalmi hercegemre és ehhez hasonló más siine curákra, amelyek után fizetések járnak, bizonyára össze lehetne hozni a 70.000 pengőt, és akkor ennek a szegény 28 erdőmérnökriek nem kellene kimennie az utcára. (Ügy van! Ügy van! a középen és a baloldalon.) De eltekintve ettől a 70.000 pengőtől, különben «sem értem a t. miniszter úr eljárását. Hiszen ő könyvében azt mondja, hogy az erdősítési munkálatok megfelelő költségvetési hitel és szakszemélyzet hijján nagyon lassan haladnak. Hátha ő szakszemélyzetet szélnek ereszti, kivel fogja majd a beerdŐsítést folytatni és befejezni? Hát ez meglehetősen érthetetlen dolog. Mélyen t. Felsőház! Végezetül talán meg kellene mondanom, hogy miért fogadom el az előttünk levő költségvetési törvényjavaslatot, mert az eddig elmondottakból tulajdonképpen az ellenkezőt kellene cselekednem. (Derültség.) Megszavazom a költségvetési törvényjavaslatot három indokból. (Halljuk! Halljuk!) Az első indokom az, hogy én a legnagyobb bizalommal viseltetem a pénzű gyiminiiszter úr személye iránt* (Éljenzés.) akiben én nemcsak nagy tehetséget, hanem nagy energiát is látok, és meg vagyok róla győződve, hogy ő az ország pénzügyeit rendbe fogja szedni s meg fogja szüntetni azokat az indokolatlan nagy pazarlásokat, amelyek ma népünk széles rétegeiben a legjogosabb elkeseredést szülik, (ügy van! Ügy van! a balközépen.) Másodszor, megszavazom a költségvetést azért, mert Bethlen István miniszterelnök úr^ nak elvitathatatlan és minden vitán felülálló érdemei vannak az ország talpraállítása körül (Ügy van! Ügy van!) Nem akarom^ felemlíteni mindazt, amit ő az ország érdekében végzett, nem is akarom megemlíteni az olasz barátságot, csak felemlítem azt a két dolgot, amelyet ő most legutoljára teljesített, hogy az ország tekintélyét, amely mély fokon állott a 1930. évi június hó 21-én, szombaton. 219 nagyhatalmak előtt, emelni törekedett, ami sikerült is neki, és ugyanabban az arányban a mi tisztelt rabló szomszédaink tekintélye alább szállott. Most majd nem fognak annyit Összevissza hazudni. A másik dolog, ami feltétlenül nagy érdeme a miniszterelnök úrnak, az, hogy az ország pénzügyi tekintélyét visszaszerezte. (Ügy van! Ügy van!) A t. külügyminiszter úr, aki a miniszterelnök úrnak igen kitűnő munkatársa^ meg fog nekem bocsátani, ha azt állítom és mondom, hogy én ma Bethlen Istvánt az ország első diplomatájának tartom, (Éljenzés és taps.) mert minden vonalon és minden téren, különösen a diplomáciában, az elért eredmények és elért sikerek beszélnek és döntenek. (Ügy van!) A harmadik ok, amiért megszavazom a költségvetést, az, hogy mi itt in camera charitatis kellemetlen dolgokat mondhatunk egymásnak, azonban, t. Felsőház, hogyha a revízió kérdésében eredményeket akarunk elérni. kifelé pártra, osztályra, felfogásra való tekintet nélkül, lehetőleg egységes frontot, lehetőleg tömör egységet kell mutatnunk. Ezért fogadom el a költségvetést. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Bernát István ő méltósága. Bernát István: Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen t. Felsőház! Bizonyos tekintetben hasonló helyzetben vagyok, mint ő méltósága Széchenyi Aladár gróf, azonban megfordított helyzetben, tudniillik ő egy ellenzéki beszédet tartott és a végén elmondotta^ miért kell neki elfogadni a költségvetést. (Zaj. — Elnök csenget.) En azzal kezdem felszólal ásómat, amivel ő végezte, hogy én is nagy bizalommal vagyok a fináncminiszter :

. úr jóakarata, energiája és intelligenciája iránt, de bizonyos okoknál fogva, amelyeket ki akarok fejteni, nem fogadhatom el a 'költségvetést. Ezek az okok tudniillik körülbelül a következők. Magyarországon a takarékosság erénye sohasem virágzott nagyon, hiszen emlékezetes, hogy azok a bizonyos holland követek, akik az ónodi országgyűlésen résztvettek az ő egyszerű kabátjaikban, nagyon megütköztek Bercsényin és társain, hogy milyen kiváló, szép öltözékben, ékszerekkel jelentek meg és azt mondották, hogy ők, tudniillik a hollandusok már feláldozták ezeket a haza oltárán. Éppen azért úgy gondolom, hogy miután a takarékosság tulajdonképpen a jövőre való gondoskodás és miután ebben a tekintetben elsősorban a kormánynak f kell utat mutatni, nekünk minden eszközt és minden pressziót fel kell használnunk abban a tekintetben, hogy a kormány tovább haladjon azon az úton, amelyen elindult és amelyen a fináncminiszter úr tagadhatatlanul eredményeket ért el. Azt hiszem, hogy egy kevés elégedetlenség az eddigi eredményekkel ebben a tekintetben javunkra válhat, mert egészen igaz ugyan, hogy az a megtakarított összeg, amely ki van mutatva, ha a nagy milliárdos költségvetéshez képest nem is sok, de mégis eléggé számbavehető. Éppen azok a meggondolások azonban, amelyeket Széchenyi ő méltósága kifejtett, tudniillik a múlt évekre vonatkozó zárószámadások áttekintése engem arra a meggyőződésre vezetett, hogy a költségvetési kereteket a miniszter urak bizony nem nagyon lelkiismeretesen tartják be. így tehát meg lehet az, hogy akármilyen költségvetést szavazunk meg, tetemes túlkiadások lesznek. (Mozgás.) En sokat tudnék felhozni eb36*